Pár hónapja a férjem külső kapcsolatba bonyolódott, ami persze lelepleződött. Ha voltatok már hasonló helyzetben, hogyan oldódott meg? Válni, vagy inkább várni, hogy majd megoldódik?

Hasonló cipőben jártam pár éve, annyi különbséggel, hogy engem (állítólag)nem csalt meg a férjem, csupán szerelmet vallott a barátnőmnek, akinek ez olyannyira tetszett, hogy szinte naponta idejárt hozzánk zabálni az akkori élettársával és a 2 apától származó gyerekeivel, közben persze fényezte magát az én férjemnek.Nem hittem a szememnek és mikor számon kértem a férjem, nagyon meglepődtem, hogy ilyet tett velem.Összeomlottam, pedig tényleg nem történt szexuális kapcsolat közöttük.Miközben én a 2 .pár hónapos babámat gondoztam, ők szépen a legszebb arcukat egymásnak mutatva turbékoltak.Az volt a furi, hogy a férjem mennyit sajnálja a barátnőmet, hogy mennyire el van hanyagolva, mivel a kedves barátnőm állandóan panaszkodott az élettársára , hogy ők milyen sz@rul élnek, meg mennyire nem boldogok, sőt bevallotta a férjemnek azt is, hogy csak érdekből szülte a gyereket a mostani élettársának, amúgy sosem volt szerelmes belé.Mi segíteni akartunk nekik, mert tényleg láttuk, hogy baj van, és ebből a segítségből lett baj mi köztünk is.Én úgy összeomlottam, hogy azonnal válni akartam, de a férjem csak könyörgött és azonnal megszakított minden kapcsolatot vele.Én a "buli "után 2 héttel leültem beszélni a barátnőm élettársával, aki először mosolyogva mesélte, hogy köztük minden a legnagyobb rendben van és mi köztünk a férjemmel mekkora zűrök lehetnek.Na én felvilágosítottam a kedves élettársat, hogy hónapok óta azt hallgattuk a kedvesétől, hogy mennyire szarul élnek és, hogy még szexelni is csak tán havonta 1x szexelnek, meg úgy nagyvonalakban elmesléltem az elhangzottakat, amiket a férjem bevallott nekem.Na a kedves élettárs is összeomlott úgy, hogy ledobott 10 kilót és még pszichiáterhez is járt.Pedig arról még nem is tud, hogy a történtek után rádiós kívánságműsorban üzengetett a kedves barátnő az én férjemnek.De mái napig azt hallom vissza, hogy az én házasságom mekkora sz@rban van, de ők aztán úgy szeretik egymást, hogy az csak na.Én másként nézek a férjemre azóta és attól félek, hogy ez már így marad.Nagyon együtt tudok veled érezni.És ha tényleg a megbánás apró szikráját sem mutatja a férjed, akkor ennek a kapcsolatnak nincs jövője.Ezt azért mondom mert az én férjem nagyon megbánta amit mondott, pedig az csak egy mondat volt de én mégsem tudom már őt úgy tisztelni , mint előtte.Ja és egy korábbi hozzászóló mondta, hogy vonja be a családot, mondjon el mindent a barátoknak ismerősöknek.Ez sem jó dolog, mert bizony nagyon meglepődnél rajta, hogy ilyenkor sokan azt hiszik és mondják is, hogy ennek te is oka vagy.Hirtelen olyan sok kivülálló fog tudni véleményt alkotni a ti kettőtök belső világáról, hogy el sem hiszed. És mindenki olyan okos és kioktat.Sajna a megoldást, vagyis a döntést csak és kizárólag neked egyedül kell meghoznod, ebben senkire nem támaszkodhatsz.Nagyon nehéz...Én egyenlőre maradtam, de sokszor úgy érzem, hogy minket már csak a 2 gyerek köt össze, amúgy meg élünk egymás mellett, mint 2 zsák krumpli.

