Ha rám se hederít, semmi értelme égetni magam?

Ha majd' mindennap látom a csajt az egyetemen, de igazából rám se hederít, ha köszönök neki, visszaköszön, de csak úgy "sablonosan", nincs igazán felvillanyozva, nem látom, hogy felcsillanna a szeme akár egy parányit is... De ahogy elnéztem, mástól sincs elragadtatva... láttam már nevetni, de igazából sokszor olyan mufurc az arca... nem értem, miért, mire/kire haragszik ennyire, de nem úgy jön be a terembe, hogy fel van dobva.

Nem vagyok hülye, igazán észrevenném a jeleket, ha küldene. Fb alapján nincs senkije, se közös kép, se "kapcsolatban" státusz, de még "cover photo" sem... :) A gáz az, hogy nagyon tetszik. Aranyos egyébként, ha előadást tart kiscsoportban, meg talán jó fej is, de nem nagyon ismerjük egymást, beszélgetni nem szoktunk egyáltalán....

Szinte érzem a visszautasítást, de lehet, hogy csak belemagyarázom. nem tudom, hogy elhívjam-e randizni, vagy tiszta hülyét csinálnék magamból?

Ja, 22 éves lánykáról van szó....

Egyébként lehet, hogy nem jövök be neki, de jóképűnek mondanak. Vagy csak rossz az ízlése... áh! nem tudom, mit csináljak.