Tényleg ez lenne a megoldás, ami megóvna a csalódásoktól? Legyek olyan nő, aki szeretné, ha lenne egy férfi az életében, de nincs szüksége rá igazán? Ti mit gondoltok erről?

Szóval, olvastam nemrég egy cikket, amiben valami olyasmi volt, hogy fontos, hogy független, önálló személyiségek tudjunk lenni, az ilyen emberek úgy vannak vele, hogy jó, ha van mellettük valaki, de elvannak nélküle is, nem csüngenek rá, nincs szükségük rá úgy igazán. Ez elgondolkodtatott, mert én nem ilyen tipus vagyok, nem csüngök rá a páromra, de azért szeretem vele tervezni a jövőt és ha tényleg az életem része. Viszont eddig sokszor volt, hogy kihasználtak és a pasik nem értékelték eléggé a szeretetemet, én mindent megadtam volna azért, hogy jó legyen nekik, ők meg magasról tettek rám miután "megszereztek" én pedig nagyon szenvedtem emiatt. Ha én is megpróbálnék függetlenebb lenni, lehetséges, hogy nem érne később ennyi csalódás.

Ti mit gondoltok erről? Szerintetek tényleg így kellene hozzáállni a párkapcsolathoz? Érdekelnek a vélemények. :) 21/N