Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Próbálom élni az életem és nem aggódni, de rendben van ez így? Kevés tapasztalat,21 éves lány, hogyan találhatna párt első kapcsolat vége után?
20, lassan már 21 éves lány vagyok és mindössze egy kapcsolatom volt eddig, augusztusban ért véget, majdnem egy évig tartott. A barátom kiszeretett belőlem és szakított velem, előtte nem volt senkim hozzá viszont nagyon kötődtem. Már kezdek helyrejönni lelkileg viszont sokszor rámtör a félelem meg az aggodalom hogy senki nem jön majd utána. Ennyiből hogy csak ő volt nekem nyilvánvaló hogy nem vagyok egy nagyon harsány, belevaló, életet habzsoló ember, visszafogottnak, félénknek és kissé szórakozottnak mondanám magam aki hajlamos külső szemlélőként nézni a világot. A baráti társaságom sem túl nagy, többnyire kevés emberrel, vagy még többször egyedül járok el, magányos hobbikat űzök, sportolni járok, mindent egymagamban. Ami pedig a fiúkat illeti, sajnos/vagy nem sajnos futó kalandokra minimális szinten sem vagyok vevő, inkább ignorálom a késztetést mert tudom hogy lelkileg tönkretenne akár egy apró ilyen félresiklás is, hogy pl csak szex miatt legyek együtt valakivel. Nem vagyok prűd, beismerem hogy gondolok néha erre-arra de képtelen vagyok megtenni, csakis szerelemből tudok testi kapcsolatot létesíteni egy fiúval.
Találhatok még párt, szerelmet? (nyilván nem konkrét választ várok, hogy is tudhatná ezt bárki innen, inkább csak olvasnék pár történetet ami erőt adhat hogy ne adjam fel a reményt :) Szeretnék még fiatalon, az élet "legszebb éveiben" boldog lenni valakivel akivel szeretjük egymást. Félek hogy gyorsan elszalad ez a pár év az egyetemen és magányosan kell megélnem azokat az időket amikről olyan sokan mondják, hogy a legjobbak. Az pedig csak lehangol hogy az egyetemen, a koleszban, mindenhol a 20 és huszonegynéhány éveseket már mind párban látom, szinte esélytelennek érzem hogy nekem is meglegyen valahol a társam, és ahogy telnek az évek ijesztően csökkenni látom az esélyeimet. Próbálok pozitívan hozzáállni de nehéz, így hogy a sulitársaim nagy része is kapcsolatban él, és sajnos van hogy ennek a tudata is lelomboz. Kívülről azért igyekszem azt mutatni hogy jól elvagyok egyedül, és tény hogy sok jó dolgot élek meg naponta, de nagyon hiányzik az amikor még volt kivel megosztanom mindezt. Problémának érzem azt is hogy legtöbb esetben nem vonzanak az idősebb pasik, pedig 17 éves lányok is járnak jóval húsz felettiekkel, én mégsem szeretnék 24-5nél idősebb barátot, ilyen korban sokan már dolgoznak én pedig most vagyok másodéves egy 5éves képzésen, egyszerűen úgy érzem szakadékok lennének köztünk, kevés lennék egy ténylegesen felnőttebb emberhez.
Bocsi hogy hosszú lett, köszönet annak aki elolvassa és netán még ír is bármit ami talán hasznos lehet!
válasza:Jajj, ezt nem így kell felfogni. Nem kilóra mérik, hogy X éves korodig Y évet kell párkapcsolatban tölteni és Z partneren túl lenni, különben nem leszel boldog...
Az a lényeg, hogy egyedül is találd meg a boldogságod, mert az CSAK RAJTAD múlik, nem másik ember függvénye. Ha ez sikerül, akkor előbb-utóbb ettől függetlenül majd hapsit is találni fogsz.
Mellesleg, senki se szokott komolyabban foglalkozni az olyan lányokkal, akikre rá van írva, hogy "b...on már meg valaki", elnézést a csúnya kifejezésért.
