Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szakítottak már a párotokkal azért, mert a szüleit/szülei viselkedését nem bírtátok elviselni?
11 éve vagyok együtt a párommal. Az első 2-3 évben minden rendben ment, családjával is jól kijöttem. Ahogy teltek az évek egyre jobban előjöttek a problémák. Elkövettem azt a hibát is, hogy hozzájuk költöztem 1 évre, ami aztán végképp tönkretett mindent, ami a családdal való kapcsolatomat illeti. Utána albérletbe költöztünk, odáig fajultak a dolgok. A párommal a 11 év alatt szinte csak és kizárólag a családjával kapcsolatban adódó vitáink voltak. Ő konfliktuskerülő, megérti az én oldalamat is, valamilyen szinten a szüleiét is, de a legfontosabb számára, hogy senkit ne bántson meg azzal, hogy egyik vagy másik oldal pártját fogja. Így ahogy tud, próbál kimaradni a dolgokból. Nehéz lenne leírni mi minden probléma fonódott az elmúlt évek alatt, a fő gond az, hogy az anyósom nagyon ragaszkodik a fiához, mindenbe bele akar szólni, ott akar lenni, úgy kell történnie a dolgoknak ahogy ő elképzelte, mert ha nem, akkor megy a lelkiterror, sírás. Betegesen. Valahol sajnálom is, mert tényleg betegnek gondolom ilyen téren, de már nagyon elegem van. Az apja meg nagyon csúnya dolgokat követett el tettekben, de főleg szavakban ellenem és az én családom ellen, amit nem tudok megbocsájtani, de nincs is mit, mert esze ágában se volt soha semmiért bocsánatot kérni. Szóval a lényeg, hogy nagyon elegem van már mindenből. Idén tervezünk összeházasodni, nem részletezném, a lényeg, hogy emiatt is megy a lelki terror, mert nem olyan esküvőt szeretnénk, amilyet ők elképzeltek a fiuknak..
Konkrétan ott tartok, hogy lemondom az egészet a pic$ába... nem hiszem el, hogy ezt a napot is, ami 2őnkről kell, hogy szóljon, elrontják.
Nem tudom már mitévő legyek... annyiszor megfordult már a fejembe, hogy itthagyom a francba az egészet, nekem erre nincs szükségem, de az a baj h szeretem a párom. 11 éve a családjával kapcsolatos dolgokat leszámítva stabil, mondhatni tökéletes a kapcsolatunk. A lelki társam, vele szeretném leélni az életem, de úgy érzem megőrülök már ettől az egész családi mizériától.
Volt valaki hasonló helyzetbe? Mit tettetek?
El kellene valahogy engednem a párom..?
válasza:Ha a párod nem áll ki érted, akkor messze nem olyan tökéletes lelki társ, mint amennyire te szeretnéd annak látni.
A megoldás már évekkel ezelőtt az lett volna, hogy anyósékat kizárjátok az életetekből. A pici fiuk látogassa őket, ha van hozzá gyomra, de ne generáljon feszkót, ne hozza haza az anyja rinyáit.
válasza:Nem szakítanék első körben, ha egyébként minden rendben, viszont a párommal hosszasan elbeszélgetnék.
Nagyon cuki gondolat, hogy senkit sem akar megbántani, ezért hátralép, de ezzel ugyanúgy megbánt. Ha nem áll ki magáért, és melletted, akkor sosem leszel vele boldog. Kénytelen felnőni, és leszakadni az anyjáról, márpedig ez csak úgy lehetséges, ha határokat szab. Én a helyedben már rég nem állnék szóba a családjával, sőt be nem tenném a lábamat hozzájuk.
Ha ez nem megy, akkor ne menj hozzá feleségül, mert boldogtalan leszel!
Én megszakítottam a családdal a kapcsolatot kb. 4 éve, amennyire tudtam. Nyilván nem szerettem volna, hogy ez legyen a megoldás, de sajnos nincs más. De persze ezt sem tudják elfogadni, az anyósom nem elégszik meg azzal, hogy a fia látogatja legalább heti 1x mindig, azt akarná, hogy én is menjek, tartsuk a kapcsolatot. De az a baj, hogy ezt csak képmutatásból szeretné valójában... Elején nyilván megpróbáltam tartani egy felszínes viszonyt, de nem tudtam sokáig, mert nem vagyok színész és nem is akarok az lenni. Én nem akarok kapcsolatot, de ezt sem hagyják meg nekem, ezt a szabadságot.
