Az itteni férfiak miért vannak megsértődve azon, hogy mindenki hasonlót keressen magához? Miért akarnak ennyire különbözőt maguktól?

Ezt én se értem.

Egyetemen viszonylag központibb figura voltam (vagyis sok programban vettem részt és szívesen szólaltam fel), így bizonyos dolgokat mindenki tudott rólam, aki kicsit is ismert, valamint több emberrel kerültem kapcsolatba. A kérdést olvasva két srác jutott az eszembe.

Az egyikük igencsak túlsúlyos volt, de csak mert lusta volt és finoman fogalmazva nem adott sokat magára. Elhívott randizni, én pedig elutasítottam, és amikor számon kért, hogy miért, elmondtam (tényleg normálisan), hogy egyáltalán nem jön be és nekem kell a külső vonzalom is. Erre elkezdett szidni, hogy örülhetnék, hogy egyáltalán valaki elhív és ne higgyem azt, hogy olyan szép vagyok. nyilván szubjektív, de neki csak tetszhettem valamennyire, ha elhívott, nem? Másrészt ha sportolok és adok magamra, miért ne várhatnám el ezt egy leendő partnertől?

Az utolsó évben beszélgettünk csoportszinten, hogy ki mihez kezd diploma után. Én elmondtam, hogy augusztusban kiköltözök külföldre, mert kaptam egy nagyon jó lehetőséget és minden adott. Pár nappal később egy csoporttársam randizni hívott, amit azzal utasítottam el, hogy nem látom sok értelmét, hiszen pár hónap múlva úgyis elhagyom az országot, nem lenne értelme egy ilyen kapcsolatnak. Erre elkezdett győzködni, hogy akkor maradjak Magyarországon vele és amúgy se érti az ilyenek, mint én, akik elköltöznek. Szerinte aki így tesz, az ingyenélő, elégedetlenkedő és mindig csak a könnyű utakat keresi. Szóval mondjak le egy olyan lehetőségről, ami mögött évek vágyakozása és munkája van, csak hogy neki jó legyen? Azt hittem rosszul hallok.

Ne törődj az ilyenekkel, kérdező. Mindig lesznek olyanok, akik másoktól várják el, hogy hozzájuk igazódjanak.

28/N

Szerintem nemtől függetlenül nagyon sok embernek nincs reális önértékelése. Ezért is nem találnak párt ennyien...

Egyébként szerintem akármennyi szempontod lehet, ameddig ezeknek a szempontoknak te magad is megfelelsz. Ha ez teljesül, akkor teljesen mindegy ki mit tart soknak.

Ha az incelek nem jönnek habot verni, provokálják őket?:) Ez most ennyi.

"Hol vannak a csinos-igényes-kedves-értelmes-vonzó nők, akik nem kitörési lehetőségért szexelnének" VS. "az ilyenek miért nem állnak szóba velem?? Ottrohaggyonmegmind a multiban meg a lakásában a rendelt kajájával! Ostoba k.rvák!"

39N

Lol, azért annak van egy bája, amikor a nők a saját dolgaikat a férfiakra vetítik.

Maradjunk annyiban, hogy míg a férfiaknál előfordul, hogy valaki teljesen el van tájolva, addig ez a nőknél teljesen általános. Annyira, hogy már-már kivételesnek számít, ha egy nő reálisan képes lenne felmérni (vagy még inkább beletörődni), milyen kaliberű pasinál van valójában esélye.

Én már nem tudom, ki milyen.:)

Ahogy vénülök, csak azt látom, hogy szinte bármit dobhat a gép.

Beleszerethetsz vilagszép hercegkisasszonykent a csúf békába, mert fantasztikus gondolatai vannak és csodálatosan jólelkű, és éltek majd a kastélyodban, segond, sebaj.

Meg a herceg is belehabarodhat a kis libapásztorlánykába. Bár a mesékben azok legalább szépek és nem is buták, főleg nem gonoszak, csak csórók.

A libapásztorlányka sem a csúf békáról ábrándozik, hanem leginkább a kondáslegényről, vagy ha a vásárban úgy tűnt, megakadt rajta a herceg szeme, akkor onnantól róla. (és nem arról, hogy majd befékez mellette a paripával vagy a hintóval, elviszi egy körre, megsz....ja, majd kirakja és cső, hanem hogy udvarol neki és halálosan beleszeret, majd hetedhét országra szóló...stb. )

Felőlem mindenki arra gerjed, akire "kattan" , vagyis akire tud: ez nem rajtunk múlik, hanem csak megtörténik.

Nem tudom befolyásolni, hogy kit találok vonzónak alapesetben.

Ha valakit megismerek, és ezalatt válik vonzóvá a személyisége, és egyszercsak átkozottul szexinek találom a kajla fülét meg a kampós orrát (megtörtént), az szerelem.

Ha kiszúrjuk egymást a buszon egy vonzó idegennel, és olyat szemezünk, hogy elázik a bugyim, az vágy.

Szerintem egyik fél sem tehet róla, hogy a saját kaliberének megfelelő egyént talál-e vonzónak, vagy magától valaki szerint erősebbet vagy gyengébbet.

Arról viszont igenis tehet, hogy mit kezd azzal, ha visszautasítják.

Hogy frusztráltan tombol és fröcsög, vagy elfogadja, hogy ennek az egyenletnek nem lesz megoldása, legfeljebb ha csoda történik.

Azért az emberek zöme nem az egyedüllétet tartja a vágyott állapotnak. Ettől még tudni kellene civilizáltan viselkedni, szerintem is. Hogy egyesek miert nem tudnak? Mert se önismeretük nincs, sem konfliktusokat, sem kudarcokat nem tanultak meg kezelni. Vagy elfojtják, vagy leverik valakin, valahol. Például itt a gyakorin... vagy a prostikon...vagy a kóbor állatokon, vagy a hajléktalanokon.