Miért nem érdemlem meg a boldogságot? Mi a bűnöm?

Mintha kb én írtam volna a kérdést.

Én is nő vagyok. Figyelj, most felvázolom a saját életemet.:

1. kapcsolatom: Komolynak mondtuk ki. 17 évesek voltunk. De rögtön szinte bántalmazò kapcsolat lett a dologból, mert az apja első perctől kezdve nyomozgatott utánam, és a családom után is/rendőr volt/. A srác amint kiléptem az ajtón tudott mindent, hogy hol vagyok, pedig 90 km-re lakott tőlem/mai napig nem értem hogy/, háromszor dobott ki mindenféle mondvacsinált dolog miatt, pl hogy nem akartam vele már az első 2 hónapban szexelni/szűz voltam/, vagy hogy van egy csaj ,,haverja,

", akinek legalább kell a farka, stb. Én idióta mindig megbocsátottam neki, de ő mindig lenézett/olyanokat mondott, hogy sose lesz kocsim, se jogsim, csicska vagyok, ő az ász, stb/, sértegetett, kiröhögött és abszolút semmiről nem lehetett már vele beszélni. Végül félév után mikor utoljára kidobott mondtam neki, hogy na jó, vége. Lezártam. Ezek után még félévig zaklatott, haverjai telefonjáròl hívogatott engem, meg kamu profilokbòl írkált, meg ha felszálltam egy buszra már jött az SMS, hogy tudja merre vagyok, meg ilyenek. Alig tudtam levakarni magamról, és alig tudtam helyrehozni a lelki sebeimet, amiket ő okozott.

2. Kapcsolatom: 18 éves voltam, ő 21. Hamar összejöttünk. Kezdetben 120 km volt köztünk, de minden héten mentem hozzá/igen, én. Mert ő kijelentette hogy nem jön, közben én iskolába jártam, ő meg dolgozni, és simán lett volna sokkal több pénze hozzám lejárni/. Az első pár hónap nagyon jó volt. Nagyon jóképű, jó fizikumù, kedves pasit ismertem meg. Aztán jött a feketeleves. Egyre furcsább lett minden, egyre több hülyesége jött elő, pl hogy ő egy anyuci pici fia volt. Mindenről részletesen be kellett számolnia anyucinak, konkrétan az anyja még azt is megkérdezte tőle, hogy dugtunk-e, meddig tartott, én milyen vagyok az ágyban, meg ilyenek. De még a széklete állagát is megkérdezte mindennap kb/nem vicc sajnos/. Az anyuka vállalkozó volt/büféje volt/ + mellette hivatásos kur va volt! De még ezeket is elnéztem neki, én idióta hülye marha! Az anyja fenyegette a fiát olyanokkal, hogy ha el mer onnan költözni, akkor ő öngyilkos lesz, stb. Közben egy teljesen egészséges 48 éves nőről beszélünk, aki vállalkozó! A pénzét is szó nélkül leadta anyucinak kompletten ez az idióta, meg ilyenek. Nagyon durva volt az egész. De a valódi durvaság csak ezek után jött. Az anyja megkereste az én anyámat és elhordott neki mindennek, pl azt mondta hogy nem vagyok normális, vigyen engem pszichológushoz, stb. És ezért anyám kb kitagadt, amin összevesztünk és el kellett költözöm otthonról rögtön érettségi után. Nyilván nem tudtam máshova menni csak a pasimhoz 120 km-re. Ott találtam is egy sulit, ahova estire beiratkoztam, és mellette alkalmiban dolgoztam. Közben az ún. ,,párom" kirúgatta magát a munkahelyén, és nem volt hajlandó elmenni dolgozni, tehát én tartottam. Hármasban éltünk: A hárpia anyós, a pasim, meg én, de én kb állandóan dolgozni voltam, vagy iskolában.

A pasim igényelt innen-onnan pénzeket, de azok nála kb 3 napig ha tartottak, mert a 80%-át a vállalkozó anyucinak kellett odaadni, a maradékot meg olyan gyorsan elcseszte, hogy nem igaz, és látszata sose volt. 12 óráztam mindig, de MINDIG üres hűtőre mentem haza, és meg volt az is tiltva hogy megfürödjek úgy, hogy 40 fokos meleg volt a munkahelyemen, és 12 órát bent rohadtam, és olyan büdös voltam mint a szemétdomb.

