Hogyan lehet elérni,hogy végleg le tudjak mondani a nőkről?

Most nem akarok a kérdező védelmére szállni, mert sajnos igen rossz irányba halad az alapján amit elmondott. Viszont, azt ne felejtsük el, igen ritka, hogy valaki aki daliás és helyes (azaz jól néz ki, vonzó) depressziós és magányos lenne. A társadalom úgy állítja be ezeket a panaszkodó embereket, mintha tényleg csak a fejükben létezne valami defekt és egyébként bredpitek és andzselinadzsolik lennének külső szemlélő számára. Akármilyen fiút vagy lányt látok a környezetemben, akiről tudom, hogy tartósan szingli, azok majdnem mind csúnyák, és akkor is azok lennének, ha talpig gucciban járnának, mercedesben ülve. Lehet, a csúnya jelző kicsit erős volt, ezért azt mondanám inkább, hogy nem néznek ki jól. Egyszerűen nem vonzóak, és akkor se kellenének senkinek, ha meglenne a jó duma, a csontig lerágott "sárm". Az emberek azt gondolják, a világ igazságos, és az emberek tehetnek róla, ha nem kívánatos helyzetbe kerülnek. Persze a empátia kivételes esetekben megjelenik, de az ilyen tipik társkeresési problémák tekintetében mindig az alany a hibás. Ismételni tudom magam: szinte soha nem látok szép/helyes nőket/férfiakat egyedül koslatni az életben. A magányosság ténye és az objektív (direkt nem szubjektívet mondtam) szépség korrelál egymással, ha tetszik, ha nem.

Na és mit tehet a kérdező? Gyúrd ki magad, öltözz jól, ne szégyenkezz. Aztán majd lesz valahogy.

42 és kérdező.

Persze, ez a blackpill. Már egy ideje meg van alkotva tehát csak át kell tanulmányozni. A blackpill alapján a minden a külső. Az egész életed, élettapasztalataid, hobbid, társas életed de még a munkád is nagyban meghatározza a külsőd. Csak egy példa. A szép embereket mindenhol befogadják, keresik társaságukat ezért nyilván olyan hobbiik lesznek amelyek társasági hobbik. A csúnyákat már kis koruk óta kiközösítik, az önbizalmuk, magabiztosságuk gyenge lesz, nem érzik kényelmesen más emberek mellett ezért magukat, inkább magányosan végezhető hobbijaik lesznek.

A blackpill egy nagyon kegyetlen valóságra világít rá, és nem is tudom, hogy jobb megismerni vagy inkább fals reményekkel leélni egy életet. Én mindenesetre megismertem, összeállt a kép, brutális motivációvesztés követte, depresszió. Talán még rosszabb lett a helyzetem összben mint előtte. De az igazság fáj, szokták mondani.

Az emberek pedig elég igazságtalanok, elcseszettek, de mit lehet tenni?