Szörnyű ember vagyok? Elhagyjam a párom vagy nyomjam el magamban ezt az érzést? Ti mit tennétek a helyemben?

Fél évig együtt voltam X-el, akibe nagyon-nagyon-nagyon beleszerettem, de sajnos különböztek az elképzeléseink a kapcsolatunkat illetően, úgyhogy közös megegyezés alapján szakítottunk, eltelt vagy két év, ami alatt tartottuk a kapcsolatot, beszéltük, hogy adhatnánk majd még egy esélyt egymásnak. Aztán végül nem lett belőle semmi, összejöttem mással pár hónapra, de az nem volt igazi szerelem, inkább csak szeretet. Miután ennek vége lett X továbbra is hívogatott, írogatott, mondta, hogy nagyon hiányzom, meg mennyire sajnálja, hogy már nem vagyunk együtt, meg megpróbálhatnánk újra satöbbi, de mikor hónapokkal később végre sikerült taliznunk egy bulin akkor inkább a haverjaival volt, mint velem, meg később is csak írogatott, de lépéseket nem igazán tett az ügy érdekében.

Aztán véletlenül összejöttem a valakivel, aki már egy éve a legjobb barátom volt. Pár nappal később X elhívott randizni, de mondtam neki, hogy nem lehet, mert már párom van. Párszor még írt, mert azt gondolta, hogy csak le akarom koptatni ezzel a dumával, aztán belenyugodott, és már csak karácsonykor, szülinapkor...stb írt.

Eltelt 2 év, és hiába tökéletes a mostani párom, meg full összeillünk, de nem tudom elfelejteni X-et, mindennap gondolok rá, állandóan az instáját meg facebookját figyelem, nagyon hiányzik :(

Nem tudom mit tegyek:

-törjem össze a mostani párom szívét azzal, hogy elhagyom, és ugorjak fejest az ismeretlenbe (mert ugye X-el 2 éve nem beszélgettem, nem találkoztam, nem tudom, hogy érdeklem e őt még egyeltalán)?

-vagy próbáljam továbbra is elnyomni magamban X hiányát, és reménykedjek, hogy egyszer majd elfelejtem, úgy érzem hogy ezzel elárulom a mostani párom, akivel már közös jövőképünk van, és néhány kisebb problémát leszámítva minden rendben van köztünk?