Szakítás után fél évvel se tudok nélküle lenni, hogy lépjek tovább?

Már múltkor is akartam ide írni, csak aztán végül mégsem.

Sajnos nekem már több mint egy éve volt a kapcsolatom vége. Nagyon szerettem. És teljes meggyőződéssel tudom mondani, hogy eddig így soha nem tudtam szeretni nőt, mint ahogy őt szerettem. Borzasztó volt átélni azt, hogy egy ilyen élmény végülis nem tudott fej-fej mellett kölcsönös lenni, és ő beoffolta a dolgot.

Tudod, amikor hiszel valamiben, hogy ez végre igazi, ez végre olyan, akiért érdemes áldozatot hozni.... az utána nagyon a padlóhoz vág, amikor vége. És azért, mert te viszont nagyon hittél benne, mert benned nagyon mély kötődés jött létre.

Ennek már egy éve. És sajnos nem tudok rá most sem haragudni, ráadásul nem másért hagyott el, és azóta sincs senkije. Én is így voltam, mint te, hogy többet senkit nem fogok tudni így szeretni. Aztán rájöttem arra, hogy erről a képességemről sem tudtam, hogy valakiért képes leszek így rajongani... hát akkor nem mondhatom, hogy nincs olyan, akiért lehetne ugyanígy. Mondjuk a bizalom egy másik dolog.

Viszont ezek után már nem akarom alább adni a "minőséget", mert rájöttem, hogy tudok ilyen mélyen szeretni, és ez a jelek szerint teljesen független a másiktól... szerencsére (most már ezt mondom).

Nyilván én is nehezen adok esélyt, mert nem akarok a régi után sóvárogni, vagy mástól ugyanazt elvárni. Már jobban adok esélyt, de sajnos óvatosabb is vagyok...