Létezik az incel probléma?

A jó duma részt nem értem, de igen. Szükséges a jó kommunikációs készség, ami tanulható és nagyrészt a társadalmi normák ismeretén, megfelelő alkalmazásán és az önbizalmon alapszik, ami szintén fejleszthető, alakítható.

Számomra például nem alkalmas párkapcsolatra valaki, aki nem tud, vagy nem akar beszélgetni. Akivel nem egyezik a humorú k és/vagy egyéb okból képtelen válaszolni, reagálni, visszadobni a labdát nekem. Mert én nem tudok csöndben kuksolni egy szobában, nekem jellemzően jár a szám és bármilyen témát szívesen kivesézek, szívesen tanulok a beszélgetőpartnertől, ha számomra kevésbé ismert a téma, kevésbé vagyok benne járatos. De csöndben ülni nem szeretek. Ahhoz nem kell társaság.

De ismerek olyat, akinek ez nem ennyire kardinális kérdés. Akinek a szép pofi, jó kereset tulajdonképp elég. De szerintem az ilyennek nem célja megismerni a másikat, hiszen ahhoz kommunikálni kell. Ahogy a problémák kimondásához és megoldásához is az kell.

A jó duma, amennyiben ez konkrét betanult szöveget jelentene, értelmetlen szerintem. Az, akinek jó a kommunikációs készsége a helyzethez, személyhez, hangulathoz tudja alakítani amit mond, nem kellenek kész fázisok.

De, mint írtam, ezek fejleszthető készségek.

Na, már megint egy lúzer, aki kiszolgáltatott helyzetbe akarja hozni a nőket, hogy rá legyenek utalva.

Mellesleg a párkapcsolat nevében benne van, hogy PÁR. Azaz ha egy nőnek párja van, akkor egy férfinek is.

11. Nem. Ahogy pl azt sem a semmiből mondja magáról az ember, hogy jól néz ki, hanem a környezete visszajelzései alapján, hogy külsőre pl mennyi ellenkező neműnek tetszik, mennyi dicséretet kap a megjelenésére, stb. Ugyanígy ezt is hogy normális, párkapcsolatra alkalmas személyiségem van látom abból, hogy milyen mély, évtizedes, törődő barátságaim vannak, vagy abból hogy milyen a kapcsolatom a családommal és hogyan állok hozzájuk, vagy akár más emberekhez. Csak attól félek majd erre jössz valamilyen hülyeséggel, hogy "Attól még hogy minden más emberi kapcsolatodban normális és törődő vagy, még lehet hogy a párkapcsolatodban rossz ember lennél", vagy ilyesmi.

Ennyi a lényeg, hogy a nők nem indulnak be és nem éreznek vonzalmat kizárólag arra, ha valaki rendes, normális, együttélésre alkalmas személyiségű. Kell még a plusz, a jó dumásság, menőség, tökösség, viccesség, lazaság, férfiasság, stb.

14. Ezzel egyetértek, bár nem nekem írtál. Ha valaki egy arany ember, de pont semmit nem indít el bennem, abból szuper barát lehet, de semmi több.

Ugyanakkor, rá lehet gyúrni azokra a képességekre, jellemvonásokra, amik azt a pluszt adják. Egy egészséges önbizalom az életinden területén szükséges, ahogy egy egészséges önállóság, vagy a kommunikációs készség is. A humorérzék is valamilyen szinten alakítható, fejleszthető, de véleményem szerint, az nagyrészt adott. Lehet kicsit kupálódni de soha nem leszel egy Hofi, ha gyerekként nem tanultad meg és/vagy nem érzel rá magadtól. De ettől még, minden más fejleszthető.

" Persze mindig akar jobb lenni az ember, de a magam részéről sportolok, van munkám (diplomás mérnök vagyok tehát mondhatjuk, hogy tanultam is) alapvetően a barátok, család kedvelnek és a humorom sem tartják borzalmasnak. Ennek ellenére vagy mindemellett 30 felett sem volt 1 randim sem."

Nem gondolod, ha még egyetlen egy randira sem ment még el veled senki 30 éves korodig, akkor veled van valami probléma, és nem mindenki más hülye?

Na nálam például a szexuális lénykedés nem jön be. :D

Szerintem nem is a dumán van a hangsúly, hanem hogy tudd, hogy ki vagy. De komolyan. Ne olyan önsajnáltatóan, hogy 'jaj, annyira jófej vagyok, de senkinek nem kellek', hanem tényleg megismerni önmagad.

Elfogadni, amit nem lehet megváltoztatni, de ha meg akarod változtatni, akkor próbálni, nem csak rámondani, hogy nem megy. Megváltoztatni, amit tudsz és akarsz - utóbbi is fontos, hogy akarod-e, az első mondatom erre mutat. Pl. én sem éreztem soha magam komfortosan, amíg szexikézéssel akartam pasit fogni, mert az totál nem én vagyok, kényelmetlen szerep volt.

Csak ez hosszú folyamat, nekem legalábbis az volt. Ki vagyok. Tényleg az vagyok? Vagy csak így látom magam? Vagy mások látnak így? Vagy azt akarom, hogy így lássanak? Vagy egy idealizált képet látok?

(Szinte mindegyik online személyiségtesztben benne van, hogy csapatjátékos vagy, vagy inkább vezető? Gondolkodás nélkül mindig a csapatjátékost ikszeltem be, én csak egy vagyok a sok közül, utálok döntéseket hozni. Elmentem egy tanfolyamra, ahol év végén volt sok kis projekt, és az egyiket nekem kellett vezetni. És mikor bekerültem a vezető pozícióba, tetszett. Pont az tetszett benne a legjobban, hogy nem is tudtam magamról, hogy ha kell, akkor tudok döntéseket hozni, és nem is félelmetes a felelősség.)