Hogy vegyem rá magam arra, hogy olyannal legyek, akihez nem vonzódom es semmit nem erzek iránta? Hogy mennek bele ilyen kapcsolatba az emberek?

20: 19-es vagyok, nő, és még pár hónappal 30 alatti.

Szerintem mindenki olyan párt szeretne, akivel kölcsönös a vonzalom, a szerelem, és összeillenek. Csakhogy van, akinek megadatik (ők a szerencsések), van, akinek nem. Nekem ugyan jelenleg még "jobb híján"-jelölt sincs kilátásban, de gondoljunk már bele... mégis meddig kellene még várnom? Újabb 7 év elég lesz? Esetleg a duplája? Már jó ideje nem ismerek meg potenciális jelölteket, az internetes társkeresés pedig számomra végképp nem pálya. Ha valami csoda folytán még belebotlok a környezetemben bárkibe, aki akar tőlem valamit, és nem egy borzalmas, züllött alak, szerintem bele fogok menni. "Muszáj". Az idő csak telik, az egyedülállóság a kor előrehaladtával egyre nehezebben viselhető. Bele sem merek gondolni, hogy pl. 40 évesen (17 év! "szingliséggel" a hátam mögött) hogy fogom érezni magam, amikor már most csupa frusztráció és keserűség vagyok emiatt...

Az érdekes, hogy még 30 se vagy mégsincs jelölt?

Mit csinálsz te?

Én "csak" 26 vagyok, de folyton vannak jelöltek pedig hozzáteszem külsőleg nem vagyok egy kifejezett szépség. Inkább átlagosnak mondanám magam ennek ellenére mégis folyton van valaki aki többet szeretne. (az más kérdés, hogy én nem megyek bele muszájból, és engem kiábrándít ha valaki rögtön nyomulni kezd)

Meg abban igazuk van a pasiknak, hogy a nőknek könnyebb. Szóval fogalmam sincs te mit rontasz el de valamit nagyon.

Mondtam, hogy fejbe kell helyre tenni a dolgokat!

A személyiség ami nagyot nyom a dolgokon (a negatív embereket persze h kerülik)

24: A személyiségem - ami szimplán csak unalmas, ennyi az "óriási" probléma vele, illetve "a fejemmel" - előtérbe sem kerül, mert az első szűrő a külső, és én már azon sem megyek át. Az esetek nagy részében levegőnek néznek, a maradék hányadában fanyalognak, lesajnálnak, érzékelhetően taszító vagyok számukra.

Lássuk be, önmagában az, hogy átlagos külsejű vagy, már hatalmas szerencse, mert ennek köszönhetően ha nem is az összes, de igen sok férfi első szűrőjén lazán, erőlködés nélkül átmész. Rengeteget számít ám ez is.

Sehogy. Ennek semmi értelme. Hidd el, jobb egyedül, mint szar kapcsolatban. Ha nem vonzódsz a másikhoz, semmi alapja az egésznek.

Én voltam rossz kapcsolatban, szűk 1 évet( reménykedtem hogy menthető, és majd megváltozik a pasi, de felesleges volt, tettlegességig fajuló vitába torkollott a dolog, csúnya vége lett.

Megpróbáltam olyannal is akihez nem tudtam vonzódni, esélytelen volt. 1 hónapig jártunk, aztán otthagytam. Nem működött.

Ami nem megy, nem szabad erőltetni.

2 évet voltam teljesen egyedül is és milliószor jobb volt, mint olyanokkal akik mellett nem voltam boldog, mert hiányoztak alapvető dolgok.

Randizgattam, ismerkedtem is pár hónapig, majd utána jött az igazi nagy szerelem, és most már 10,5 éve együtt vagyunk.:) Természetesen ez a legjobb ( szerintem), DE, a rossz , érzelem/ vonzalommentes kapcsolatoknál, ahol egyszerűen nem passzoltok, az egyedüllét is sokkal jobb.

34/N

Még annyit tennék hozzá, hogy elég nagy önzés a részedről, hogy kihasználnál egy másik embert, csak hogy te ne legyél egyedül. Ez a másik fél számára rettenetesen megalázó, hogy kvázi szamárnak használják ló helyett. Ezen gondolkozz el.

26. voltam.

Én 29 évig voltam ebben úgy, hogy közben volt egy 4 éves kapcsolatom. Borzalmas volt, életem egyik legsötétebb időszaka. Nekem csak rontott a helyzeten, hogy nem tudtam elfelejteni azt a fiút, akibe szerelmes voltam, plátóian. Egész pontosan nem volt az teljesen plátói, de nem tudtam magamhoz közel engedni, mert azt gondoltam, én neki csak szamár lennék a ló helyett, másrészt volt egy tulajdonsága, ami nálam kizáró ok. Nem láttam őt már vagy 20 éve, de még mindig szoktam vele álmodni. A lényeg, hogy 25 voltam, amikor beletörődtem egy kapcsolatba. Én nem voltam olyan szerencsés, hogy rengetegen próbálkozzanak nálam, aztán amikor lett egy, akit nagyon kitartóan udvarolt, akkor úgy döntöttem, hogy nem várok már a szerelemre. Kedves volt, figyelmes, elhalmozott a törődésével. Pénze nem volt, az első randinkon meghívott egy vendéglőbe, de nem volt pénze és tőlem kért kölcsön, aztán letörlesztette.:))) Hát szerelmes ettől nem lettem, de sajnáltam, mert nehéz helyzetben élt a szüleinék , én meg ilyen kis karitatív vagyok. Már a kapcsolatban is minden nap azzal vígasztaltam magam, hogy de legalább őt boldoggá teszem. 2 éven át mantráztam magamnak, hogy de legalább jó ember a párom. Igaz, hogy a hideg is kirázott az érintésétől, a szex fájt, a felizgulás szagtól, ami áradt belőle, hányingerem volt...Hát nem túl sokszor feküdtem le vele, amit ő megmagyarázott azzal, hogy gátlásos vagyok és nem gondolom elég jó nőnek magamat egy olyan jó pasihoz, mint ő. Na aztán 2 év után az agresszív, veszélyes oldala is előjött, fél évre szétmentünk, de aztán visszaszivárgott, mert nálam legalább volt fűtés. Én is rá voltam szorulva a rezsiben, hogy ne egyedül fizessem. Szerintem már az elejétől totál érdekkapcsolat volt ez részéről is, mert amikor mondtam neki, hogy nem vagyok szerelmes belé, mindig azt mondta, hogy nem baj, ő se az és a szerelem hülyeség.

