Nem szeretek együtt aludni friss kapcsolatban - normális jelenség?

Szerintem azért csalódtál annyit, mert rágörcsöltél nagyon a dologra. Hagyd ezt a "ha szeret" baromságot, ez jelen esetben tárgytalan, kapcsolatban pedig mezei érzelmi zsarolás. Továbbá ne erőszakold magad azzal, hogy heteket hónapokat vergődsz azon, hogy kialakul az érzelem. Ismerkedj olyanokkal, akik vannak annyira szimpatikusak, hogy ez max pár hét alatt kialakul. Ellenkező esetben, csak az idődet, energiáidat pocsékolod és mondanom sem kell, a másik emberét is.

30/f

Biztosítlak Kérdező, hogy a férfiak 99,9 %-a ebben a korban már horkol.

Amelyik nem horkol, az halott.

#15

Ez emlékeztet arra a viccre, mikor a nagypapa kórházba kerül és bemegy hozzá első nap nagymama és az unoka. Elbeszélgetnek, de szomorúan látják, hogy a szomszédos ágyon egy nagyon beteg ember van, haldoklik, a rokonság már papot is hívott hozzá...

Mindegy is, nagypapa marad a kórházban, nagymama és az unoka másnap is mennek be hozzá. Mit látnak rögtön? A szomszédos ágyon lévő beteg "vidáman" mászkál a folyosón.

Unoka megkérdezi:

Ez hogy lehetséges vajon nagyi?

Mire a nagymama:

"Megmondtam kisunokám, nagyapád horkolásától még a holtak is feltámadnak..."

#16

:D

Ha nem lennél görcsös akkor "nem szeretnél már nagyon új párkapcsolatban lenni" és nyilván olyat választanál akivel el tudod képzelni, hogy tudsz aludni, ha már a szex, mint mondod, nem gond.

30/f

Én azt látom a legnagyobb problémának, hogy te elvárod, hogy a férfiak teljes mértékben alkalmazkodjanak hozzád, de te semmit sem vagy hajlandó megtenni. Ha te elvárod, hogy állandóan ő menjen oda, elfogadja a gyerekeidet, a rigolyáidat, stb, akkor úgy lenne a korrekt, ha te is pont ugyanennyit alkalmazkodnál. Elhiszem, hogy a gyerek nagy gond, de azok a te gyerekeid, te akartad, hogy nálad maradjanak váláskor, tehát nem várhatod el a másiktól, hogy a te problémádat is ő vegye a nyakába. Egy darabig ez elmegy, megtesznek a férfiak sokmindent egy jó kapcsolatért, de ha látják, hogy ez eléggé egyoldalú, akkor idővel kihátrálnak, és ez nem azon múlik, hogy szerelmes leszel-e belé.

Gondolkodj el azon, hogy egy normális kapcsolatban mindkét fél egyformán alkalmazkodik és alkalmazkodj te is annyit, amennyit elvársz a férfitól!

Na álljon már meg a menet!

Először is: arról nem volt szó, hogy a kérdező miben és hány dologban alkalmazkodik. Miért kell feltételezni, hogy nem teszi? Ha felviszi magához a férfit, mos, főz, készül, takarít, elfogadtatja a gyermekeivel a helyzetet, akkor talán ő is tett valamit az együttlétért, nem? De a kérdés nem is erről szól.

Milyen jogon nyilvánítja bárki röhejesnek a kérdezőt, csak mert nem akar egy-két hét után együtt aludni? Az ember alvás közben a legkiszolgáltatottabb, hiszen még szex közben is több kontrollal bír az eseményekre. Hogy jön ahhoz bárki, hogy elvitassa tőle azt a jogot, hogy eldöntse, mikor akar együtt aludni egy másik emberrel?

Még abszurdabb az ötlet, hogy azt is meg akarjátok mondani, hány randi kéne elég legyen ahhoz, hogy szexre kerüljön a sor. Könyörgök, ha ő úgy érzi, hogy 134 randi kell hozzá neki, akkor neki annyi kell, ha 8, akkor 8. És ez nem attól függ, hogy 40 éves vagy sem, hanem attól, hogy emberként eldöntheti, hogy akarja-e. De mit várjunk egy társadalomtól, ahol a nemi erőszakot is meg lehet magyarázni annyival, hogy a férfinak jogos igénye van a szexre...

Kérdező, akkor elmesélem az én történetem! Amikor 20-as éveim derekán életem párjával megismerkedtem, kiderült, hogy komoly alvásproblémái vannak, és zavarom, ha mellette alszom. Nem horkolok, egyszerűen ő ilyen. Hiába szeretjük egymást, ha miattam állandóan kialvatlan, abból csak feszültség van. Külön aludtunk - kezdetben mindenki otthon, aztán csak külön szobában. Évekig. És? Az ébrenléti időt az első perctől fogva csodálatosan töltöttük együtt, ahogyan töltjük is a mai napig. Igen, furcsa volt nekem eleinte. De mély és őszinte érzelmek alakultak köztünk és úgy döntöttem, nem ez az egyetlen dolog fogja eldönteni, hogy jó lesz-e hosszú távon. Elfogadtam, hogy ez van, tiszteltem annyira azt, akit párnak választottam, hogy nem erőltettem rá, ami neki nem volt jó. És életem legjobb döntése volt kivárni. Pár év után jutottunk el oda, hogy már jobban alszik, ha mellette vagyok. Valószínűleg ez mindenki másnak fura, a többség kapásból legyintett, hogy ha külön alszunk, akkor biztos nem is szeretjük egymást (közben ők egész nap képesek voltak apróságokon ölni egymást és üvöltözve veszekedni), csakhogy ez a MI kapcsolatunk és a MI döntésünk.