Másnak is gyakran eszébe jut a társkeresési helyzete kapcsán Kürénéi Hégésziasz filozófiai nézete?

Mik a sejtéseid?

Amúgy te most nem szereted/nem értékeled/kevesebbnek tartod a nőket vagy igazából nőt akarsz, de nem tudod, hogy érheted el a célt és ezért a csalódás miatt állsz hozzájuk furán?

Szimpatikus egy figura vagy amúgy. :)

Én 29 vagyok és hasonlóan elvont. De a csajokkal nincs gondom. Én is azt gondolom amit egy előttem lévő írt, hogy idővel lesz, csak annyival kiegészíteném, hogy azért ez rajtad is múlik.

Okos vagy és logikusan gondolkodsz. De ide ez nem feltétlenül elég. Alapból felmerül az a kérdés, hogy a világ logikus, vagy pedig a logika csak egy eszköz, amivel az ismeretlent próbáljuk rendszerezni. Vannak olyan területek, amihez nem elegendő a logika és nem lehet úgy hozzáállni, mint egy problémához, hanem teremteni kell. Érezni kell. Van Gogh vagy Salvador Dalí sem úgy állt hozzá egy kép megfestéséhez, hogy az a probléma, hogy üres a vászon és ezt meg kell oldani.

Gondolom így átjön mire gondolok. Két fontos dolgot emelnék ki a hozzáállásoddal kapcsolatban. Egyrészt az, hogy te a csajozást egy megoldandó problémának tekinted. Amíg te megoldandó problémaként látod ezt, addig a csaj is azt látja, hogy te éppen bepróbálkozol nála. Próbálsz lefuttatni egy algoritmust, hogy megszerezd. Beleragadtál ebbe a gondolati sémába.

A nőkkel való ismerkedés nem probléma. Sokkal inkább művészet. Teremtesz egy világot, ahol mindketten jól érzitek magatokat.

Mielőtt még kitérek a másik fontos pontra, kifejtem hogy ezzel szemben én, hogy szoktam hozzáállni. Van egy értékes életem. Az idő telik. Meg fogok halni és utána már sosem leszek ez az egó, ami most vagyok. Nem bepróbálkozni kell a nőnél hanem kipróbálni, hogy jól érzem-e magam a társaságában. És hogyha nem, akkor nem kell őt felszedni. És nem azért beszélgetek egy nővel eleinte, mert meg akarom őt szerezni. Ki tudja, lehet hogy iszonyatos a személyisége. Vagy nemi beteg. Vagy mit tudom én. A lényeg, hogy krvára nem mindegy kit engedek be az életembe. Azért beszélek egy nővel, mert őt olyan "területnek" érzem, ahol érdemes megnyilvánulnom. Kifejezni az érzéseimet, a gondolataimat és a szándékaimat.

És ha azt látja, hogy ő számomra nem egy megoldandó probléma, hanem valaki, akinek kedvelem a társaságát. Ellazulok benne és kifejezem az érzéseimet, akkor általában vonzódni kezd hozzám. És itt nem küzdeni kell, hanem jól szórakozni a nővel együtt. Nem mindegy tehát, hogy milyen viselkedési és gondolkodási minták alapján működsz.

A másik fontos dolog pedig az identitás. Ha neked az az identitásod, hogy engem elutasítanak a lányok, akkor a tudattalanod mindent meg is tesz majd annak érdekében, hogy továbbra is elutasítsanak. Ebből az a kiút, ha megérted a helyzetedet. Megérted, hogy mi miért történt és úgy tudsz magadra tekinteni, hogy nem azért utasítottak el, mert szar vagy. Hanem, mert nem az történt, hogy teremtettél egy értékes világot, ahol a nő jól érzi magát (Ezt elsődlegesen átvitt értelemben értem, nem anyagilag.), hanem meg akartad oldani a nőt, mint egy problémát. Fontos ezt realizálni. Nem te vagy olyan, akit mindenképp vissza kell utasítani, hanem olyan gondolkodási és viselkedési mintákat szoktál meg, ami ide vezet. De te igenis szexelhetsz szép lányokkal.

Nietzsche übermenschének nem elsősorban az az esszenciája, hogy meghaladja magát. Fontos az is, de sokkal inkább az, hogy ő határozza meg az értékeket. Ő dönti el, hogy mi a jó és mi a rossz. Ez sok kérdést felvet. Ellene szól az, hogy ha egy éretlen személyiség teszi ezt, nem vesz figyelembe alapvető dolgokat és kellő hatalommal olyan világot szervez meg, ami elpusztítja önmagát, mert fenntarthatatlan. Ha az a jó, hogy mindenkit megölök a faluban és elveszem a pénzüket, az rossz megoldás, mert nem lesz akinek fizessek a pénzzel. Fontos dolog, hogy az ember ne dogmákban gondolkodjon, hanem adott esetben megszabja az értékeket, de mindig figyelni kell a fenntarthatóságra. És Nietzsche erről a részről nagyvonalúan hallgatott.

