Miért offolják ennyire a normális srácokat?

Úgy látom, itt párkapcsolatokról beszélsz érzelmek nélkül.

Ezt főzték maguknak kollektíve?

Az egész írásodból, és a korábbiakból is ki lehet venni, hogy azokra a csajokra hajtasz, akinek elég külső meg a pénz.

Akik az ilyen pasikat akarják megszerezni, akik ezekkel hódítanak csupán, baromi jó csajoknk kell lenniük hogy ezt meg is szerezzék.

Akkor miért is vagy más, mint azok a nők, akiknek a pénz és sárm kell? Te is a külsőre mész.

És alá írom, fontos a külső. De az nem azt takarja hogy objektív szépség legyen valaki, hanem hogy személyesen neked legyen gyönyörű. És ehhez jönnek hozzá az érzések, érzelmek.

Mert amikor megismersz valakit, és szimpatikus, az átszínezi az egész embert, és ahhoz még hozzá jön az egyéni kisugárzás.

Azzal a fene jó szemeddel, amivel mindent észreveszel, nem láttál még olyat, hogy egy külsőre modell egyén, megcsúnyúl a visszataszító személyisége miatt, egy átlagos meg ragyogni kezd, a sok belső kincsétől?

Nem fizikailag, hanem a te szemedben.

Mert ez így működik. Nézz körül a szeretteid között. Akiket szeretsz, nem veszed észre könnyebben az egyedi szépségüket? Amik fölött másnak elsiklik a tekintete, mert nem szánnak időt arra hogy megismerjék és meglássák?

Amíg jópáran ilyen felületesen keresnek párt, és ez mind két nemre vonatkozik, mindig leszek kesergők, akik megtalálják a maguk bűnbakját.

Valahol említetted az egzisztenciát, de arra nem tértél ki ilyen bőven.

Szóval szakértője vagy a lelketlen párkeresésnek, ezt aláírom. De van az a réteg, akiknél nem ennyiben merül ki a párkeresés. Hogy jó csaj legyen, vagy jó pasi legyen, vagy legyem pénze.

Ebben a rétegben nem műből jön az udvariassság, hogy nincs pénzem, nem vagyok Kelvin Klein modell, muszáj udvariasnak lennem.

Ezek az egyének magukért olyanok, amilyenek, és ezt a kisugárzást messziről meg lehet különböztetni attól, hogy valaki megjátssza, mert az biztos bejön.

De ez már egy másik világ, erre csak annak van rálátása, aki megérti, hogy önmagunkért fejlődjünk és legyünk jobbak. Akik megértik hogy nekik jobb, ha pozitívan élnek, önmagukért kell megtenniük, nem azért hogy bevágódjanak ennél, annál.

Na, és akkor ott már lehet beszélni olyan párkapcsolatról, aminek mélysége is van.

És inkább ezt kéne eldönteni, hogy milyen kapcsolatot is szeretnénk. Nem alá- fölé, vagy egyenjogúság alapon. Aki így nézi, annak ezt látni, érezni a kisugárzásán, megjátszhat bármit. Két szék között a pad alá, mert a gazdag és/ vagy joképűekre hajtók sem fogják észrevenni (hacsak nem az a kategória, ugye), és azok sem, akik az önvaló szépségét keresik a másikban, mert ez a fajta hozzáállás egyszerűen nem vonzó.

Szóval ismétlem, ez inkább az eldöntendő kérdés,ki milyen mélységekben szeretne párt találni magának. Felszíneset, vagy olyat, a hol, felszín alá is belátnak.

És ezt megmagyarázhatod bármilyen általánosítással, miért nem igaz, meg az a baj a nőkkel, meg a bűnbakokkal kezdetű szólamokkal, de ez egy olyan tér, ahol a te szabályaid már nem érvényesülnek, értelmüket vesztik.

29, nem vagyok jómódú elit lány, egy teljesen átlagos nő vagyok, átlagos anyagi helyzettel, átlagos gyerekkorral.

Megint leírsz egy helyzetet, amihez nem tudok hozzászólni. Életemben nem voltam diszkóban. De kevés unalmasabb dolgot tudok elképzelni, mint azt nézni, ki kivel jön össze. Látszik, hogy okosnak tartod magad, foglalkozhatnál ezer értelmes dologgal, de téged az a baromi egyszerű dolog köt le, melyik vaginába melyik farok fog becsusszanni.

A Hollywoodi filmek pedig... komolyan, aki nem látja előre, mi fog történni, azzal valami nem stimmel. Én a párbeszédet is meg szoktam jósolni verbatim, mind egy sémára épül.

#30: "Szerinted a nők generálták ezt a helyzetet, viszont ha a gazdag férfiak nem pénzzel vásárolnák meg bizonyos nőket, akkor sose lennének ilyen nők."

Szerintem ilyen tyúk vagy tojásos filozófiai magaslatokon kár vitatkozni, mert amit évezredek óta nem sikerült eldönteni, azt nem mi fogjuk.

