Miért számít itt sokmindenki számára szemétségnek az, ha egy nő válogat, és nem állna le átlagos, netán átlag alatti fickóval?

"Pontosítok: átlagos akire lehet számítani, aki nem erőszakos, aki iskolázott, aki családot akar, akinek vannak céljai, akivel lehet tervezni, aki a magasságához képest nincs elhízva, akinek van egy 200-300EFt-os fizetése, akinek van lakása stb. "

Ez nem átlagos. Amikor én átlag alatti férfiról beszéltem, akkor olyanokra gondoltam, akikben ezek nagy része nincs meg.

Akiben az összes megvan, az átlag feletti.

Off: Azzal mi a probléma, ha valaki azért is sportol (akár kondi), hogy jól nézzen ki? Egészen addig teljesen rendben van, amíg reálisak a céljai, valamint van egy olyan pont, amikor már elégedett.

Másrészt: Milyen az "átlagos test"? Mert Magyarországon az elhízási ráta elég siralmas, amit nyáron a népesebb strandokon érzékelni is lehet. Ezek szerint az átlagos az a legalább enyhén elhízott? Mert akkor tényleg nem vonzó a legtöbb ember számára.

Viszont a válaszod másik részében "magassághoz képest nem elhízott testről" beszélsz. Akkor mégiscsak egy normál, felesleg nélküli testhez szeretnéd, hogy vonzódjanak?

Ugyanis a többség olyan, és ebbe a kategóriába tartozó emberrel van együtt. Matematikai képtelenség, hogy ne így legyen. Sőt, szerinted elhízott embereknek nincs párjuk, vagy mi? Akkor miért látok elhízott fiatal párokat, vagy komplett elhízott családokat kb. mindenhol?

Mindenből meg kell próbálni kihozni, hogy én vagyok a szemét? :D

Válaszolok őszintén. Attól függ, hogy hány éves, és mi a munkája. Ha valami olyan szakmája van, ami sok tanulást igényelt, valamint elhivatottságot is, de alulfizetett szakma, akkor természetesen nem nézem le (orvos, ápoló, mentős, tanár, szociális munkás és társaik... ki az, aki őket lenézné?). Akkor sem, ha nem ilyesmi szakmája van, hanem valami más, amit nagyon szeret, kiteljesedik benne, de nem keres vele sokat.

Akkor igen, ha azért keres annyit, mert tanulatlan és/vagy gyáva. Meg az is fontos, hogy hány évesen keres ennyit. Ha huszonéves, és még az útját keresi, nem nézem le (én is viszonylag sokáig kerestem az utam). Ha 30 feletti, és úgy keres tanulatlanságból adódóan ennyit, és semmit nem szándékozik ellene tenni, akkor lenézem. És igen, nőknél sem esik más elbírálás alá a dolog.

A szülőknél lakás: Megint az a kérdés, hogy hány évesen, és mi a terv. Itt pedig nem a lenézés a megfelelő kifejezés, hanem az, hogy nekem az a véleményem, hogy kb. 30 éves kor felett nem egészséges még mindig a szülőkkel lakni. De az is számít, hogy hogyan néz ki az együttlakás. Gondoskodik magáról, vagy anyu mos, főz rá? Össze van olvadva a szüleivel, vagy azért megvan a saját, felnőtt élete?

Mert ha beszáll a teendőkbe, ellátja magát, és nem lóg még mindig a köldökzsinóron, akkor szerintem nem olyan gáz, de azért ha a páromról lenne szó (elmélet), akkor elvárnám, hogy igényelje egy idő után az összeköltözést. Külön, nem anyuéknál.