Fiúk/férfiak, nektek mennyire számít egy nő intelligenciája vagy végezettsége?

Kedves #10!

Hm, de azért a jogász meg a fizikus talán hasonlóbbak egymáshoz, mint a 8 osztályt végzettek. Persze, ez így nagyon kisarkított, de igen, abszolút fontos, hogy legyen közös téma és érdeklődés (részben ezért is kértem, hogy akinek fontos, írja oda, hogy esetleg milyen diplomára gondolt).

Egy ideig én amúgy teljesen azt hittem, hogy ez a szeretetnyelv dolog egy hülyeség, de most már rájöttem, hogy lehet benne valami. Tényleg nem mindegy, kivel hogy bánunk, és hogy próbáljuk meg felé kimutatni, hogy fontos nekünk, szóval tényleg logikus és jogos, hogy ezt említed. :) (persze ennyi biztos nem elég egy jó működő kapcsolathoz, de sokat lendíthet szerintem, ha ez rendben van)

Köszönöm a hasznos hozzászólást! :)

Kedves Rockarc!

"okan nem tudjak lekovetni amit mondok, es utana meg nezek ki a fejembol, hogy miert nem erti senki, amit mondok. Aztan megprobalom lassabban, bovebben kifejtve, akkor mar atmegy, de igy meg eleg nehez kommunikalni, szoval egyszerre aldas is meg atok is." nagyon hasonló a helyzetem. :/ (mondjuk remélem, hogy az enyém meg nem a másik véglet, hogy olyan butus vagyok, hogy senki nem érti :D bár ezt még nem mondták) Ezt abszolút át tudom érezni, és bár még csak egyetemista vagyok (=nincs diplomám), én is olyat szeretnék majd, aki ilyen szempontból megért és "tudja tartani a lépést".

"Tudom, hogy nem hatekony, de azert nagyjabol relevans eredmenyt ad, es jobb, mint talalomra tippelgetni kepek alapjan, hogy most akkor igen vagy nem." Racionálisan belátható, hogy magasabb végzettséggel rendelkezők között nagyobb eséllyel akad kellően intelligens hölgy, szóval szerintem teljesen érthető.

"Tegyuk meg hozza, hogy egy diploma tenyleg elvalaszthato az IQ-tol, de azert egyaltalan nem haszontalan skilleket jelent a meglete, mint sokan feltetelezik." Ezzel is teljesen egyet tudok érteni.

Köszönöm szépen a hasznos hozzászólást. :)

Kedves #14!

"Engem a politika, a tudomány, a világ dolgai meg a játékok érdekelnek igazán, a lányokat egyik se érdekli, úgyhogy teljesen mindegy, úgyse tudok ezekről beszélgetni vele, akár intelligens, akár nem." Nőként engem ezek közül a tudomány és a "világ dolgai" érdekelnek, a másik kettő abszolút nem. :) A tapasztalatom is az, hogy elég ritka, hogy ezek közül több is érdekeljen egy nőt, teljesen megértem a gondolkodásod. :)

Kedves Dexter Clarke! (#15)

Hm, de hát a szeretet igenis feltételhez kötött. Ha nem így lenne, mindenki mindenkit szeretne, akit akár csak egyszer is látott. Szeretjük a rokonainkat (már aki szereti) - mert a rokonaink.

De hogyha őket leszámítjuk, szerintem az, hogy az ember valakit megszeressen (mármint értem ezt úgy, hogy "jaj de szeretem ezt a színészt/tanárt/tervezőt", akivel nincsen aktív, érzelmi alapokon nyugvó kapcsolatunk, szóval őket teljesen leszámítva, itt a mélyebb szeretetet értem), az igenis idő. És ezáltal ahhoz a feltételhez kötött, hogy sok minőségi időt töltünk együtt (vagy keveset, de az nekünk annyira sokat jelent, hogy felértékelődik). Az pedig, hogy kivel mennyi időt töltünk és milyen értékes számunkra az az idő, szerintem annak függvénye, hogy mennyire élvezzük azt. Ez pedig abból fakad, hogy a másik ember milyen, illetve, hogy személyiségileg passzolunk-e az adott kapcsolat mélységének megfelelően. (és itt lehet szó szerintem intelligencia-béli kompatibilitásról, közös szeretetnyelvről, azonos véleményekről, egyszerűen csak egy hullámhosszról, még igazából egy "puszta" fizikai vonzalomról is, esetleg az is lehet, hogy "hát magam sem tudom, miért, de szeretek vele lenni", szóval még konkrét indoknak sem kell lennie, de ha nem szeretek vele időt tölteni, akkor nem is tudom az illetőt megszeretni. és oké, nem 1 találkozásból kell ezt levonni - kivéve, ha az tényleg, tényleg nagyon-nagyon rosszul sül el, de még akkor is illik 2. esélyt adni -, szóval valamennyire meg kell ismerni, de ha folyamatosan frusztráló súrlódások vannak, akkor úgy elég nehéz érzelmileg közel kerülni valakihez...)

