Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Másnak is kimaradt az életéből az, hogy valaki odáig legyen érte?
Nem rinyálni szeretnék csupán elgondolkodtam azon, hogy fiatal koromban mennyire nem éreztem senkitől azt, hogy érdeklődne felém, hogy belém szeretett volna valaki.
Hogy valaki úgy igazán akarjon engem és odáig legyen értem. Mint ahogy más nőknél, ez a figyelem a másik nemtől, nálam kimaradt.
Nőként írom ezt. Biztos én is hibás vagyok ebben, mert kevésbé voltam nyitott személyiségű. Ez tény. De ez fiatal koromban volt, tiniként.
De hogy felnőttként már változtam ebben és még mindig nem éreztem egy férfi felől se azt, hogy úgy igazán akarna engem. Voltak kapcsolataim de ott mindig azt éreztem, hogy én akarom őt és én szeretek igazán. Aztán vége is lett de más miatt.
A lényeg, hogy nagyon hiányzik az, hogy azt érezzem a másik felől, hogy valóban kellek neki.
Erőltetve biztos nem lehet ezt elérni.
De milyen tippek vannak arra, hogy valaki érdeklődését felkeltsem? Nem szexuálisan értve (illetve nyilván nem csak ez lenne a fontos) Azon kívül, hogy mindig érdeklődő voltam figyelmes. Próbáltam a másik kedvében járni.
Más is érez hasonlóan?
Mit lehet még azért tenni, hogy valaki úgy igazán belém szeressen? Tudom erőltetni nem lehet. De, valahogy úgy érzem én is hibás vagyok ebben, de most már azt nem tudom, hogy hogyan lehetne jól csinálni.
Mi a titok abban férfiak, hogy egy nőt igazán megszerettek annyira, hogy ne kelljen más nő? Csak ő.
Igen, pontosan így van ahogy s 30 as írja.
Iszonyatos szerencse kell hozzá.
Kedved kérdezö:
Sajnos sokan vagyunk így. Nagyon sokan. Én már 54 éves vagyok, bár ffi, de ugyanez a problémám.
Soha nem szeretett még senki úgy ahogyan kéne, igaz ez fordítva is igaz.
Én sem szerettem még igazán senkit.
Az életkorom miatt egyre többször megfordul a fejemben, hogy teljesen feladom, de aztán mégis valami miatt újra és újra erőre kapok.
Az a kérdés, hogy vajon meddig?
Vajon meddig lehet, és meddig érdemes bizakodni?
Vajon meddig bírja ezt az ember mentálisan, és egészségileg.?
Fogalmam sincs. Egyszer mindenképp elfogy a remény, elfogy a bizakodás, elfogy a hit.
A baj az, hogy ekkor elindul az ember a lejtőn lefelé, és a visszaút az nagyon nehéz, mert a visszaút, az pont egy társban rejlik.
Nekem pl sok mindenben változnom kéne. Kicsit több önbizalom, bátorság, életvidámság.
Csak ugye ez egy borzasztó kelepce, mert ezek pont attól tudnának megváltozni, ha végre sikerülne egy társ. A társ hiányát semmi nem helyettesíti.
Sajnos nem úgy van, hogy nincs kenyér, akkor veszek zsömlét. Ha az sincs, akkor kiflit.
Van alternatíva.
De ha nincs megfelelő szerethető és szerető társad, akkor nulla vagy. Itt nincs alternatíva. Nem tudod helyettesíteni.
Sokan pl állatot, kutyát tartanak emiatt.
Na de hagyjuk már a hülyeséget.
Persze ők is aranyosak, de egy ellenkező nemű társat soha nem fognak tudni helyettesíteni.
Úgyhogy ez van drága kis kérdező. Tudom sovány vigasz, de nagyon sokan szenvedünk ettől.
Sok sikert, és ne add föl
Tudom. Volt "szerencsém" 15 évig kutyázni, mert a páromnak volt, de hidd el, egyelőre elég is volt, és most kérlek ne itélj el ezért.
Sok sok probléma volt, a részleteket most hagyjuk.
Nincs azzal semmi baj, ha a kutyát kutyaként kezeli az ember.
De amikor jobban szereted mint a párodat, és róla szól az egész nap, 0-24 ig, na az már gáz.
Az azért már rosszul esik.
Köszönöm azért én is még sok sikert kívánok és kitartást.
Az tény, hogy nagyon nagy szerencse kell hozzá, szeretnék abban hinni, hogy mindenkinek meg van a maga párja ezen a világon. De, nehéz megtalálni ezt én is érzékelem. Azért bizakodónak jó lenne de sokszor elfogy a türelem, a hit. :-/ ez már csak ilyen. Ahogy írod, van valami ami újra előre visz na de vajon meddig visz ez az erő előrébb, hogy ne adjam fel.
Olyan furcsa számomra, hogy vannak olyan párok akik egészen fiatalon megismerték egymást és mindig együtt vannak ráadásul még a kapcsolatuk is jó. Persze ez ritkább.
Ami előre visz, és erőt ad, az nem más mint a bizakodás és a hit.
Ez olyan mint az élet ösztön. Az ember az utolsó pillanatig reménykedik.
Tudod, én már többször akartam öngyilkos lenni, de valahogy az utolsó pillanatban mindig meggodoltam magam.
Mindig úgy gondolom, hogy adok még egy utolsó esélyt.
Bizakodom még egy picit. Nem adom föl, mert az a gyengeség jele.
Valahogy mindig hiszek abban, hogy csak csak összejön valami.
Hát röviden ennyi.
Hidd el 36 oska, mindent elhiszek, csak nem vagyunk egyformák. Te is az a típus vagy, hogy a kutya mindenek felett.
Nincs ezzel baj, és nem is akarlak megsérteni, meg vitatkozni sem, mert nagyon sok ilyen van.
Ez is egy bizonyos ember típus. Ki ilyen, ki olyan.
Én átéltem 15 évig, hogy a kutya fontosabb volt mint én.
De nem panaszkodom, és nem bántom, ő ilyen.
15 évig egyetlen éjszakát nem tudtam rendesen végig aludni, mert a kutya már 6 órakor pipilni akart. Az egészségem tropára ment.
Most már jól vagyok, és nem haragszom senkire, csak megtanultam a leckét.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!