Páromnak kb könyörögtem, hogy menjünk külön albérletbe, mert az anyja mivel hivatásos kur va volt a kuncsaftokat folyton hordta fel a lakásba, és már nem bírtam elviselni sem. Ezen kívül az anyja rettenetesen koszos volt. Kb sose fürdött, el volt a putriban, mindenhol cigizett, a hamut szétszòrta, ha valamit kiborított nem törölte fel, a mosatlan edényeket benyomkodta a konyhaszekrénybe, stb. Nem bírtam már, mert állandóan vakaròztam. De a párom nem volt hajlandó külön költözni. Végül én mentem egy szobaalbérlétbe, és ott laktam tovább, de a kapcsolatunk megmaradt ami akkor már kb kapcsolat se volt. Pl egyszer vinni akartam neki egy ajándékot, de siettem a buszhoz és írtam neki, hogy jöjjön le érte, erre elkezdett vergődni, hogy ő bizony nem fog megmozdulni, ha akarok bármit is akkor menjek fel az ajándékkal.

Több, mint 1 évet voltunk együtt, de tönkretett. Sokat fogytam mellette, elkezdett hullani a hajam, kijött rajtam mindenhol durván az ekcéma, és ezek miatt úgy döntöttem, hogy szakítok. Nem számított rá. Személyesen akartam, de nem volt hajlandó lejönni akkor sem elém, ezért írtam neki, és letiltottam. Szokás szerint ez is zaklatott hónapokig, majd hirtelen a semmiből letiltott/Van Isten/.

3. Kapcsolatom: Ez laza kapcsolat volt. Volt egy nagyon nyugodt, jószívű srác, aki nem volt a nők kedvence. Neten ismertem meg. Nem volt nagy beszédes, de nekem tetszett. Első randin kicsit iszogattunk, aztán lett pár csòk is, de semmi több. Rá kb 2 hétre össze is jöttünk(3-4 hónapja ismertük már egymást). Én voltam az első barátnője, mindketten 19 évesek voltunk. Igazából tetszett vele minden. Tiszta volt, igényes, iskolába járt, majd suli után dolgozni. A családja is teljesen normális volt, ami nagy szó, mert az előző 2 kapcsolatomban mindkét család 110%-ig elmeroggyant volt. De nála meg kiderült, hogy mentális beteg, és kb emiatt semmi nem érdekli, így a kapcsolatunk sem érdekelte egyáltalán, így hiába akarta hogy komoly legyen kettőnk között a dolog nem lett az, mert egy héten egyszer írt, hogy mikor találkozunk, és ennyi. A hétvégét mindig együtt töltöttük, de úgy más különös dolog nem volt. Egyszer megkèrdeztem tőle, hogy hogy érintené, ha mással kezdenék mellette és azt mondta, hogy nem érdekelné az sem. Személyesen még el is voltunk egyébként, mert pihengettünk, szexeltünk ami nagyon jó volt vele, de pl sose mentünk ki a házból szinte, és nem nagyon tudtam vele semmiről beszélni. Ezt kicsit meg is untam, így végül közel 1 év után dobtam őt, amire nagyon nem volt reakciója.

4. ,,Kapcsolatom": 20 éves voltam. Éltem a világomat, dolgozgattam, mellette iskolába jártam és a kevés pénzemből igyekeztem félretenni. Már teljesen túltettem magamat az összes kapcsolatomon, nem pörögtem egyiken sem, sőt eszembe sem jutottak. Élveztem az életet. Tudtam, hogy hamarosan vár rám 2 szakmunkás vizsga, és utána komoly terveim voltak/autòvásárlás, költözés a határ mellé/.

Tengtem éppen, és az 1-2 kevés, ám jó barátaimmal tartottam a kapcsolatot, és nem foglalkoztatott semmi. Ekkor olyan történt, amire nem számítottam, és ami meg nem fordult a fejemben soha.

Láttam egy fiù haverom posztját egy házibulis csoportban, és ráírtam. Régebben közöttünk jó barátság volt, mindennap beszéltünk, csak ritkán találkoztunk a távolság miatt. Soha nem jutott eszembe, hogy akarjak tőle bármit is. Ő visszaírt egyből, és dumálni kezdtünk, majd felhívott/azelőtt ez nálunk nagyon gyakori volt/, és újra elkezdtünk beszélgetni, mint mindenek előtt. Téma volt minden, pl az utolsó kapcsolatom, munka, suli, stb. Nagyvonalakban így is tudott mindent, mert ami nagyon fontos volt azt megírtuk egymásnak mindig, csak maximum nem lett belőle nagy dumálgatás. Beszéltünk kb 3-4 òrahosszát, és meghívott magához egy házibulira. Úgy voltam vele, hogy miért is ne? Aznap én nem dolgozom, suli sincs, belefér. Felültem a vonatra és elmentem hozzá, előtte nem találkoztunk már 2 éve kb. Megölelgetett, és a házához siettünk, ahol előtte még nem voltam sose. Az este folyamán elég sokat ittunk bevallom, de emlékeztünk azért mindketten mindenre, és azért csùszás-mászás-hányás nem volt, így történt az hogy elég közel kerültünk egymáshoz, és azon kaptuk magunkat hogy kb egész este csak egymás társaságát kerestük, pedig nagyon jó volt a hangulat, és mindenki nagyon jòfej volt. Talán forrni kezdett kettőnk között a levegő, nem tudom. Sokat ért hozzám, én is hozzá/szinte kényszeresen, nem is tudtam megállni a dolgot/, míg végül adott hirtelen egy puszit a számra. Ő akkor ott feltett mindent egy lapra. Vagy mindent, vagy semmit. Én jól éreztem magamat, így én rendesen visszacsòkoltam, és az olyan szenvedélyes volt, hogy az egész jelenetbe mai napig beleremegek, ha részletesen rágondolok. Olyan érzéseket hozott akkor ott a helyszínen már rögtön ki belőlem amiket soha senki, azt sem tudtam, hogy ilyen érzések bennem vannak.

