Miért sértődnek meg a szingli nők, mikor azt mondjuk, hogy azért nincs senkijük, mert túl magasak az igényeik? És miért tagadják a végsőkig ennek tényét? Kevesebbek lennének, ha beismernék, hogy így van?

15-ös kommentben nagyon jól le lett írva az igazság.

"akik már azon kibuknak hogy diplomás párt szeretnék" Nem ezzel van a baj, hanem azzal, hogy lenézed aki nem diplomás. Sok diplomás is hülye és sok nem diplomás is okos. A diploma még mindig nem ad észt. Bárki tud tanulni iskola nélkül is.

23

Én senkit nem nézek le.

Az ember eljut oda, hogy inkább van egyedül, mint egy trogerrel, vagy olyannal akit egyáltalán nem is kivan.

Ez szerintem egyáltalán nem probléma.

Szerelmet találni, olyat ami igazi is, nagyon nehéz és kell hozzá szerencse, nem is kicsi.

Ma már inkább egyedül lennék, mint társas magányban egy nyomival, akihez meg alkalmazkodni is kellene.

Szerintem az olyan nő, aki egyedül van azert mert nem adta fol a vagyait, az tisztelendő.

Nem értettem soha, hogy miért fáj másoknak, ha valaki egyedül van.. Az ő élete, ő dolga.

"Nem értettem soha, hogy miért fáj másoknak, ha valaki egyedül van.. Az ő élete, ő dolga."

Mert ezeknek a nyafis nyomiknak a szemében az egy használaton kívüli punci, amit gonoszság elzárni előlük.

Én így gondolom. Nyolc éven keresztül nem volt barátnőm egy rövid, megalkuvás szülte kapcsolatot leszámítva. Mindent megpróbáltam, ilyen haj, olyan haj, ilyen borotválkozás, olyan szakáll, ilyen ruha, olyan ruha, még az öltözködésem színeiben is követtem ajánlásokat. Kültéri kép, beltéri. Állattal, gyerekkel, társaságban, más által rólam készített, mindent végigpörgettem. Alapvetően is hosszú és tartalmas kommunikációval léptem fel. Sokakkal próbáltam ismerkedni.

Majdnem egy évtizedig eredménytelenül. Aztán megismertem a páromat, ugyanúgy néztem ki, mint addig, ugyanúgy írtam a levelekben, mint addig. Mégis belémszeretett.

Mi volt hát a különbség?

Hogy ő éppen a kamaszkorban, 16 évesen külföldre költözött a családjával, egy olyan országba, aminek akkor még nem beszélte a nyelvét sem. Teljesen kimaradt neki az, hogy pasik tucatjai ostromolják, mivel akik körülötte voltak, azok nem beszéltek vele egy nyelvet. Így éppen a személyiségfejlődés legérzékenyebb időszakában mentesült azoktól az egészségtelen irányba torzító, káros hatásoktól, amik a lányokat ebben az életkorban általában érik.

Mert mi történik ma, ha egy lány fellép egy társkeresőre? Az első egy órában tíz levelet kap. Persze, hogy kihat a mentális egészségére. Miképp a sztárságban nevelt gyerekszínészeknek, akik drogosok lesznek, alkoholisták, vagy öngyilkosok, vagy ezeknek változó kombinációi.

Ezután egy nő a társkereséshez úgy áll hozzá, hogy a sok jelentkezőből a legjobbat kiválogassa magának. Nem is lehet ezért hibáztatni senkit, bárki ezt tenné, akinek van rá lehetősége.

Csakhogy elmarad a kapcsolattervező gondolatok közül, hogy ő, mint másik fél, mit tud nyújtani, amihez az elvárásait reálisan megfogalmazza a vele szembenálló felé. És a férfi oldal issza meg ennek a levét.

