Mik ezek az elvárások egy 30-as (34 vagyok) férfival szemben, hogy legyen saját lakása ennyi idősen (albérletben élek, mint ahogy minden 2. harmincas férfi), holott egy kisebb másfél szobás lakás 25 millió Pesten, önerője meg kb 8 millió?

Tehát ugyanazok az elvárások majd minden nőnek egy átlagot kereső diplomás(250 nettó, állami szféra)férfival szemben is, mint egy jól kereső 400+ nettós mérnökkel szemben is. Holott nekem családi hátterem sincs, sem örökség, sem családi segítség (egyedül él édesanyám 16 éve), sem párkapcsolat-hogy feleznénk. És az is gáz a mai nők szemében, ha nem egyedül élsz az albérletben, hanem lakótársakkal. Igen, nem egyszer szakítottak velem emiatt (nem pénzéhes nők voltak, de az átlag nő is elvárja a privát szférát). Ezért pár éve egyedül bérlek, ami 120 ezer rezsivel, plusz egyéb kiadások. Jó ha havonta 50-60 at félre tudok tenni. Aki jól keres, szerencsés és havi 130-150 et félre tud tenni pl a mérnöki béréből (sajna matekból nem vagyok jó-nagyon nem, ha valaki mondaná, miért nem vagy te is az), az eljut oda, hogy a kis lakása önereje 6-7 év alatt összejön, de nekem az dupla annyi idő legalább, hanem több. Jó ha leszek 40 mire ez összejön (sokaknak még akkor sem, szóval mondjuk, hogy annyira nem is rossz), de akkor már meg maradnak nekem a 30-as elvált, gyerekes anyukák, én meg nem szeretném más apuka gyerekeit nevelgetni. Szóval, aki átlag 30-as diplomás férfi, albérletben és szingli, az nem kell a nőknek, ezt látom nálam is és több ismerősnél is.