Továbbá, a 20-as években dől el elég sok minden, ami az ember későbbi életét meghatározza. Ha te ezekben az időkben a szakmai fejlődés helyett azt választod, hogy az éppen aktuális hapsinak főzz vacsorát, hogy nehogy otthagyjon, akkor 10-15 év múlva iszod ennek meg a levét: lesz egy középszerű életed egy olyan egyén miatt, akivel lehet, hogy csak pár évet töltöttél együtt és addigra már csak a neve fog csak sejleni a múltból...
Elhiszem, hogy zavaró látni napközben az egymást nyaló-faló emberkéket, de ne érdekeljen. Ilyen az élet, egyszer fent, egyszer lent, hogy ilyen közhelyesen fejezzem be a mondandóm.
Sokan csak annyit fognak tudni felmutatni az életből, hogy 16-25 évesen X partneren voltak túl és de jó bulik voltak... És ennyi. Semmi több. Az élet ettől sokkal több!
Ráadásul, ha tegyük fel 3 év múlva fogod meglelni az Igazit, akkor az teljesen irreleváns lesz, hogy előtte hány hapsid volt.
25F
válasza:Természetesen a csúnya kifejezést nem szó szerint értettem, bár az tény, hogy hallottam már lány szájából (komoly!).
Amúgy az se mindegy, hogy most a volt barátod hiányzik, vagy csak a törődés. Ha az előbbi, akkor inkább előbb tedd túl magad rajta, mielőtt újra az ismerkedésbe vetnéd magad.
Azt elhiszem, hogy "irritál" a környezetedben levő párocskák látványa, és igazságtalannak érzed, hogy miért pont te vagy egyedül. Ilyenkor óhatatlanul is felmerül az emberben, hogy biztos azért, mert kevesebb/csúnyább/butább stb vagy másoktól és ezért nem kellesz senkinek.
De hidd el, az esetek többségében csak azért vannak együtt az emberek, mert vagy kapcsolatfüggők és önállótlanok vagy pedig azért, mert ez a "trendi". Vagyis inkább összejönnek egy olyan emberrel, aki nem felel meg nekik minden szempontból, mert azt hiszik, hogy az egyedüllét valami szörnyű vagy ciki dolog.
Így lesznek olyanok (1. csoport), akikre irigykedve néznek mások, mert hetente/havonta másnak az oldalán feszítenek, szinte 3 napot sincsenek egyedül, mert ha valami miatt szakítanak, akkor leugranak a legközelebbi dizsibe és:
- a fiúk bepróbálkoznak 20-30 csajnál, és aki hamarabb igent mond, akkor már "viszik is". Természetesen a körülmények miatt a szelektálás is kimerül "mindegy csak jó csöcse/s*gge legyen" szisztémában.
- a lányok pedig az aktuális 20 "kérőből" kiválasztanak egy zseléhuszárt, de még jobb, ha pénze is van, mert azzal lehet villogni a barátnők előtt.
Aztán természetes, hogy ezen kapcsolatok jó része hamar zátonyra fut, de a külvilág felé mindenki csak a rózsaszín cukormázat mutatja. Miután pedig már végképp nem bírják egymást, akkor jön a "drámai" szakítás, majd kezdődik a ciklus elölről, csak eggyel több strigulával, amit manapság mindenki menőnek próbál beállítani...
Aki pedig ennyire nem "vállalkozó" kedvű (2. csoport), az beleragad az éppen összejött kapcsolatába:
így jönnek létre az "egész gimit/egyetemet egy ember mellett éltem le, de szakítottunk, most mi lesz velem, oda X év az életemből" típusú emberkék. Mert ők is inkább ülnek a langyos fosban, minthogy kockázatot vállaljanak és továbblépjenek.
A fenti 2 csoportban (ami az emberek 80%-át lefedi) az a közös, hogy jobban félnek a magánytól mint a haláltól: lásd a sok "nincs senkim/sose volt senkim/otthagyott a párom, ezért öngyilkos leszek" siránkozást.
A fenti jelenség okát lehetne még fejtegetni, de már későre jár, ezért jó éjt kívánok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!