Ha össze akartok jönni egy adott nővel/férfival, hány emberen múlik, hogy párkapcsolat lesz belőle?

Látom nem fogod fel még mindig.

Szeretnék focizni veled, feléd rúgom a labdát. Hány emberen múlik, hogy passzolgatunk-e? 1 emberen! Aki az ajánlatot kapta.

Elmegyek hozzád, hány emberen múlik, hogy beléphetek-e az ajtón? 1 emberen, rajtad!

Elmész egy állás interjúra. Veled szemben ül az interjúztató. Hány emberen múlik, hogy fel leszel-e véve? 1 emberen! Az interjúztatón.

Fogjátok már fel végre, ha kinyilatkoztattátok szándékaitokat, a másik félen múlik, hogy igent vagy nemet mond rá, és akárhogy is dönt, az fog megvalósulni, és ez fordított esetben is így van.

Ha felhívlak telefonon, hány emberen múlik a beszélgetés elkezdése? 1-en, a hívott félen.

Kedves 21-es, látod, igazolod amit mondok: "Én hiába akarod veled lenni ha elküldesz a fr@ncb@"

Erről beszéltem! Ebben az esetben csak rajtam múlott.

Az indulás mindig egy emberen múlik. A működtetés, és az alakulás múlik két emberen, az indulás soha. Az mindig csak 1-en.

Nem tudjátok kiforgatni. Mindig van 1 kezdeményező, és 1 döntő fél, aki kapta az ajánlatot. Ez utóbbi dönti el, hogy oké vagy nem oké. Az ajánlat tevőnek nincs módja az indulásról végső, pozitív döntés hozni.

Mondtátok, a visszatáncolást, de akkor is csak 1 emberen múlik. Bepróbálkozok a nőnél, csak rajta múlik, mi lesz. Úgy dönt, rendben, de én visszatáncolok, és nem lesz kapcs, de az is 1 emberen múlott, rajtam, a vissztáncolón. Csak annyi, hogy visszakerült hozzám a végső döntés lehetősége.

Soha nem az ajánlat tevőn múlik.

Jelenlegi állásom esete is engem igazol. Az interjún a végső döntés nem én hozom meg, hanem a másik fél. Másnap hívott, hogy megkapom az állást. Na akkor már csak rajtam múlt, hogy elfogadom, v visszautasítom. De akárhogy is, mindig csak az egyik félen múlik. Kezdetben rajta, (hogy felvesz-e vagy nem) aztán rajtam, mikor adta az ajánlatot (h elfogadom-e vagy nem.)

De a dinamika akkor is ugyanaz: aki kapja az ajánlatot, az hozza meg a végső döntést.