Hogyan lehet feldolgozni egy szakítást? Hogy lehet elfogadni, hogy az akit szeretsz többé nem az életed része és többé semmit sem tudsz majd róla?

Nem tudom, hogy van-e olyan aki ezt olvassa, de gondoltam jelentkezem hátha valakit érdekel.

Sokáig fájt a dolog, sőt talán életemben nem sírtam még ennyit. De sikerült feldolgoznom! Nagyon nagy hibám volt az korábban, hogy mikor valakit szerettem képes voltam az életem központjává tenni, mindig őt helyeztem előtérbe és szépen lassan elveszítettem önmagam (ez persze egyáltalán nem volt tudatos). Aztán mikor kiléptek az életemből összetörtem.

Mára már teljesen másképp állok a dolgokhoz. Ha valaki hasonló dolgon megy keresztül tudd, hogy képes vagy felállni belőle. Az életed folytatódik.. Ne azt kérdezd hogy "miért történik velem mindez" hanem, hogy "mit tanulhatok belőle". Amit elengedsz az nem biztos, hogy veszteség. Valaminek a vége valaminek a kezdete is egyben. Én azóta járom a világot, fantasztikus emberek vesznek körül és végre azt tudom mondani, hogy szeretem magam! Ez az egész elindított engem egy úton és őszintén? Utólag hálás vagyok, amiért így történt. Nem lennék ott ahol most, ha nem így alakul. Minden ÉRTÜNK történik csak tőlünk függ, hogy mit hozunk ki belőle. Az emberek jönnek mennek. Persze ez nem azt jelenti, hogy azóta nem szeretek embereket vagy nem bízom bennük... de már nincs bennem ragaszkodás, ha valaminek mennie kell boldogan engedem szabadon, mert tudom hogy valami csodálatos dolog veszi kezdetét. Tanulhatunk, fejlődhetünk.. Nem kell haragudni a másikra, nem kell könyörögni, hogy maradjon. Adj teret az új dolgoknak, új embereknek, akik úgy szeretnek és becsülnek ahogy vagy. Ezt tudom mondani neked is, ha most ezt olvasod: Minden rendben lesz! És az idő tényleg segít.. Ahogy a 3-as írta : ELMÚLIK!

Köszönöm mindenkinek a válaszokat! <3