Van esélyem boldog párkapcsolatra, ha nem tudok engedni ezekből a "soviniszta" nézetekből?

Kezdeném azzal, hogy nem gyűlölöm a nőket. Tisztelem, becsülöm őket emberként, romantikus, szexuális értelemben pedig rajongok értük.

Ha végre összejönne egy komolyan kapcsolat, kizárólag a legtökéletesebb formámat nyújtanám, tenyeremen hordoznám a párom, mindent megadnék neki, egy hangos vagy bunkó szavam nem lenne felé, ha képes ő is szeretni és NŐ lenni számomra.

Viszont... Most jön a "de".

Nem tudok abból engedni, hogy egyáltalán nem szeretnék nőkkel együtt dolgozni, és azt sem akarnám, hogy a páromnak bármilyen olyan munkája kell, ami alkotást (semmiből létrehozni valamit), kreativitást, brainstorming meetingeket, mindezek szűk határidőre való nyújtását, előteremtését kívánják, pláne nem tudományos, business vagy műszaki területen.

Temérdek tapasztalattal rendelkezem, amik miatt szerintem teljes joggal és nyomós indokkal vannak ilyen érzéseim.

Mérnök vagyok, több munkahelyen is megfordultam, mindenhol voltak nők és biztosra tudom már, amit még egyetemistaként sem tudtam: Férfi és nő között nemcsak fizikai, hanem súlyos szellemi különbségek is vannak. Logika, stressztűrés és kreativitás terén a nők egy másik világ. Ahányszor egy női kollégám valami jó ötletet adott elő, vagy komolyabban részt vett egy projektben, mindig volt mögötte egy vagy több férfi, azonnal meg lehetett ismerni a férfikollégák keze nyomát a munkájukon. Stresszhelyzetben levegőkapkodásra, csapongásra futotta, majd el kellett menniük szabira, ha nagy volt a hajtás, akkor némelyiknek táppénzre is.

Ha valamit nem tudtak, és segítséget kértek, akkor SOHA, egyik sem azt akarta valójában, hogy magyarázzuk el érdemben a dolgokat, nem megtanulni akarta, hanem több órás lelkizés következett, aminek során majdnem vagy akár nemcsak majdnem sírva adta elő, hogy ő mekkora sz.ar, neki fel kellene mondania, és nyilvánvaló volt, hogy csak egy eszköznek használt ahhoz, hogy lelkesítő beszédet mondjak neki, mellé simogassam az egóját, hogy mennyire csodálatos és alkalmas, szóval azt akarta elintézni, hogy egy-egy beégése után még dicséret özönt kapjon.

A konfliktuskezelés témakörében szerzett tapasztalataimba meg inkább bele sem megyek.

Nem találkoztam egyetlen kivétellel sem.

Nem mondom, hogy kerüljenek a nők függő viszonyba, és még mindig mondom, hogy tisztelem őket, és olyan pozíciókban, ahol precizitás és meglévő protokollok tűpontos követésére van szükség, nagyon is helytállnak, jobban, mint a férfiak. Szóval EGYÁLTALÁN NEM VAGYOK FRUSZTRÁLT NŐGYŰLÖLŐ. A helytállni képtelen női kollégáimat is inkább mélységesen sajnálom, nem haragszom rájuk. Szerintem a világ már a nőket és a férfiakat is egyaránt tönreteszi ezzel a "mindenki legyen mindenben egyenlő" nézet erőszakos átnyomásával.

Szóval: Van esélyem olyat nőt találni aki osztja a nézeteim, megtalálja a helyét ebben a félőrült világban és tudna mellettem NŐKÉNT ragyogni?