Az este további részét összebùjva töltöttük főképp mikor épp nem a többiekkel dumáltunk, vagy ittunk még 1-2 pohárral, bár én éjfélig ittam csak. Végül hajnalban megkért, hogy aludjak vele külön a többiektől, de biztosított, hogy semmi +18 dolog nem lesz. Belementem, és tartotta is a szavát, nem lett semmi olyan. Összebùjtunk, és reggel 10 óráig mindketten mozdulatlanul aludtunk, és olyan éberséggel keltünk, mint még soha. Ezt merem állítani, hogy soha életemben nem keltem olyan kipihenten, mint akkor, de azt mondta hogy ő sem. Nem is éreztük sem azt, hogy ittunk, sem azt hogy fáradtak vagyunk. Még reggel is hozzám bújt, és a többiek előtt/akik még ittak reggel is/ is felvállalt továbbra is.

Másnap mennem kellett haza, és az úton többször is felhívott, hogy elértem-e csatlakozást, minden rendben van-e. Nagyon jól esett, ugyanis ezelőtt olyan pasijaim voltak, akik több órás út alatt egyszer sem írtak semmit, sőt ki sem jöttek elém szinte sose, pedig volt hogy az útvonalat se tudtam az adott vadidegen városban.

Egész úton rá gondoltam, sőt egésznap, aztán pedig mindennap és egésznap. Nem hittem, hogy így meg lehet a semmiből szeretni egy embert. Egésznap írt. Kérdezte, hogy hánykor szoktam kelni, és ő előbb felkelt, hogy írhasson ,,Jò reggelt ❤" üzenetet. Kért tőlem egy tablòképet, és egyet mindig a tárcájában tartott, egyet pedig kitett a falra, egy közös összebùjòs képet meg külön helyre tett, közvetlen az ágya mellé a falra. Soha senki nem csinált ezelőtt ilyet velem. Levett a lábamròl. Ugyan a több éves haverságunk alatt is számtalanszor mondta nekem telefonban, hogy jobbat érdemlek, mint xy aktuális pasim, és lépjek mellőlük, mert álomnő vagyok, de akkor ezeket én soha nem úgy vettem, hogy ő tőlem akarna valamit. A csòk után viszont mindent folytatott, mindennap elmondta hogy milyen csodás vagyok, milyen jó vagyok, stb. Sokat nem tudtam menni hozzá, mert sajna nem 50 km-re lakott, de mikor tudtam és engedte minden körülmény akkor lementem. Megbeszéltük azt, hogy együtt vagyunk, de azt is tudtuk, hogy van távolság még egy ideig, amit le fogunk győzni, mert mint írtam feljebb nekem már mindenek előtt 2 évvel tervben volt a határra költözni, ő meg ott lakott, és már munkahely is volt nekem kinézve, ahol vártak is. Mindössze 2 szakmunkás vizsga választott el mindentől, ami 4 héttel később zajlott le. Meglett minden, aztán ismét vonatra pattantam néhány cuccommal, és már a közelében is voltam. Ott volt a melòhely, a szállás amit intéztem, magammal vittem a legjobb barátnőmet, és ott volt a párom tőlem kb 15 km-re. Kell ennél több egy embernek? Nekem nem kellett, mert azt éreztem, hogy elértem amit akartam, mert végre boldog vagyok. Nincs már kibírhatatlan anyòsjelöltem, nem sanyargat senki, nem hord el mindennek senki, nem tart senki kettyòsnak. A párom ugyan még akkor iskolába járt, de nem érdekelt ez sem. Szegény családból származott, de mondtam neki, hogy ne izguljon emiatt. Én itt vagyok, dolgozok, ha a jövőben bármi lesz mindent meg tudok oldani, lesz autó is egy hónap múlva, mert veszek, stb. Minden alkalommal mikor mentem hozzá vittem neki ajándékot is. Nem azért, mert ilyen típus vagyok, hanem mert szívből éreztem azt, hogy valamit vinni szeretnék neki, mert megérdemli. Már azt hittem, hogy minden rendben van, és nem jöhet semmi baj mikor egy nap minden megváltozott. Már nem kaptam jó reggelt üzenetet, már nem volt jó éjszakát sem, sőt már a kommunikációnk is közel 0-ra csökkent. De mi történt előzőleg? Volt közöttünk egy kis vita(politikai témában) ami miatt teljesen megsértődött rám. Tudtam, hogy érzékeny témát feszegetünk, mert tagja volt valamelyik párt IFI szervezetének, de nem gondoltam azt, hogy ebből nagy baj lehet, de én mint makacs csaj tartottam a véleményemet, ő meg szintén. Na, nem is írt napokig. Én írogattam neki napi 1-2-szer, majd vége lett mindennek. A pontos dolgot, hogy hogy lett vége nem akarom leírni, mert nagyon fáj, de nagyon nem volt tisztességes a közlési formája, hogy vége, és koccoljak. Konkrétan fel sem fogtam, hogy mi van, teljesen hirtelen ért minden, mert azt hittem hogy minden oké köztünk. Tévedtem.

