Ilyen "jófiúként" esélytelen, hogy legyen NORMÁLIS barátnőm?

Hol lehetne kivizsgáltatni, hogy Aspergeres vagyok-e?

Tényleg nem igénylem a szocializációt, de kérdés hogy azért nem igénylem mert nem tudok ismerkedni. Vagy azért nem tudok ismerkedni, mert nem igénylem. Ez egy nehéz kérdés.

Illetve próbálnék én ismerkedni, de mégis hol? azon kivűl, hogy disco, kocsma ahova mindenki jár, ott feszélyezve érzem magam. Hétköznap hova lehet menni 17 és 20 óra között? Illetve hétvégén meg bármikor. Én elfogadok bármilyen építő jellegű javaslatot.

Akkor pontosítom a helyesírásos részt: netes társkeresőn mikor ilyennel találkozok, hogy Sya, lecci, hagyuk akkor onnan elengedem a dolgot.

Vannak barátaim, szoktak is hívni minden fele, de én már az utóbbi időben kellemetlenül éreztem magam egy szórakozóhelyen, mert szerettem volna ismerkedni, csak nem tudok hozzászólni egy idegenhez (small talk). Így mát csak messengeren beszélek a barátaimmal, vagy ha elmegyünk focizni.

Nem azt vetem meg aki egyedülálló anyuka. Hanem aki ismerkedni akar velem és az, próbáltam, állandóan a gyerekéről beszél. Mit érdekel az engem? :D

A szindróma általános jellemzője az átlagos vagy átlagon felüli intelligencia, a szegényes kommunikáció, gyenge kapcsolatteremtő készség, szemkontaktus kerülése, a szabályokhoz, a megszokott rutinhoz való görcsös ragaszkodás, a feszült idegállapot és/vagy depresszió, az aprólékos beszéd, az ingerek feldolgozásának nehézsége, a megtapadt gondolkodási sémák. Az ezzel élők nem tudják értelmezni a testbeszédet, a gesztusokat, vagy rendszeresen rosszul értelmezik azokat. Az Asperger-szindróma az újabb pszichiátriai meghatározás szerint az ún. autisztikus spektrum egyik kategóriája az autisztikus zavar és az ún. átható fejlődési zavar mellett. Az autisták és az Asperger-szindrómások közös vonása, hogy merev belső szabályrendszerükhöz görcsösen ragaszkodnak, a közösségi lét íratlan szabályaival folyamatosan összeütközésbe kerülnek. Ez számos nehézséget okoz számukra a közösségben, iskolában.

Ez mondjuk nagyrészt igaz rám, de a szemkontaktust nem kerülöm, illetve a testtartást is tudom értelmezni.

Nem igaz, pont a fordítottját remélem, hogy a leendő barátnő kimozdít engem a komfort zónámból. Már volt ilyenekre példa, hiszen régen sosem mentem át másik városba, vagy az új hobbikra való nyitottság is jellemző rám. Szóval én egyébként nyitott vagyok mindenre, ami nem olyasmivel való felvágás ami ön (kábítószer, alkohol) vagy közveszélyes (veszélyes vezetéssel való menőzés, balhés verekedős viselkedés). Sportokra pl bármire nyitott vagyok legyen az foci, kézilabda, jégkorong, szeretem a természetet is, az állatokat a növényeket. Csak pont az olyan dolgokat nem amik most 2020-ban "menők".

Tehát olyan, nőt nem is keresek magam mellé aki minden héten a diszkóba jár, mert ez értelmetlen kapcsolat lenne, nálam úgy van hogy 3 hét-1 hónap alatt 1szer belefér "lealjasodni", viszont a hétköznapi alkohol, cigaretta fogyasztást nem támogatom. Úgy szoktam hogy van 1 este amikor megengedek magamnak minden ilyet, de sosem posztolom, nem mesélek róla és nem vágok fel. Én ezt csak úgy hívom, hogy néha "újraindítom" a szervezetemet egészségügyi okokból.

Szóval nekem az nem célom, hogy minden szabadidőmben jól érezzem magam. Nekem célom az, hogy olyan szintet elérjek a munkában, karrierben, vállalkozásban, hogy ne úgy járjak mint az átlag magyar (nem lenézésből), sose legyen hitelem, legyen bármi olyan passzív bevételem, hogy ha nem akarok éppen dolgozni akkor csendben háttérbe vonulhassak. Pont ellenkezőleg azért hajtok 20-on évesen, hogy 40-50 évesen már ne keljen, vagy már ha nem olyan intenzitással is mint másoknak, akkor azt mondhassam megérte.

Egyébként nem vagyok robot, mikor összegyűlt annyi pénzem, hogy normálisan meglegyek belőle, akkor 1 évig munka nélkül fejlesztettem magam (nyelvvizsga, jogosítvány és rengeteg olvasás) Igaz a pénzem elfogyott, de most sokkal többet keresek. Akkor lehetett közben sokat szórakozni, most nem lehet, majd később megint lehet. Az élet nem lineáris, hanem szinuszgörbe, egyszer fent egyszer lent. Egyébként meg az a jó ha változatos.

Nem igazak ez rám egyáltalán. Emberekkel foglalkozok olyan a munkám nekem is: hátrányos helyzetűekkel foglalkozok. Soha egy rosszat nem mondanék egyikre sem, segítek nekik.

Ellenben a jó helyzetben lévőket utálom, az olyat akiknek fizetik az egyetemet, az utazást, a csajozást, a mindent a szüleik. Nőket férfiakat egyaránt. Az egyszerű embert nem utálom, és azt sem aki magától elért valamit.

Az olyat utálom akinek 20 évesen volt már 40 nője, nekem meg most 27 évesen volt 12. Vagy volt már olyan randim, amikor a csajt az apja "pénzelte" és ugyanezt elvárta a leendőbeli pasijától. Ilyenet mondott, hogy ha nem fizetnek neki 200.000 Ft felett egy melóba, akkor ő meg sem mozdul inkább. Na persze igen az a hibám, hogy sokszor egy kalap alá veszem az ilyeneket a rendes nőkkel. De rám ilyet kérlek ne írj, én még a hajléktalannal is tisztességesen beszélek. Kivéve az ilyen 15-25 évesekkel akik azt hiszik övék a világ...

Meg az ilyen szingli csávókat akik nem akarnak elköteleződni, és hazudnak a nőknek, és sosem hazudok, inkább akkor ne legyen semmi, ha öreg leszel úgysem azokra a döntésekre leszel büszke amelyekkel nyertél valamit, hanem amikor helyesen cselekedtél. Én azt mondom mindig magamnak, hogy ne a gyors utat válaszd, hanem válaszd az okos, a helyes utat :)

Nyilván így rohadt sok nőt buktam be, ha megmondtam hogy ezért és azért nem jövök össze veled (pl gyerek) ha akarsz szexeljünk, persze volt aki még így is belement, de hogy hazudjak? Na azt nem. Na meg még a szélsőségesen nagy hangú harsány embereket sem kedvelem. Azért mert én csendes vagyok, ez irigység tudom.

A 39 kérdésre a válasz, genetikailag igen, viszont keveset mosolygok és ez már kiült az arcomra, így összességében NEM a válaszom. Persze van akivel el tudom magam engedni, de ezek csak így random jönnek. Nem úgy hogy egy erőltetett ismerkedés.