Miért reagált így a pasi amikor elhívtam kávézni?

Tehát önbizalom hiány... ezesetben megmondanám neki, hogy nem az ő dolga eldönteni én kit akarok, mert legtöbbször nekem is valami izomagyú pasit képzeltek mellém, miközben én ettől a típustól kirohanok a világból. Magyarul a srác félelemből és saját tévképzetei miatt elutasított, mert olyat gondol rólad esetleg ami nem igaz...

Akkor megint igaza van, nem vagyunk egy szinten. Aki ennyire betegesen fél és elutasít inkább, és nem a találkozás izgalma viszi el az eszét, hanem még ilyenkor is saját sajnálata lebeg szeme előtt, úgy kb olyan csávó lehet, mint azok akik itt nyávognak.

Érzékenyebb pillanatomban lehet azt végtam volna neki vissza, látva, hogy csak azért utasít el, mert nemtudom milyen piedesztálra emel engem, hogy "köszi de ne te döntsd el ki szimpatikus nekem és ki nem"...

Más esetben minden esetben inkább kedvesen odébb állok, és max csóválom a fejem, hogy szegény szerencsétlen srác...

@12

#10 vagyok. Én is majdnem ugyanezekkel a szavakkal zavarnék el valakit. Határozottságot színlelve, összeszedettnek tűnő mondatokkal. Ha lepontozol, ha nem, akkor is.

Annyira bírom 'zmeg, amikor olyanok okoskodnak, akik fene mód nem tudják, mit beszélnek. Egy önbizalomhiányos, ízlés szerint depressziós ember gondolatmenetét csak az tudja hitelesen visszaadni, aki maga is mentálisan beteg. Vagy a pszichológus, de többnyire ők sem véletlenül lépnek erre a pályára.

Semmit, megmondta nem vagytok egy szint, tehát nem érezné jól magát veled. Van akinek egyszerűen nem megy ha valaki nem az ő "kategóriájába" tartozik. Olyan is van akinél ez először nem gond, de később meg baromi féltékeny, mert azt hiszi kihasználnád hogy tőle jobban nézel ki. Sajnos előfordul hogy ami egyébként működne, ezek miatt a gátlások miatt nem fog.

Engem mikor kolléganőm így környékezett, simán elhívtam pedig tőlem jobb kategória, de tudom hogy jó a belsőm, és ez tettszett meg neki. Az már más tészta hogy kis ismerkedés után nem volt szimpátia részemről mert ő belsőleg nekem nem jött be. Nyilván ezekután az összes férfi kollégám hülyének gondolt, de nekem igen is fontos a belső.

Szerintem hagyd a francba.

Látod, hogy az itt hozzászólókból is néhányan saját elmondásuk szerint ugyan ilyenek és nem akarják/tudjak elfogadni a tényt, hogy esetleg valaki pont hozzájuk szeretne közeledni. Előre megmondják, elméletet gyártanak hol, min fog elcsúszni a dolog, miért nem működne stb. az helyett, hogy inkább esélyt adnának a dolognak.

Mintha nem minden szimpátia csak egy lehetőség lenne. Hisz másoknak is menet közben derül ki, hogy működik e, akarják e tovább vinni. De ezeknek ha nem tudsz biztosítékot nyújtani, hogy ha elmész vele egy kávéra akkor abból esküvő, szerelem, gyerekek lesznek akkor nekik az nem jó, mert ők sérülhetnek. Komolyan szörnyű hozzáállás.

Mintha a többi ember sosem csalódna. Ráadásul feltételezik egy felnőtt nőről, hogy nem tudja mit akar ( "mert majd jön egy szép fiú aki miatt elhagy" szöveg).

Mert a nő szerintük 30+ év alatt sosem látott még jó pasit, ezért kell neki épp ő a lúzer, de ha elkezdenek randizni akkor hirtelen szembe fog jönni egy 007-es aki miatt majd elhagyja őt.

Hagyd az ilyeneket, jobb ha nem szaporodnak. Elvégre saját magukat zárják ki a lehetőségéből.

"12" vagyok

Próbáljuk logikusan értelmezni amit mond és ahogy mondja.

A kérdező azzal kezdte, hogy a kérdéses férfi nem keresi a nők társaságát, de ha a segítségét kérik, akkor nem utasítja vissza. Azok az emberek szoktak így viselkedni, akik nem azonos szinten helyezik el magukat a női nemmel, úgy viselkednek velük mint egy gyerekkel vagyis felsőbbrendűnek tarják magukat a másik félnél. A legtöbb nárcisztikus férfi keresi a nők társaságát, mert szüksége van a sok pozitív visszaigazolásra a torz énkép fenntartásához, de olyan is van, hogy az igazi énjét elrejti, mert nem akar szembesülni mások véleményével. A nárcisztikus férfiak ha tükörbe néznek, akkor saját magukat férfiatlannak és kevésbé szerethetőnek látják és azért van szükségük a sok elismerésre, mert ezzel nyugtatják magukat. Még egy fontos tényező, a nárcisztikus emberek nagyon gyakran rejtőzködnek, megjátsszák magukat a környezetüknek, ezzel védve magukat, de ha egy párkapcsolatra kerül a sor és valakit közel engednek magukhoz ott mutatják meg valódi énjüket, és ha úgy érzik sarokba szorítják őket, vagy felfedik valódi személyiségük, akkor bizony támadnak.

Egy tapasztalatlan, gátlásos férfi soha nem használna ilyen szavakat mint a kérdező leírt, ezek a szavak nem egy bizonytalan ember érzéseit tükrözik, "nyilvánvaló, hogy nem vagyunk egy szint". Ezt sokan úgy értelmezik, hogy nem tartja saját magát elég jónak a kérdezőhöz, de az a folytatás, hogy "a tények magukért beszélnek" viszont egy nagyon határozott negatív állítás, sőt degradálás, és itt nem magáról beszél(azért is teszi hozzá, hogy nem karja megbántani).

Valszeg tényleg nulla az önbizalma.

Közöld vele, h egy kávé az csak kávé+beszélgetés, nem harapod le a fejét!

Sztem csak kéreti magát, egy kicsit erőltesd a beszélgetést, ne hagyd annyiban, aztán majd megismered.

Ez teszi az emberekkel a hierarchia, lelkileg szorongóvá teszi őket. Annakidején sokszor megkaptam azt, hogy nem vagyok méltó valakihez ez nagyon rosszul esett nekem és a kis önbizalmamat is elvették tőlem. Mióta anarchista lettem már leszarom a rosszindulatú embereket és, ha eltörölnék a társadalmi rangokat, osztályokat nem lenne senki se önbizalomhiányos.

Szerintem menj oda hozzá és mond el azt neki, hogy helyesnek találod és ne nézze le ennyire magát, mert minden ember ugyanolyan értékes és ne vakítsa el a hierarchia hazugsága. Nincs olyan, hogy valaki nem méltó a másikhoz!