Igazatok van, én is úgy gondolom, hogy a páromnak lenne a feladata úgymond megszabni a határokat, de nem kényszeríthetem, ha ő egyszer nem akarja. Így is már volt csomó olyan vitánk, aminél nagyon csúnyán beszéltem vele, amiatt mert a szüleire voltam/vagyok mérges.
Ezért hezitálok, mert nagyon szeretem, ő is engem, tudom, de egyszerűen ő képtelen konfrontálódni, én meg ezt az állapotot nem tudom így tűrni már. Nem tudom mi a jó megoldás...annyira kilátástalannak érzem az egészet..
Kb. fél évig nyugi volt viszonylag, csak néha próbálkozott be az anyja ilyen-olyan dologgal, ami még tolerálható volt, de valahogy mindig előjön valami, amiért nekiáll hisztériázni úgymond. Bele se merek gondolni, hogy mi lesz/lenne ha gyermeket szeretnénk (ami 2 éves terv)... már évek óta ezen is rettegek, miközben minden vágyam, hogy anya lehessek.. de előre látom, mit fog művelni akkor is.
Szóval nem tudom...már kétségbeesésembe írom ide ki ezt... jó már csak kiadni is magamból.
Köszi egyebként a normális, segítőszándékú válaszokat!
válasza:Ennél csak rosszabb lesz
Itt a párodnak kell cselekedni,én választás elé állítanám vagy lerendezi az anyját azonnal és mindenkorra vagy ennyi volt
Normális vagy ??? oda gyereket biztos hogy nem ..bele fogsz őrülni ezt most megmondom neked.Eddig nem bírt szabályokat alkalmazni az anyján akkor majd gyerek után fog.. biztos lehetsz benne,hogy nem és te fogod megszïvni.
válasza:Kérdező: párterápiára lehet menni, ha párod is meg szeretné ezt oldani.
Egyébként mit mond az olyanokra, hogy az esküvőt is irányítani akarják például?
válasza:Ha a párod nem áll ki érted, akkor messze nem olyan tökéletes lelki társ
Fogalmunk nincs róla, mi anyós bűne. Lehet, hogy semmi, csak a kérdező hisztizik. A pasi meg teljesen jogosan nem áll senki mellé, oldják meg, felnőttek.
válasza:Én ezt sajnos nem bírtam elviselni.
Hét év után lett vége.
20 évesen jöttünk össze, és az anyja folyton hajtotta a gyerek témát. Szerettem volna, terveztük is, de nem azonnal, mert nem volt semminek. Ezt elmondtuk neki is. Lesz unoka, higgadjon le, de 24 évesen még nincs mire.
De állandóan ment a terror. Hogy addig nem is igazi a kapcsolat, karácsonykor mindneki a saját családjával legyen, mert mi csak együtt járunk, nem több, stb.
Hiszti, sírás, hívogatott telefonon.
Én is fel tettem a kérdést, hogy hajlandó vagy leallitani anyádat? Mivel egyértelmű választ nem adott, így én kiléptem a helyzetből. Azóta férjhez mentem, és gyerekem született mástól.
válasza:Igen, két évvel a kapcsolatunk kezdete után.
Anyuka erőszakos valláskárosult volt, mami szintén, erőltették a keresztséget, a templomi esküvőt - ugyanott természetesen, ahol ők is esküdtek 60 éve :D -, mert "hagyomány".
És még sorolhatnám.
Exem soha nem mert konfrontálódni az anyjával, én meg nem voltam hajlandó elviselni a fxságait.
válasza:Így ahogy tud, próbál kimaradni a dolgokból. - magyarul: kisfrkú, és retteg anyucitól.
Te meg oldd meg a konfliktust velük, magadra vállalva a szr barátnő szerepét.
Hát nem tudom, nekem fixen nem kéne ilyen tutyimutyi "lelkitárs" :D, aki képtelen kiállni kettőnkért.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!