Tényleg van olyan ember, aki úgy van együtt a partnerével, hogy "á, jobbat nem kaptam, beérem ezzel is", tényleg ez a valóság?

Kedves #41!

Nekem is így tűnik sajnos. :(

Kedves #42!

Muszájból így én sem tudnám elképzelni, pont ezért, mert így nincs mélysége a dolognak semmilyen szinten.

Kedves #43!

Nem a szenvedélyről beszéltem, arról tudom, hogy működik a hormonrendszer miatt. Inkább a kölcsönös tisztelet és megbecsülés, egymás nagyra tartása (nem istenítése!), esetleg szeretet az, amire itt gondoltam. És persze az, hogy nem folyton az jár az ember fejében, hogy "hmm, bárcsak ennél jobbat is kaphatnék, ez így nem elég". Szóval ilyen elégedettség-érzésről.

Azzal meg tisztában vagyok, minden érdekkapcsolat. Azért van valaki valakivel, mert ez önmagának jó. De ha ez a kapcsolat csak kicsivel jobb, vagy rosszabb, mint a magány, akkor nincs értelme sem. Szerintem legalábbis.

Kedves #46!

Ez egyáltalán nem biztos.

Kedves #55!

Az egyáltalán nem biztost az aszexuálisra értettem, bár tény, fogalmazhattam volna pontosabban. :)

Egyébként meg az, hogy nem normális állapot - ezzel nem értek egyet, szerintem nem rosszabb vagy jobb a többinél. Az viszont tény, hogy nem ez az alapbeállítás (hiszen akkor tényleg kihalnánk), meg nem ez az evolúciósan legelőnyösebb. :D Ez elég magától értetődő, és ebben igazad van, de a "nem normális" elég erős kifejezés és más értelme is van, szóval jobb lenne, hm, pontosabban fogalmaznod szerintem, mert ez így elég sértő. Az "evolúciósan nem előnyös/nem ez az alapbeállítás" szerintem nem sértő és tényszerű is.

Igen, őt velem kapcsolatban rengetegen felhozzák, annyian, hogy egy idő után már muszáj volt megnéznem, mi is ez a sorozat. Amúgy nekem szimpatikus és általában egyet is tudok érteni vele, szóval minimális hasonlóság van, de emellett hosszútávon már mókás (és picit idegesítő), hogy valaki mindig megemlíti.

Kedves #57!

Mert a nem normális szerintem kétértelmű. Egyrészt azt jelenti, hogy nem ez az általános, nem ez a megszokott (és gondolom, ezt akarjuk ezzel kifejezni), másrészt pedig ott van az, hogy ez nem élhető, nem érvényes felfogás/életvitel/állapot, nem járható út, ez deviancia. Én a pontosság és a pontosítások híve vagyok, és szerintem pontosabban kifejezi a helyzetet az, amit én írtam (és messze nem olyan sértő). Sajnos a "(nem) normális"-nak van egy ilyen vonzata is (amellett, hogy meglehetősen szubjektív kifejezés), és nem eufemizmus szerintem kicsit máshogyan, pontosabban, tényszerűbben fogalmazni.

(pl. vannak pozitív dolgok is, amik nem általánosan előfordulóak - mondjuk tegyük fel, valaki szeret klasszikusokat olvasni ebben a modern korban is, erre mondanád, hogy "hú, ez nem normális"? Nem, mert negatív felhangja van, erre inkább azt mondaná a legtöbb ember, hogy ez szokatlan, különleges, kellemes meglepetés. És nem mondom, hogy az aszexualitás pozitív - nem, szerintem nem pozitív, de nem is olyan negatív, hogy ezzel a kifejezéssel kelljen illetni. Szerintem tökéletesen neutrális ez is, meg az összes többi irányultság is [mármint persze azok, melyek nem sértik mások negatív szabadságát, pl pedofília, khm], ez nem determinálja számomra egy másik ember értékét.)

Ha meg szerinted az aszexualitás betegség, deviancia, őrültség, vagy egyéb negatív jelzőt érzel vele kapcsolatban igaznak, akkor meg a "nem normális" az eufemizmus.

A "nem normális" kifejezés szerintem olyan, mint a tanári fizetés (vagy éppen az én érzelmi életem): éhenhaláshoz túl sok, jóléthez túl kevés. Neutrális kifejezésnek túlságosan sok, túl kétértelmű, negatív kifejezésnek meg túl kevés, nagyon eufemizmus, aminek amúgy sem vagy híve. :)