2 gyerekes elvált nőként már tényleg el kell fogadjak bárkit, aki udvarol, akkor is, ha külsőre taszít? Csak mert szóba áll velem valaki?

Hiúságuk, megbántott önértékelésük miatt mondanakk csak ilyeneket, senkinek semmi joga sincs bárkit is kategorizálni szépség szempontjából. Azt szeretnék, hogy az elutasítás miatt bennük keletkezett fájdalom "a másiknak is fájjon". Ignoráld ezeket, kétségbeesetten próbálnak bántani mert lelki problémáik vannak.

Magányos férfiként írom ezeket akit sokszor elutasítottak, de én nem viselkedem így.

Ó nekem olyat is mondták, hogy örüljek ha valaki hajlandó lesz megd*gni😊

Ezzel szemben egy nyolc évvel fiatalabb pasi lett a párom.

Három évig keresgéltem míg ő jött. Én is 37 voltam 2 gyerekkel, tök átlagos nő.

Ne add fel. Ne állíts magadnak korlátokat. Randizz, szórakozz, ismerkedj.

Ne érd be bárkivel.

Ne add le az igényeidet!! Soha!!

A nyomi pasiknak nem kell esélyt adni.

40/N

37 évesen 2 gyerekkel nem lesz sok jelentkeződ.

A szóba jöhető F korcsoport már családos, v eleve nem akar ezzel fogadkozni.

Szerintem érdemes reálisnak lenni; az esélyeid valóban nem túl jók. Ugyanakkor annak semmi értelme, hogy olyannal jöjj össze, akihez még vonzódni sem tudsz, hogy egyéb szempontokat ne is említsünk...

Igazából szerencse kérdése az egész. Mindenkinek. A gyermektelen 30 alattiaknak is. Egyszerűen túl sok mindennek kell stimmelnie, hogy valóban jó párkapcsolatról beszélhessünk. És ez nem "válogatósság". Pocsék kapcsolatokban vergődni semmi értelme. Manapság már nem is kényszerülnek rá annyian, mint régen, és ez így van jól.

"hogy lehetünk haverok vagy beszélgetőpartnerek"

Ilyet szerintem ne mondj felnőtt férfiaknak. Lehet, hogy kamaszkorodban ez bejött, de 30-40-es férfiaknál röhejes. Nyilván nem havert keresnek sörözéshez, ez szuper sértő. Inkább mondd meg nyíltan, hogy nincsen meg a kémia és sajnálod. Nem kell finomítani, nagyfiúk már.