És amúgy itt nem arról van szó, hogy listákat állít valaki össze, hogy na, csak ilyen emberekkel barátkozom. :D De aki a környezetemben pl nagyon buta volt, azokkal többnyire nem is alakult ki túl jó kapcsolatom, egyszerűen elbeszéltünk egymás mellett, nem tudtak hova rakni, és én se értettem, hogy ők ezt vagy azt miért nem értik. Emiatt mindkét fél frusztrált volt, és nem szerettünk egymással időt tölteni - így hogyan szeressem, vagy ő engem? Ellenben volt, aki pl logikai intelligenciában nem jeleskedett, érzelmiben annál inkább, vele valahogy megtaláltam a közös hangot, és egy egész jó haveri viszonyt ápolunk, ami, oké, nem túl mély, de mégis számomra teljesen pozitív érzelmileg. :)

Jó, én mondjuk elég nehezen szeretek meg embereket, meg nehezen is fejezem ki az érzéseimet meg az érzelmi kötődést, de tegyük fel, hogy szeretem a barátaimat. Őket is sok mindenért lehet szeretni, de mégsem akarok velük párkapcsolatban lenni, még ha azt nem is nézzük vagy vesszük kizáró tényezőnek, hogy ki milyen nemű (többnyire lánybarátaim vannak, ők nyilván kiesnének nekem ebből a szempontból). Szóval szerintem az, hogy kit szeretek, meg kivel akarok együtt lenni, két külön dolog, és szerethetek valakit azzal együtt is, hogy tudom, hogyha együtt lennénk, akkor tuti kikészítenénk egymást.

Tehát itt nem arról van szó, hogy feltételekhez kötöm azt, hogy kit szeretek és kit nem (mondjuk a diploma feltételéhez), csupán arról, hogy mondjuk az iránt alakulna ki olyan vágyam, hogy "hű, na tőle szívesen akarnék többet", akit (valószínűleg) szeretek is, meg bizonyos szempontokból össze is illünk.

És az elvárást sem úgy kell érteni, hogy látok 5 embert, elkezdünk beszélgetni, és az az elvárásom, hogy na, legyenek 30-35 év között (most mondtam valamit), és ha ez nem teljesül, akkor otthagyom őket, jöjjön a következő. Szimplán csak az, hogy pl ha nem elég intelligens, akkor el sem gondolkodom rajta, hogy lehetne köztünk valami, meg sem fordul a fejemben ez az eshetőség. Tehát valaminek meg kell ragadnia, hogy felragyogjon bennem ez a szikra. :D

"Nem azért fogja szeretni a másikat, mert ilyen vagy olyan, mert így gondolkodik, mert úgy gondolkodik, vagy mert ezt gondolja vagy azt gondolja, hanem önmagáért." - Igen, de önmagához a gondolatai is hozzá tartoznak, meg még esetleg a külső, a személyiség, a tettei, a szavai, és még nagyon sok minden, és ha olyanok a gondolatai, hogy teljesen ütik egymást az enyémekkel, és folyton összeveszünk, akkor abból aligha lesz olyan helyzet, amelyben én szeretek vele időt tölteni. :) Márpedig ha az a helyzet, hogy "ahj, már megint vele kell egy légtérben lennem?" abból aligha lesz szeretet vagy szerelem. (ha mondjjuk az eltérő gondolatokhoz társul egy kölcsönös baromi erős fizikai vonzalom, akkor az már beleszól a dolgokba, és azért mégis a "szeretek vele időt tölteni" oldalra billentheti a mérleget...)

Kedves #16!

Húha, igen, ahhoz mindenképp kellene diploma. :( Olyan eshetőség nincs, hogy valamit mégis ki tudj találni rá?

Kedves #19!

Köszönöm szépen a hasznos választ! :)