Van értelme egy ilyen helyzetben felhozakodni az érzelmekkel, esetleg megpróbálni? Komoly válaszok, tapasztalatok érdekelnek.29F

Volt egy nő, akivel nagyon jó kijöttem, azonban én többet kezdtem el érezni mint barátság. Elmondtam ezt neki, smároltunk egyből, de végül elmondta, hogy csak nem érez úgy irántam, mert ő neki ilyen célja nem volt. Majd csak megtaláltuk egymást, smárolás, főként énmiattam, mert mindig belekezdtem, de csak nem lett semmi. Két évig ment ez így. Végül én is beláttam, hogy nincs értelme. Szétmentünk.

Három évembe telt, hogy kiheverjem. És úgy érezzem, tudok komoly kapcsolatot kezdeni. Addig elfoglaltam magam ezzel, azzal, na meg jól meggyászoltam ezt az egészet.

Neki volt kapcsolata azóta, de most egyedül van. Összefutottam vele a városban, hát megálltunk dumálni. Sőt elég sokszor futok vele össze úgy is, hogy nem keressük egymást. Pl. Kimentem egy szép helyre, mások is járnak oda, és ő is ott volt. Nagyon jól elvagyunk, beszélgettünk.

Nos, én már nem úgy szeretem, mint régen, de úgy érzem, feltudna éledni bennem ugyanaz az érzés. Felőle csak azt érzem, hogy dumálgat velem. Egyébként sokszor megnevettetem. Szoktam neki enyhén, nem túlzásba véve bókolni is, de nem olyan közhelyes, megszokott szövegekkel. Észrevettem, hogy jól esik neki nagyon.

Szerintetek ha hagyok időt, megtudom hódítani? nem akarok rámenős lenni, még nem hívom el sehova, mert elég friss a dolog most. Nem akarok nyomulni. Viszont rendszeresen találkozok vele, mert úgy alakultak a dolgok egy képzés miatt. Hetente egyszer.

Mit kellene csináljak most? Vagy hagyjam? Annyira nem akarok én sem sérülni. Mik lehetnek az eshetőségek? Mi lenne az okos döntés?

Köszönöm.