Akkor még egy évig vegetáltunk egymás mellett, de se egy ölelés, se egy érintés. Semmi. Nem is volt ez kapcsolat azon kívül, hogy egy házban laktunk.

Aztán 29 éves koromban szerelmes lettem és ez adott erőt a továbblépéshez. De 29 éves koromig soha nem voltam viszonzottan szerelmes. Szerelemből egészen más volt minden. A viszonzott szerelem se arról szól, hogy minden happy és onnan kezdve tömény boldogság az élet. Akkor inkább arról szól, hogy minden nap önmagad lehetsz. Azt jelenti, hogy hű vagy önmagadhoz. Hogy akit szeretsz, azt tényleg szereted. Akkor is, ha hülye. Hogy nem gyötör lelkifurdalás, amiért másra gondolsz mellette, mert nem is gondolsz másra. Törlődik a fejedből minden korábbi szerelem. Nincs szükség arra, hogy minden nap mantrázd magadnak, hogy de legalább jó ember a társam. Nem görcsölsz azon, hogy legalább egy kicsit bele tudj szeretni. A legrosszabb az, amikor a másik tényleg jó ember és neked fáj, hogy ennek ellenére mást szeretsz vagy legalábbis őt nem. Nem könnyű így élni. Ennél jobb a magány.

Az meg maga a pokol, amikor megfogja a kezed vagy átölel és közben arra gondolsz, hogy bárcsak az a másik ölelne. Ennél az is jobb, ha nem ölel át senki.

Amúgy meg nem minden a külső. Én se voltam egy bányarém, de egyszerűen annyira zárkózott életet éltem és annyira nem jártam sehova, hogy esélyem se volt sokáig a szerelemre. Amikor rákényszerített az élet, hogy kicsit kimozduljak, fél év múlva már szerelmes voltam és kapcsolatban azzal a sráccal, aki később a férjem és a gyerekem apja lett.

Egyébként elmúlt ez is, elromlott, de egy percét se bánom. Amíg tartott a szerelem, nekem nem tűnt nehéznek.

Szerintem sehogy. Itt sok butaságot írtak, aminek semmi alapja. Valószínűleg olyanok, akiknek nincs tapasztalatuk ebben. Én 38 vagyok, és pont így, alig volt, aki érdekelt, őket persze én nem. Ennek ellenére voltak kapcsolataim, szerelmes is voltam beléjük, de ők nem szerettek eléggé. Most majdnem 6 éve vagyok teljesen egyedül, de összességében is sokkal többet éltem egyedül, mint párban.

"Ha elengeded, jön a szerelem". Hát, nem, el ne hidd. Valóban jön, ha szerencséd van. Nekem nem volt mit elengedni, mert sose akartam görcsösen. Imádok egyedül lenni, annál jobb már csak a szerelem. Ha nincs, nem kell kapcsolat. Soha nem "kerestem" társat, azt se tudom, hogy kell. Csomó más dolog van az életben, amit szeretek, teljesen jól elvagyok. Nem vagyok unalmas, nincs rossz természetem, sőt, mindenkitől az ellenkezőjét hallom. Próbálkozók is vannak bőven, nem tetszenek. Szerelem? Na, az nem jött. Mondom, nem "várom", csak tényként közlöm, hogy ez egyáltalán nem ilyen egyértelmű, ha nem várod, akkor jön.

Pszichológus? Na, ők ezen nem tudnak segíteni. Vagy tízet elfogyasztottam már 😂Meg is mondják, ezen nem lehet változtatni. Vagy mit gondoltok? Ad valami varázs szert, amit beszedsz, és azonnal beleszeretsz valakibe, akihez eddig bottal se nyúltál volna? Vagy fejben dől el? Wtf??? Ha eleget mondogatod magadnak, akkor hirtelen vonzó lesz az első szembejövő férfi? Hát, nem. Ízlésekről nem lehet vitatkozni. Ha valaki nem tetszik, nincs kémia, akkor se te, se pszichológus, se semmi kuruzsló nem tud ezen változtatni. Egyedül a jószerencsében bízhatsz. Én nem félek attól, hogy örökre egyedül maradjak, szeretek így lenni, de azt soha nem fogom tudni elfogadni, hogy emiatt nem lehetett gyerekem😟