Ami miatt viszont nagyon fontos Nietzsche az az, hogy figyelembe veszi az emberi természetet. Előtte a világ képmutatásban élt és hódító, dogmatikus istenképet eldobó embert elfojtották. Nietzsche pedig nemhogy megengedi ezt, de támogatja.

Én azt gondolom, hogy egy integráns személyiséggé válásban jóformán megkerülhetetlen Nietzsche szemlélete. De a hatalom és az önállóság iránti vágyban fontos, hogy egyszerre legyen hatalom és önállóság, illetve egyszerre legyen a rendszer fenntartható. Ne egy érzelmi roncs legyen pl. az ember, aki ugyan hatalmas, de mindenki utálja őt. Nem gondolom, hogy az egy sikeres és bölcs élet lenne.

De ez a Nietzschés rész annyira szorosan nem is kapcsolódik ide. A lényeg, hogy én azt javaslom neked, hogy figyeld meg magadat azon szempontok alapján, amiket mondtam. És találd meg a saját hangodat. Mit akarsz mondani a lánynak? Milyen világba akarod őt elvinni? És milyen lányt akarsz odavinni? Ezek is megkerülhetetlen kérdések.

Mondanám, hogy sok sikert, de nem mondom. A csaj megszerzése nem siker. Ez egy folyamat. Zajlik az élet. Megismerkedtek, passzoltok, közel kerültök egymáshoz, mert találtok egy közös halmazt kettőtök személyiségében, amiben jól érzitek magatokat és természetes, hogy ebből szex is lesz. Nem valami csúcspont ez, hanem csak a dolgok hétköznapi velejárója. Ha te azt érzed, hogy ez valami nagy dolog, akkor a csaj is úgy fog rá tekinteni. Ha pedig azt érzed, hogy ez egy normális dolog, ami az élet része, akkor a csaj megint csak elfogadja, amit érzel.

,,De ugyanakkor mi van akkor ha az én általam kreált világban egy nő sem érzi magát jól?"

Közelítsük meg két oldalról is ezt a kérdést. Először gyakorlati, aztán elvi síkról. A gyakorlati síkon azt mondom, hogy ez egyszerűen nem így működik. Nyilvánvalóan te is láttál már nálad, csúnyább, butább, kellemetlenebb embereket, akiknek van nőjük. Persze az is számít, hogy milyen. De benned is minél több érték van, annál jobb őket vonzol. És ha az ember tudatos, akkor az évek során egyre több értéket halmoz fel. Sportosabb lesz, jobb lesz a külseje, műveltebb lesz, hatékonyabban szervezi meg az életét, jobb kapcsolatokat épít ki, stabilabb egzisztenciája lesz, tapasztaltabb lesz a nőkkel való bánásmódban. Jobban fogja érezni a nők érzelmi világát. Stb.

Ráadásul különböző személyiségű nők vannak és vannak olyanok, akik jobban passzolnak hozzád, mint másokhoz. Nyilván jó eséllyel nagyobb lenne az összhang közted és egy bölcsész csaj között, mint egy proli életcél nélküli csaj között. Itt is sok minden számít. Hasonló érdeklődési kör, hasonló szexuális vágyak. Milyen az ideálja. Férfiasabb férfi, femininebb férfi stb.

De ezek is csak elősegítik a dolgot. Olyan nőkkel is voltam, akikhez közöm nem volt érdeklődési kör terén, csak kialakult a dolog. Nyilván sokkal jobb és egyszerűbb, ha nagy az összhang.

Lényeg a lényeg, ez a kérdés elég gyakorlatiatlan.

De jöjjön az elvi része a kérdésnek, mert ezt még fontosabbnak tartom.

,,De ugyanakkor mi van akkor ha az én általam kreált világban egy nő sem érzi magát jól?"

Semmi. Semmi nincs. Nem érdekel. Magamat adom és figyelek arra, hogy meg tudjam adni a szükségleteit a saját korlátaimon belül. Pl. nyilván egy leszbikusnak nem tudom megadni azt, hogy nő legyek. De általában igenis van egy nagy közös metszéspont az én ideáljaim igényei és a személyiségemet alkotó dolgok halmazában. De lépjünk át egy elméleti síkra és tegyük fel, hogy a sokmilliárd nő közül pont senkinek sem kell az, amit én tudok adni. Nem történik akkor sem semmi.

