Szerintetek is nehezebb úgy csajozni, ha a szüleimnél lakok? 35 éves vagyok. Magas, sportos, mérnök.

Én is olyasmi voltam, mint a kérdező, bár én miután szétmentem 31 évesen a menyasszonyommal, maradtam külön házban, nem mentem vissza a szülőkhöz, az önállóság fontos, még ha ára is van.

Aztán rájöttem, hogy olyan nőt nem fogok találni, aki: művelt, emberileg normális, jól is néz ki, 30 alatti, egzisztenciálisan legalább megközelítőleg hasonló szinten van, szingli és még be is jövök neki...

Később rájöttem arra is, hogy a házat és portfóliót is feldughatom magamnak, de fiatalabb nem leszek és valamiből engedni kell, vagy sose lesz saját család. Szerintem a 25 körüli korosztályban lehet a legtöbb normális nőt kifogni, mert fentebb már erősen megszűrt a mezőny, 30 felett pedig már sok a gyerekes vagy kétségbeesett gyermektelen. De egy pályakezdőtől ne várjuk már el, hogy saját ingatlanja legyen, mert különben csak "beteszi a p.csáját a készbe".

Én arra jutottam, hogy jobb egy művelt, szép, magas EQ-jú, de albis csaj, mint egy pénzes bányarém vagy pénzes, szép, de mindig savanyúpofájú, mentálisan instabil hárpia. És kapaszkodj meg, ha nem Bp-n laksz, akkor jó eséllyel még kompromisszumos csaj is jó eséllyel csak másik városban fog akadni. Aztán jön a dilemma, hogy ő te városodban nem talál munkát, te pedig az ő városában találnál, de xarabb pénzért, akkor mi legyen...

Ilyen a felnőtt élet, komoly döntéseket kell hozni. Nem a jó és rossz között (azt a h.lye is tud), hanem a két rossz között, csak mindkettő máshogy xar.

Azt már most mondom, hogy a te hozzáállásod a nők 80%-ánál kuka. Nem azért, mert a szülőkkel laksz, nem azért mert anyagiasak és lehúzni akarnak, hanem mert képtelen vagy a kompromisszumokra és magad helyezed előbbre, nem a közös jövőt...

34F

#62

Ott a pont

56

Ja, hát pörög a NERzetgazdaság. Különösen a Balatonnál kell mindent is betonba önteni.