Egyezzünk ki szerintem döntetlenben. Ahol nincsenek emberi jogok, ott lehet embereket is vásárolni (nem csak nőket, hanem gyerekeket, rabszolgákat, mindenfélét), ahol viszont vannak, ott nem.

Illetve minél nagyobb a kényszer (és nem feltétlenül a külső, lehet marketing-által gerjesztett belső kényszer is, ahol nem érzed magad embernek ha nincs luxusvillád, luxuskocsid meg nem nyaralsz évente kétszer külföldön), annál nagyobb a hajlandóság is a prostituálódásra. Akár nő a férfinek, akár férfi a nőnek, akár beosztott a főnöknek, akár gyerek a szülőnek és így tovább.

A pénzért sokan sokmindenre képesek SAJÁT EGYÉNI DÖNTÉSBŐL - hogy ebben a szocializációnak és neveltetésnek milyen szerepe van megint bele lehet menni, de ezt tényleg ne itt vesézzük ki, mert már így is doktori disszertáció lesz. :D

"Ilyen tekintetben szomorú, hogy több férfi el a fizetős lány szolgáltatással, mint nő, ami számomra azt jelenti, a férfiak jellemtelenebbek, kevesebb az igényük a belső értékekre, írom ezt férfiként!"

Azért alakult ki így, mert a nők bármikor megkapják a szexet ingyen, tehát miért fizetnének érte?

Ha egy nő CSAK szexelni akar, akkor tetszőleges időpontra tetszőleges férfit rendelhet magának ingyen vagy ő maga is felmehet hozzá. Akár még a randiprogramot is meghatározhatja.

Ha a különbség túl nagy (idősebb nő és fiatal, adonisz külsejű férfi), akkor kell némi ösztönző (ami a pénz), hogy az adott férfi elmenjen vele és a színházi előadást is végigülje az alkalomhoz illő ruházatban. Esetleg a nőnek több a pénze, mint a türelme és biztosra akar menni, így úgy gondolja, hogy ha fizet érte, akkor jobb minőséget kap.

Ezzel szemben fordított esetben, ha a férfi szeretne szexet, akkor van a legnehezebb dolga, mert az önérzet mértéke a nők esetében nem függ a külsejüktől.

#31: "Az egész írásodból, és a korábbiakból is ki lehet venni, hogy azokra a csajokra hajtasz, akinek elég külső meg a pénz.

Akik az ilyen pasikat akarják megszerezni, akik ezekkel hódítanak csupán, baromi jó csajoknk kell lenniük hogy ezt meg is szerezzék."

Talán pontosan ezért. Imponál, amikor a nő hajt egy férfira.

"nem láttál még olyat, hogy egy külsőre modell egyén, megcsúnyúl a visszataszító személyisége miatt, egy átlagos meg ragyogni kezd, a sok belső kincsétől?"

Nem. Nem véletlenül nem lettem művész, az ilyen képzelgésekhez én túl racionális vagyok.

Lehet valaki bármennyire visszataszító személyiség, attól még nem fogom csúnyábbnak látni, maximum úgy vagyok vele, hogy csak szexre kéne, esetleg szexre is csak úgy, hogy ne tudja, hol lakom és mi a nevem, mert nagyon gáz. Illetve még arra sem, de ahhoz már tényleg nagyon alpárinak kell lennie.

Ugyanakkor fordítva, lehet valaki a megtestesült álomcsaj belülről, ha a külseje nem szép, akkor maximum lehet rajta valamit javítani (nőknél azért erre elég sok lehetőség van), de amíg mondjuk van rajta 60 kiló felesleg és az egész teste amorf, addig nem fogom tudni szépnek látni. Maximum fáj a szívem érte, mint egy totálkáros autóért és szomorú vagyok, amiért nem tart ott a technológia, hogy át lehessen ültetni az agyát egy jó nő testébe.

"Szóval szakértője vagy a lelketlen párkeresésnek, ezt aláírom. De van az a réteg, akiknél nem ennyiben merül ki a párkeresés. Hogy jó csaj legyen, vagy jó pasi legyen, vagy legyem pénze."

Ne forgasd ki, kérlek... Arról beszéltem, hogy ez a beugró, a minimum, ha ez nincs meg, akkor ESÉLYED SINCS. Mert azok közül válogat a nő, akik kellően jól néznek ki vagy elegendő pénzük van.

És bármennyire szeretnéd megfordítani, a külső mindenkinél számít, csak amíg ha az embereket sorba rendezed képzeletben 1-estől 10-esig és a saját skálád egy haranggörbét ad ki, addig azt lehet mondani, hogy reális az értékelésed, mert az átlag tényleg valahol középen van.

Ha viszont a férfiak felső 20%-át sorolod be átlagos és átlagon felülinek és az alsó 80%-ot átlag alattinak, akkor ott valami nagyon félrement. És a nőkről TÖBB KUTATÁS KÉSZÜLT, HOGY ÍGY ÉRTÉKELIK A FÉRFIAKAT, AKIKET ELÉJÜK TESZNEK.

Ja, és mielőtt megint mással kezdenél vitatkozni, mint amit állítottam: nem azzal van a baj, ha te kijelented, hogy te bizony átlagon felüli férfira vágysz. A baj az, ha az átlagon felülit hazudod átlagosnak.