Nem akarok elvenni a nőktől semmit. Szeretem a nők társaságát és nagyon jó érzés kihozni a helyzetből a maximumot. Lehet, hogy valakivel szex a maximum, lehet hogy valakivel egy csók. Lehet, hogy valakivel egy beszélgetés. Nem azért lépek kapcsolatba nőkkel, hogy elvegyek tőlük valamit. Bízom benne, hogy a természet majd tudja a dolgát. És hogyha a nő az adott pillanatban nem akar tőlem semmit, akkor az akkor és ott úgy van jól. Volt pl. egy lány, akivel közös facebook csoportban beszélgetni kezdtünk egy poszt alatt. Nagyon érdekesnek találtam. Sokat beszélgettünk. Nem igazán érdekelt, hogy lesz-e valami. Eljött hozzám személyesen is beszélgetni. És másodjára pont olyan volt a hangulat, hogy ölelkeztünk, csókolóztunk, aztán kinyaltam. Szűz volt még, 18 éves és sok lett volna továbbmenni úgy hirtelen. Azóta is beszélünk néha. De elköltözött egyetem miatt. Van barátja már és minden rendben van ezzel. Ennyi volt benne és nagyon boldog voltam ezzel. Aztán több olyan randi is volt, hogy elmentem, normálisan beszélgettem és felhívtak magukhoz végül, amiből nyilván szex lett. Pedig totál úgy voltam, hogy figyelek a lányra és hagyom, hogy a természet alakítsa a dolgot. Volt olyan is, hogy nem volt meg az összhang. Beszélgettünk és beláttam, hogy ebben annyi van, hogy beszélgettünk. Ezek a dolgok nem fontosak. Nem trófeákat gyűjtök, hanem emberi kapcsolatokat építek. És szeretem megtalálni az olyan közegeket, ahol érdemes megnyilvánulni.

Szóval röviden azért csinálom, hogy magamat adhassam. Szükségem van arra, hogy ki tudjam fejezni magam. Akkor is csinálnám, ha tudnám, hogy egész hátralévő életemben max egy jó beszélgetés lesz. De ez nyilván lehetetlen.

,,Noha nagyrészt egyetértek veled, de ugyanakkor nem árt hozzáfűznöm azt, hogy mivel engem eddig kivétel nélkül mindenki visszautasított (pedig nem kevés nőnél próbálkoztam) igencsak nehéz elhinnem „na majd most sikerülni fog”."

Szeretem figyelni az emberek szavait, mert elárulja a gondolkodásukat. ,,Visszautasított". Én nem szoktam ajánlatokat hozzájuk vágni, így nem nagyon van amit visszautasítsanak. Beszélgetek velük, elmondom adott esetben, hogy mit képzelek el vele, ha rá gondolok. Milyen érzést vált ki belőlem. De nem akarom meggyőzni semmiről. Csak jól érzem magam vele. Ebből lesz egy összhang és kialakul egy érzék ezzel kapcsolatban. Látom, hogy hm. Milyen jó vele beszélgetni. Érdemes lenne elhívni őt valahová. Látom, hogy vágyakozva néz rám. Hm. Érdemes lenne megcsókolni. stb.

Mennyivel kifinomultabb ez, mint "bepróbálkozni" egy nőnél.

És habár lovagolok a szavakon, ez igenis fontos. „na majd most sikerülni fog.”

Képzeld bele magad egy csaj helyzetébe.

-Jönnek a csávók és ,,bepróbálkoznak". El akarják érni nálam a sikert. Figyelem, hogy engedjem-e elérni nekik a sikert.

Érzed, hogy mennyire kiszolgáltatott helyzet ez egy férfinak? Abban a pillanatban, ahogy sikernek érzed a nő megszerzését, minden el is dobod a méltóságodat.

Én nem akarom a "sikert". Ha egy barátommal beszélgetünk egy jót, nem érzem az, hogy: Megvan a siker! Elértem a beszélgetést!

Épp így egy nőnél sem érzem azt, hogy elértem a szexet. Ismerkedem vele. Jól érzem magam a társaságában és hogyha megvan az összhang, akkor szexelünk is, mert az mindkettőnknek jó. Ezzel én is olyan jót teszek vele, mint ő velem.

Hol van akkor a siker? Ez mitől siker?

Amikor kivered a farkadat van sikerélményed? Gondolom nem mondod magadban, hogy: Ez az! Elértem a sikert! Csak azért csinálod, mert önmagában jó érzés. Na. Ilyen a jó szex is. Képzeld el mennyire frusztrálna, ha önkielégítés közben nem a pornóra/fantáziádra gondolnál, hanem arra, hogy sikerülni fog-e. Kívánni fogod-e a dolgot?

Na. Kb. ilyen fölösleges a sikeren erőlködni. Jön az érzés, hogy most kell és akkor csinálja az ember. Pont így működik a szex is, csak ott két ember érzi a késztetést, nem egy.