Hogy van az, hogy itt az itt feltett kérdésekben a legtöbb ember úgy reagál, hogy "ha neked lennék én már kidobtam volna" de a való életben szinte mindenki benneragad egy ideig a rossz kapcsolatában?

Mert a való életben annyi, de annyi körülményt kell figyelembe venni egy-egy ilyen döntésnél.

Nekem is tanácsolták a válást. Az, hogy gyerek van, szerintük szánalmas indok, egy felesleges kis apróság...

Úgyhogy mondom a következőt: még a fűtést se tudom megoldani férfi nélkül (elfagyott a gázcirkóm) közel 10 évvel ezelőtt.

Nem baj, költözzek albérletbe.

Oké, de van 4 kutyám. Vagy csak 1. Mindegy.

Nem baj, adjam menhelyre.

Költözzek a szüleimhez.

Anyám nincs, apámra nem számíthatok.

És még van sok ok, amit nem ismétlek. Egyébként ettől függetlenül hasznos mindenféle hozzászólás, mert az embert elgondolkoztatja.

Itt a legtöbb ember hang. Volt olyan kérdés, ahol beszélgettem olyan válaszolóval, aki előadta, hogy így meg úgy azonnal kidobná egy pofon után a srácot. Kiderült, hogy bántalmazó kapcsolatban él évek óta...

Nagyon kevés ember vállalja a tényleges dolgait az oldalon. A többség csak próbál egy képet kialakítani magáról.

Természetesen, mindannyian benne ragadunk egy ideig rossz kapcsolatban, de amikor végül mégis otthagyjuk/elválunk és legördül a teher, rájövünk,hogy ezt sokkal hamarabb meg kellett volna tennünk. Persze hogy azt szeretnénk, hogy a másik ne szenvedjen annyi ideig.

Mert ha egy kapcsolatban már konkrétan boldogtalan vagy, és a javításra nem nagyon van mód, mert a másik elzárkózik, nincs kommunikáció, neki jó így, őt nem érdekli, esetleg bántalmaz vagy csal téged....ez a kapcsolat már jobb nem lesz. Tartósan biztos, hogy nem. Ebből ki kell lépni, és minél előbb, annál jobb. És mi, akik ezt megtapasztaltuk, tudjuk. Pontosan azért, mert mi is szenvedtünk, próbáltuk javítani a javíthatatlant. De ez nem működik. Lépni kell. Ezzel együtt meg az illető feltett egy kérdést, én válaszoltam, ő meg azt csinál amit akar.

Engem is bántott a párom, persze én is rohanhattam volna a rendőrségre feljelenteni és világgá sírni mi történt, hogy aztán habzó szájú feminista emberek ugorjanak minden irányból a témára. Helyette leültem mellé a szőnyegre és beszélgettünk, sokat. Aztán megint és megint.

És pont nem érdekel ki mit tenne ilyen esetben. Az én párom, az én életem. Eszembe nem jutna ilyen oldalakról tanácsot kérni.

38N