Ki mit tenne, hogyha Facebookon rátok írna egy idegen személy, aki megtudta a neveteket és kedvesen kifejtené, hogy szeretne megismerni, mert látott valahol, és tetszetek neki?

48, igen, egyébként megértem, amit írsz, mert ha valakit személyesen is megismernék aki nagyon tetszik kinézetre, tehát beszélgetnék vele nemcsak látnám, akkor attól tartok, hogy csalódnék benne.

Sőt, az írástól is azért félek az alapvető gátlásosságomon kívül, mert ha olyan hülye paranoiásan reagálna, hogy letiltana netalán, akkor meg ezzel is nagy sebet okozna bennem. Szóval ez az egész egy csapdahelyzet, akárhonnan is nézi az ember.

54: a veled és a hasonló, szöveget értelmezni nem tudókkal hagyom is. Ki mondta neked, hogy nem fogadom meg? Leírtam már, hogy nem akarok írni üzenetet!

Attól meg, hogy nincsenek viszonzott érzelmeim, még lehet fogalmam róluk!

55: ez az összekeverés nagyon kellemetlen lenne, nem tagadom. De az én esetemben ez nem áll fenn. De neked is leírom, bár már többször is megtettem, hogy nem akarok már írni üzenetet, sem szívet küldeni. Inkább csak a gondolattal játszottam el, mert félek, hogy letiltana, meg itt írták többen is, hogy sokaknak úgy van beállítva, hogy

alig vennék észre, ha egy idegen írna nekik.

59: egy idegen emberből csak a kinézetét lehet látni. A legtöbb ember meg az úgynevezett átlagos kategóriát képviseli. Mi alapján és hogyan kezdeményezzen az ember egy átlagos külsejűnél, aki a többséget képviseli? Ekkor már valahogy nem lehet érezni azt a belső tüzet, lelkesedést. Ez sajnos genetikai dolog, és hidd el, hogy borzalmasan sajnálom én is, mert egy ember minden valódi értéke belül van.

De egyébként már leírtam azt, amire már más is utalt, hogy attól is félnék, hogyha megismernék egy szép nőt, akkor csalódnék benne. Ez sajnos igaz, ennek van alapja. De akinek még a kinézete sem fog még, vagy pedig kevésbé, akkor azzal mit lehet kezdeni? Egy üzenetben hazudja azt az ember, hogy tetszik, és szeretné megismerni?