Mit tegyek, borzasztóan szerelmes vagyok?

Én már nem bírok reálisan gondolkodni. Túl sokat bántottak. Ezért nem tartom semmire sem magam, sem az életemet. Nincs lelki erőm emiatt gyenge vagyok testileg is szó szerint. Kimerült, fáradt. Ha az ember rosszakat gondol magáról, nem is csoda. Annyira hozzászoktam hogy bántanak csak, meg megaláznak, hogy csak ezt ismerem. Most hirtelen hogy fogadjam el, hogy szerethet valaki? Hogy fontos lehetek neki? Én, aki soha nem volt fontos, hanem kigyűlölt. Hogy tekinthetnék másképp magamra? Halálosan szerelmes vagyok, mit tegyek, harcoljak érte vagy hallgassak az elmémre, ami azt sugallja, hogy nem érdemlem meg őt? Nem szánalmaskodni akartam, csak ezt írtam mert ez van. Folyton csak az öngyilkosság rá gondolok. Zavart vagyok, feldúlt, nem tudom már mit tegyek. Ő életem legigazibb szerelme. Óriási hatással van rám,,