Ennek már jó pár éve, de mai napig nem találtam olyat, aki hozzá hasonlítana. Helyette most leírom, hogy kik környékeztek meg az utóbbi években.:

1. Tinderen szedtem össze egy srácot, 21 éves volt. Találkoztunk egyszer, randiztunk, de már az első randin ùgy berùgott, hogy oda büfögött elém, és ezen vihogott. Majd' lefordult a székről olyan részeg volt. Kb 5 percenként kérte a korsó söröket. Tiltottam amint hazaértem.

2. Szintén Tinderről szedtem össze. Írogattunk pár hétig, majd talit kért. Nem volt semmi megbeszélve. Kijött elém kocsival, előadta hogy ő milyen jó, király cégnél dolgozik, meg milyen sokat keres, anyja-apja vállalkozó, ez tartott kb 5 percig majd mondtam neki hogy oké, elég lesz. Legyen vége. Még találkozòn letiltottam.

3. Badoo-ròl szedtem össze. Képen jól nézett ki, de a valóságban elhízott, igénytelen, full szőrös volt, és olyan paraszt hogy az első mondata nem is az volt, hogy ,,Szia!", hanem az egy autósnak, hogy ,,Dikk há" minnyá odaba szok"(pedig magyar volt). Ezzel se mentünk sehova, mert ,,Neki nincs pénze". Gyorsan tiltottam ezt is.

4. Facebookon írt rám. Egy városban laktunk. Jól nézett ki, értelmesnek tűnt, mert sokat beszéltünk. Találkoztunk, de egész talin be nem állt a szája. Megállás nélkül beszélt, engem szóhoz se hagyott jutni. 3 órán keresztül hallgattam az agymenését, majd haza mentem. Adtam neki 2. Esélyt, de az ugyanez volt, mint az első tali. Ja, és már 2. alkalommal már az ágyába akart vinni. Nem, köszi. Nem tiltottam, de többet nem írtam neki vissza.

5. 60 éves alkoholista kollégám, aki ráadásul nős kezdett el szinte zaklatni. Konkrétan rám mászott munkában, én meg muszáj voltam megrugdosni, mert ki tudja mi lett volna...

6. Bnőm bátyja közeledett felém, ő korombeli de full alkoholista.

7. 61 éves özvegy, roma kollégám kezdett el durván tapadni rám. Napi 10-szer hívogatott, meg felajánlotta, hogy költözzek hozzá, lehetek az élettársa. Kihagytam.

8. 59 éves elvált kollégám kezdett rám tapadni, mert egy szállòn laktunk, de elég agresszív ember, úgyhogy nagyon gyorsan le kellett vakarnom magamról, mert volt hogy megszorongatta a karomat meg ilyesmi, mert nem mutattam meg neki rögtön az időt.

9. 50 éves házas főnök járkál utánam a munakahelyemen már 1,5 éve. Állandóan ajándékokat hoz, stb. Már mondtam neki ezerszer, hogy nem lehet köztünk semmi, de nem fogja fel. Már le is tiltottam mindenhol, de akkor meg különböző céges telefonokon zaklatott, hogy oldjam fel, meg idejött személyesen.

10. Drogos edzőtársam közeledett felém.