Hogy ne akarjak diplomás férfit, ha én is csak érettségit szereztem meg. Hogy felmérem, miszerint én keresek 160 ezer forintot, ő pedig 200 ezret, és nagyságrendileg ugyanott vagyunk. Hogy nekem van egy saját autóm, ő a maga oldalán bérel egy lakást, és körübelül ugyanazt visszük a közös életünkbe.

Kölcsönös a felelősség, mert a férfiak saját maguk torzítják az ilyen mértékű kereslettel a valós viszonyokat.

Nekem 15-17 éves koromban csupa szép barátnőm volt. Akikkel összeillőnek is tartottam magamat. Aztán, ahogy ez az életkorszak rányomta a hatását a kortársaimra, már nem voltam elegendő az ugyanezen szintű lányoknak.

Pedig nem változtam.

Meggyőződésem, hogy most azért van szexis, szép párom, aki által nem hasonlottam meg önmagammal (mint történt volna az a társtalálás normál társadalmi környezetében valamilyen kényszerszülte viszonnyal), mert mikor megismertem, előttem nem volt komoly kapcsolata.

Ha itthon maradt volna, kikerülhetetlenül érte volna a személyiségfejlődésre káros, őt egészségtelenül alakító környezeti inger. Ha csak lemegy a boltba, ha utazik egy buszon, ha csak az iskolában ül, szemezéseget, bókokat, érdeklődést kap. Ha csak facebookot használ, nincs is társkeresőn, akkor is ajánlatok érik.

Ő, engem megismerve, nem azt futtatta végig a fejében, hogy az eggyel előttem jelentkezőnek X-szel magasabb volt a fizetése, a kettővel korábbi pedig jóképűbb volt nálam, így inkább elutasít most engem, hátha majd a utánam kövezkező jóképűbb is lesz, és a keresete is nagyobb lesz.

Hanem elégedett volt azzal, amit fel tudtam mutatni számára az életemből. És ez az egészséges gondolkodás, minden nőnél így lett volna, akinél én realitást láttam a közeledésre, ha hasonlóképp megmaradnak a normál felnőttéválás útján, ahol 15-16 évesen, a fiúkban ébredő szexualitás, és ennek következnényei okán letérnek.

Ő megmaradt a világot reálisan kezelő, racionális értelmű nőnek - ahonnan mindannyian indulunk.

A lányok önmaguk is áldozatai ennek, a rájuk ható környezethez roncsolódnak, ami ezután hátráltatja az életútjukban.

Most, vőlegényként és menyasszonyként együtt élve, példát nyer, hogy a lányok, akiknek odanyújtottam magamat, önmaguk hibás döntéséből milyen életből maradnak ki, pedig ugyanebből részesülhettek volna ők is mindannyian, mert a korábban is birtokolt képességeim szerint teszem maximálisan boldoggá a páromat.

" önmaguk hibás döntéséből milyen életből maradnak ki, pedig ugyanebből részesülhettek volna ők is mindannyian, mert a korábban is birtokolt képességeim szerint teszem maximálisan boldoggá a páromat."

Önmaguk hibás döntése az, hogy nem kellettél nekik? Menjél már. Én nem vonom kétségbe az értékeidet, de nem tudod, kinek mi az érték és mire van szüksége. Ha valaki nem vonzódik hozzád, azt nem tudod boldoggá tenni, és nem tudtad volna akkor sem, ha esélyt adtak volna.

Én soha nem kellettem a férfiaknak, mégis válogatós vagyok. Nem külsőre, hanem belsőre. Olyat keresek, akivel össze illünk. Utasítottam már el kedves, rendes, tényleg jófej srácokat, mert nem éreztem azt a nagy egymásra rezonálást, míg volt egy olyan, szintén átlagos és nem kiemelkedő, akivel meg igen és össze jöttünk. A többi rendes srác gondolhatta, hogy nekem csak valami macsó kell, hiszen ők tele vannak belső értékekkel és mégsem őket választottam, de nem ez a helyzet. Ha megfeszülsz sem vagy minden nő számára értékes. Ez van.