Miért sértődnek meg a szingli nők, mikor azt mondjuk, hogy azért nincs senkijük, mert túl magasak az igényeik? És miért tagadják a végsőkig ennek tényét? Kevesebbek lennének, ha beismernék, hogy így van?

És főleg Budapesten és a nagyvárosokban gondolom, ahol azért van rengeteg ember csak ki kéne nyitni a szemüket.

Egyre jobban tisztelem azokat a nőket, akik 50 pontos listával mennek randizni és akik be merik vallani, hogy nekik pénzes vagy kigyúrt vagy akármilyen pasi kell. Lehet, hogy nem fogják megtalálni és lejjebb kell adniuk az igényeiket, de ők legalább tudják, hogy mit akarnak.

A többiek meg hazudgálnak össze-vissza. Ilyenkor nem tudom eldönteni, hogy ennyire negatív, frusztrált személyiségek, akik csak a szélsőséges esetekre fókuszálnak (füttyögő segédmunkás, perverz állat, idős bácsi), vagy tényleg ennyire nem veszik észre a jeleket?