Ez normális? 20L

Elnézést! Az utalgatásokra, burkolt közlésekre gondoltam azzal, hogy "ebben az esetben észreveszem". Rosszul tagoltam a mondanivalót.

Ha semmi jelzés nincs akkor egyértelmü, hogy nem lehet észrevenni.

#14

Úgy veszem észre, hogy manapság nem csak a szerelemben dúlik a "nem akarom megsérteni" címü agymenés. Mondhatni mindenben ezt a trendet próbálják bevezetni olyan címszóval, hogy elfogadás, olyan vagy amilyen akarsz, csak ebböl kifolyólag az emberek nem kapnak elég kritikát, elég viszajelzést. Emiatt egyre nehezebb a fejlödés, már csak azt kapják a végén, hogy nem felelt meg. Jön a kérdés: miért? Válasz: jaj nem veled van a baj, ...

Sokszor megkaptam én is, de ezek esnek a legrosszabbul. jobbnak tartom ha azt mondják hogy elrontottam, nem tetszem, nem felel meg a hozzáállásom, nincs meg a megfelelö tapasztalatom valamiben, mert akkor értem és tudom min kell változtatni. Valahol ez szüli ezt a rengeteg frusztrációt a világban.

Ne aggódj, normális. Én is nagyon ölelkezős, bújós vagyok, de a párom mégjobban. Amikor összeköltöztünk, ez nagyon kijött. Nagyon wtf helyzetekben jött oda megölelni, pl porszívóztam, zoknit vettem fel, elindultam a mosdóba, stb.

És az agyamra ment, hogy nem tudok ölelés nélkül eljutni a-ból b-be. És tök mindegyy volt, meddig ölelem vissza, mindig sérelmezte hogy ő többet szeretne. Egész este annyira bújt, hogy beszorított a fal mellé, már hátam is fájt miatta.

Beszéltem vele erről, és meghúztuk a határokat, hogy ha a másik éppen el van foglalva valamivel, nem zargatjuk, tiszteletben tartjuk az én idejét. Az ágyban meg helyet cseréltünk, és úgy feküdtünk, hogy a falnál kezdtük, mert így én el tudtam húzódni, ha szerettem volna.

Ennek már fél éve, és beállt a rend, a középút. Beszélni kell róla, és betartani. Mert kiderült, hogy én is ezt csinálom, csak nem vettem észre:D

Akkor mentem megölelni, amikor éppen dolga volt.

Na, de ne aggódj, igen így kezdődik, de kommunikációval szépen lehet finomítani az együttélési szokásokon:)