Párhuzamosan találkozgatok két emberrel. Nem tudok dönteni közöttük, mit tegyek?

Könyörgöm ezt az időpazarlás dolgot hagyjuk. Pont ezek az elkapkodott, lángoló szerelemtől elvakult kapcsolatok mennek tönkre a leghamarabb, amikor eloszlik a rózsaszín köd, és rájössz, hogy nem azzal vagy együtt, akibe beleszerettél. Sokkal több időt kellene ismerkedéssel tölteni, ahelyett, hogy mint a Tinderen, egy kép alapján kidobjuk a kukába azt, aki nem tökéletes. Persze a tökéletes soha nem jön majd szembe, mert mindig lesznek jobbak és szebbek, de ha mégis, akkor ő dob majd ki minket. A lényeg, hogy nem azért fogok véget vetni ennek, mert így húzom a drága idejüket. Nem sietünk sehova.

Okés, de akkor egyrészt más se gazdálkodjon az én időmmel és kényszerítsen bele meggondolatlan döntésekbe, ha kérhetem. Másrészt azok az emberek, akiket egyedül hagytak a szarban, mert nem akarták "rabolni egymás idejét" és gyorsan összehoztak egy gyereket csak a teljesség kedvéért, majd rájöttek, hogy mégsem bírják elviselni egymást, nem valószínű, hogy osztják a véleményed.

Tisztában vagyok vele, hogy hibáztam. Épp ezért akarok változtatni. Nem azért írtam ki a kérdésem, hogy erkölcscsőszök vezessék le rajtam a frusztrációjukat. Azért írtam ki, mert nem tudom, érdemes-e belemenni bármilyen kompromisszumba, vagy várjak, amíg elérkezik az "igazi", aki lehet, hogy nem is létezik. Oké, hogy a hollywoodi filmekből megtanultuk, hogy majd úgyis összefutunk életünk szerelmével a folyosón, aki segít összeszedni az ölünkből kihullott könyveket. De a monogámia 68 óta már egyre kevésbé működőképes, amit a válások száma és a környezetemben látottak igazolnak. Azért nem mondtam még egyiküknek sem semmit, mert nem hiszem, hogy el kéne dobnom valamit, ami akár működhetne is, csak azért, mert nem érzem a kib*szott pillangókat a gyomromban.

De mire gyártok most kifogást? Azzal kezdtem, hogy hibáztam és szégyellem ezt az egészet, bűntudatom van mert játszom az emberek érzéseivel és véget akarok ennek vetni. Utána kifejtettem, hogy eddig miért nem sikerült. Tanácsot kértem és egy nagy lóf***t kaptam a s*ggembe. Érdekelt, hogy mások mit gondolnak erről. Hát azt, hogy te büdös kis k***a a pokolban fogsz megrohadni, komolyan mintha öreganyámat hallanám, meg azokat a férfiakat, akiket átb***tak és nem bírták feldolgozni. Mindegy, nem tudom mit vártam egy arctalan trollfórumtól.