"És ezt megmagyarázhatod bármilyen általánosítással, miért nem igaz, meg az a baj a nőkkel, meg a bűnbakokkal kezdetű szólamokkal, de ez egy olyan tér, ahol a te szabályaid már nem érvényesülnek, értelmüket vesztik."

Ezt elfogadom, a vallási és spirituális dimenziók is olyan terek, ahol az én szabályaim már nem működnek.

Sőt, szellemjárta házakban sem tapasztaltam paranormális jelenséget, erre azt mondták, hogy biztosan mert tagadom őket meg mert a harmadik szemem vak.

Milyen jó lenne, ha ez a fizikai világban is érvényesülne. Elképzelem, hogy jó csajok szólítanak le az utcán, jelölgetnek be vagy írnak rám, hogy találkozni akarnak velem és megvalósul. Vagy nem hiszek a sárga villamosban és nem csap el, ha kifekszem a sínre. Tök buli lenne. :D

"Ha viszont a férfiak felső 20%-át sorolod be átlagos és átlagon felülinek és az alsó 80%-ot átlag alattinak, akkor ott valami nagyon félrement. És a nőkről TÖBB KUTATÁS KÉSZÜLT, HOGY ÍGY ÉRTÉKELIK A FÉRFIAKAT, AKIKET ELÉJÜK TESZNEK."

És? Mivel ez az értékelés szubjektív, úgy értékeli mindenki, ahogy akarja. Az, hogy a férfiaknál létezik a "titokban még baszható, csak ne tudja meg senki" kategória, nem a nõk hibája.

Ha azt mondom, állítsuk össze a szülinapi bulimra a menüt, akkor a pacal és a rakott krumpli nem 1 pontot kap, hanem fel sem kerül a listára, mint potenciális lehetőség.

#34: Az értékelés az, de az átlag nem. És bosszantó, amikor egzakt matematikai fogalmakat akarsz átértelmezni a saját kényed-kedved szerint.

Gondolom motoszkál az agyadban a kisördög, hogy azért mégsem teljesen reális és ha sokat mondogatod magadnak, hogy "az csak átlagos pasi", akkor a végén tényleg elhiszed, hogy az csak átlagos pasi.

Semmi baj, ha nem szereted a pacalt és a rakott krumplit, én sem, de a hasonlatot ráhúzva olyan, mintha azt jelentenéd ki, hogy az nem kaja, olyan kaja nem is létezik vagy olyat csak az éhező etiópok esznek, az valami selejt és a bélszín is csak átlag, mert a kaviár meg a sushi az, ami már vállalható, de utóbbiból is csak az eredeti japán, amihez nem kamu wasabi van, hanem igazi... Jogod van hozzá, csak vállald, hogy sznob vagy. Ennyire egyszerű az egész.

Az nem sznobság, hogy figyelmen kívül hagyom, ami nem tetszik.

A matekot meg ne keverd a vonzással. Értelem és érzelem.

Mondok jobbat: nálam nincs átlagos. Tetszik vagy nem. Nem tudom a saját érzelmi világomra lefordítani az átlagost. Léteznek, mint emberek, de romantikusan számomra nem.

mert a nők szeretnek szenvedni. imádják ezt az érzelmi hullámvasutat. Majd aztán ha nem jön be a dolog nyafognak a neten, és sajnáltatják magukat, hogy jaj hát ők túl jók és hol vannak a rendes pasik blabla bla

ovoda

Őszintén megvallva nem volt energiám végig olvasni ezt a sok monológot. Csak bele-bele olvasgattam. Pár dolgot szeretnék hozzászólni.

1.Szerintem az udvariasság ALAP dolog-tehát legyen valaki nő/férfi/fiatal/idős-akkor is kijár neki a tisztelet. Tehát ha egy férfi szerint úgy kell hódítani, hogy meglebegteti a kiszemelt előtt a jó modort és cserébe várja a sült galambot,az téved.

2.21.században nincs alá-fölé rendeltség. Ha az itt írogató férfi válaszoló szerint ilyen létezik párkapcsolatban, akkor gondolom ezt máshol is használja. Tehát a bankban, orvosnál, bíróságon, stb. Tisztában van vele, hogy ő, mint átlag lakatos/kamionos/asztalos Pista nem "ér" annyit, mint egy jogász/mérnök/orvos.

3.Miért kell általánosítani és egy adott csoportot rávetíteni a társadalonra? Az emberek nem egyformák. El kell fogadni, hogy van aki a pénzre megy,más a külsőre,harmadik a végzettségre,stb. Mindenkinek vannak elképzelései,hogy mit szeretne és megpróbál úgy keresni.

Engem is utasítottak már vissza azért, mert "jobb" voltam, mint a srác.(Anyagi helyzet, család,én egyetemre járok) Akkor rosszul esett. Később rájöttem, hogy igaza volt. Ő nem teheti meg azt anyagilag, amit én. Nekem fontos a tanulás, ő nem tud és nem is akar koncentrálni. Még tudnám sorolni.