Volt már itt valaki, aki nagyon rettegett attól, hogy sohasem lesz párja, és mégis lett?

24 évesen lett először. Aztán 25 évesen. Utóbbival azóta is együtt.

26/F

"Én azért félek attól, hogy sohasem lesz senkim, mert sok olyan emberről hallottam, akiknek nem volt."

Rettegett Iván? Jó, de akkor most te helyettük félsz? Azért mert nekik nem volt, neked még lehet.

17. vàlaszoló vagyok.

Nem értem az ehhez hasonló kaliberű vàlaszolókat" zárkózott vagyok ezért félek hogy sosem lesz pàrom pedig szeretnék".

A csodàra vàrtok? Vagy arra hogy a nagy ő majd hàzhoz megy? Talàn nyitni kellene egy kicsit a vilàg felé nem? Tenni kellene érte hogy megismerjetek valakit! Ezt úgy írom hogy én is alapvetően zàrkózott és bizalmatlan vagyok, de tudtam ha nem teszek semmit, ha én nem vàltoztatok valamit akkor esélytelen a dolog. Vàltoztattam és idővel bejött. Nem sajnàltatni kellene magatokat hanem csinàlni valamit. Vagy ne, és egyedül maradtok. De senkitől ne vàrjàtok el hogy olyanért küzdjön aki feladja vagy beletörődik a magànyba, nem tesz semmit azért hogy pàrra talàljon. Aki feladta, köszönje magànak az egyedüllétet. Nem csak az extra jóképű és extra szép nőknek van pàrja. A szépség relatív, az embereknek màs az ízlésük, tehàt mindenki talàlhat olyat aknek majd ő lesz a legszebb/ leghelyesebb kölcsönösen. Senkit nem akarok megbàntani csak a tenni nem akaràs, a picsogàs és a kifogàskeresés taszító nagyon.