Hogyan ráztak le mások bántalmazókat?

Annyira bírom az ilyen nyomorult csicskákat. Gyakorin olyan kis tűzről pattant, hogy 6 kommenten keresztül pofázik vissza és hülyéz mindenkit, de élőben egy gyáva féreg.

Ha feleennyire lenne felvágva a nyelved a bántalmazó szarzsák kanoddal szemben, már rég túllehetnél ezen és nem nézne minden rokonod és barátod hülyének.

Kérdező, nem minket, válaszolókat kell sértegetni meg leidiótázni. Neked már max az új gyakorisak fognak válaszolni akik nem ismerik fel az ismerős kérdéseidet.

Itt már többeknek is van tapasztalata a bántalmazó kapcsolatokról sajnos, ahogy nekem is és borzasztó ellenszenves vagy, ahogy mindig előadod a hattyú halálát. Csak egyszer kellene elhatároznod IGAZÁN magad!

Én szó szerint futva menekültem el a közös albérletből egy kistáskával közben hívtam édesanyámat, aki gyorsan elémjött kocsival. Hazaköltöztem a szülővárosomba, az akkori munkahelyemen felmondtam. Férfi ismerősök, munkatársak és rokonok sokat segítettek. Az ex munkatársai adták le a drótot, hogy bent van a munkahelyén az a nyomorult. Akkor mentünk el az albérletbe a maradék cuccaimért (az külön sokk volt számunkra amilyen állapotban találtam ott a holmim). Zaklatás volt persze, fenyegetett, de valahol féltem feljelenteni, tartottam én is a bosszútól, de lementettem minden bizonyítékot. Két férfi rokonom véletlenül összefutott vele, akkor nyomatékosan elmagyarázták neki, hogy szakadjon le rólam. Ez hatott, illetve az ex felszedett egy másik csajt, aki elvonta a figyelmét rólam. Ez volt az én szerencsém de valószínűleg a másik csaj balszerencséje is.

Ezek után még sokáig gyomoridegem volt, rémálmaim de a családom sokat segített, illetve pszichológus is.

Naiv voltam, kevés emberismerettel és annál több jóhiszeműséggel. 23 éves voltam, a hazamenekülésem napja pontosan a 24. születésnapomon történt. De akkor végképp elegem lett és ki akartam törni ebből és meg is tettem.

Minden leírt szóból süt, hogy neked mentális problémád van, akit bántalmaznak, az nem manipulál folyamatosan!

Még ha el is hinném, hogy valós a félelmed, akkor, ha megszületett az elhatározás, akkor kilépnél, A te esetedben inkább te tűnsz a bántalmazó félnek!

Most akkor linkeljem be a másik 60 kérdésedet, mert már nem emlékszel, hogy mit hazudoztál itt össze?🤔

Folyamatosan ellentmondásba keveredsz saját magaddal. Csak egy példa: Most írtad, hogy addig vagy nyugodt, amíg dolgozik. Előtte meg, hogy a haverjait küldené rád. Akkor nem az lenne logikus, hogy akkor is rettegnél, ha ő épp dolgozik, okoska?

"Elcsal, elvisz." Ja, elcsalni egy max.6évest lehet, meg téged. Normális felnőttet nem. Azt is írtad, nappal nem bántana a nyílt utcán. Hát, akkor tényleg marha nagy tragédia lenne, ha egy darabig nem mászkálnál éjszaka egyedül. Nem is tudom, hogy bírnád ki. Valószínűleg mások úgy tudnak megszabadulni, hogy kibírják. (Engem bő 6 évig zaklatott egy pasi. Nem akartam. Tudod, mit csináltam? Meg fogsz lepődni. Nem mentem vele sehova, nem ültem be vele egy italra, nem vettem fel a telefont, nem válaszoltam üzenetre, és nem reagáltam semmire. Én is akartam tudni, épp milyen fázisban van, ezért nem tiltottam le, ezt az egyet megértem, de az nem azt jelenti, hogy reagálni is kell. Te úgy hisztizel, hogy még csak ki se próbáltad, csak fantáziálsz, hogy mi lenne, ha VALÓBAN dobnád.)

#15