Rosszul jarok, ha egyedul maradok agglegenynek? Mi a tapasztalatotok a korulottetek elok koreben? 35 F

Én is 35F vagyok, ne haragudj hogy ezt írom, de jó olvasni, hogy nem vagyok egyedül. Ezek szerint más is küzd a korosztályunkban, férfiként.

Én szerintem rosszul járunk egyértelműen. Én szeretnék társat és családot de a nőknél nagyon magasan a mérce, a média és a közösségi média által főleg. Amióta vannak a randi-appok meg pláne, hiszen azon elképesztően jóképű férfiak is 'ismerkedni' akarnak velük ezért azt hiszik ők is vannak azon a szinten.

Amíg a nők nem kezdik el reálisan látni magukat addig meg vagyunk lőve férfiak...

Szerintem tegyél erőfeszítéseket, légy céltudatos a társkeresésben, nekem is így sikerült megnősülnöm.

30 körül döbbentem rá, hogyha így megy tovább, akkor egyedül fogok maradni, ezért tudatos erőfeszítseket tettem egyrészt, hogy megnöveljem az önbizalmamat (önfejlesztés, nyelvtanulás, jobb állás külföldön, több pénz, magasabb önbizalom), másrészt pedig mindenhol kerestem az alkalmakat ismerkedésre. Tánciskolákba mentem, nyelvtanfolyamra mentem, borkostoló tanfolyamra mentem, társas utazásra mentem, stb., mindenhol próbáltam ismerkedni, és be is jött, 36 évesen megismertem a mostani feleségem, megnősültem, most 2 éves a gyerekünk.

Határozd el magad és változtass!! Csak így megy.

Az átlagférfi számára a kapcsolat az egy langyos állóvíz, amiben csak éldegél az ember.

A magány viszont egy betegség, amelybe akár bele is lehet halni, de leépülni biztosan.

Akiket látok ismerősi körben gyermektelen agglegényeket, hát a legtöbbje testileg és mentálisan is eléggé le van épülve már a negyvenes éveikben is.

Szintén 35 szintén egyedülálló, 3as válaszoló bemagolta az itteni nő hibáztatást.

Nem kell görcsölni lesz ami lesz. Egyedül kell helytállni, társsal csak extra jó. Ha fáj a fogad társad csak sejti milyen de neked fáj ő elvan vígan, ha te vagy éhes nem neki kell ennie..