Az utolsónak üzenem.Ez nagyon sok esetben igy van ha megcsalás van,mindig panaszkodnak ,hogy otthol mi van közben meg minden rendben van otthol!

Az...

16.27-es itt kiderült, hogy nincs minden rendben otthol, ettől is omlott össze a fickó.De azért valahol ő is tudta, hogy nincs minden rendben mert előtte nyáron ő panaszkodott, hogy inkább elhagyja a barátnőmet, mert sehogyse jó ha hozzányúl, a barátnő meg panaszkodott, hogy sosem akar hozzányúlni.Ezzel is a beszélgetésem során szembesült a fickó.A férjem alőnyére váljon, hogy ő nem mondott semmi rosszat rám, nem beszélt a gondjainkról sem a barátnőmnek, mert belé még annyi gerinc szorult, hogy azt mondta :Semmi köze hozzá.Csupán a tény fáj rohadtul, hogy tudott egy másik nőnek úgy udvarolni, mint nekem.És tudjátok az eset után azt kívántam bár egy vadidegen nővel tette volna ezt meg, de mivel a barátnőm volt, ez így nekem dupla csalódás.Mert én tényleg a barátnőmnek hittem ezt a ribancot de csalódnom kellett benne.Túl naív vagyok, mert én mindig magamból indulok ki és tudom, hogy én sosem tennék ilyet senkivel, még egy ismeretlen nővel sem, nemhogy a barátnőmmel.De ez már az én életem.Nekem kell megélnem, és hogy ezt kaptam a sorstól, biztosan egyszer erre is választ kapok az ÉLETTŐL, hogy MIÉRT???

16.44-es én a férjem anyjának és testvérének mondtam el, hogy mi történt és mégis bennem keresték a hibát.Az más dolog, hogy arról nem beszéltem nekik, hogy én már évek óta nem kapom meg azokat az érzéseket, amiket most csak úgy odaadott egy másik nőnek, aki a sok nyavalygásával érte ezt el.Ők szememre vetettek olyan dolgokat, amik nemis igazak.Úgyhogy bajban ismerszik meg a jóbarát-ahogy a mondás tartja, de azt ne várja senki, hogy ilyenkor a bűnbak pereputtya melléd ál, előbb leszel te magad bűnbak nekik is. EZ TAPASZTALAT!!!

19.14-es én vagyok a 16.06-os.Nem hittem volna, hogy akad sorstársam.Bizony én is ugyanezt érzem amiket te leírtál, pedig nálunk sem történt megcsalás, de ezt ugye én vagy elhiszem, vagy nem.Az én férjem is esküdözött, sőt sírt is.Tudod erről a szeretlek szóról meg annyit, hogy előtte évekig hiányzott, hogy mondja és mikor én mondtam neki, ő viszont nem akkor ha kérdeztem miért nem mondja mindig azt válaszolta, hogy minek annyit mondogatni elveszik a jelentősége, meg különben is érzem nem?Hát én nem éreztem már úgy , csak hittem benne, hogy a nagy pénzhajtás, meg a szürke mindennapok háttérbe szorítják a romantikát és bíztam benne, hogy egyszer majd újra előtérbe kerül a romantika, ha nem is mindig , de néha kell.Erre jön egy siránkozó barátnő, akit úgy megsajnál az én férjecském, hogy szerelmet vall neki.Azóta már nekem nem fontos, hogy mondja hogy szeret, hisz úgysem hiszem el.Az ember ha szeret valakit azzal nem így viselkedik.Azon nem gázol át és főleg nem helyezi a háttérbe egy másik nő miatt.A legjobban még az a fájó az én történetemben, hogy voltak olyan gondjaink a hosszú évek alatt, amiket csak a férjem tudott volna orvosolni, de nem tette.Nekem számtalan lehetőségem lett volna félrelépni, sőt még egyszer kedvem is lett volna hozzá, mégsem tettem meg, mert tudtam, hogy ezzel nagyon nagy fájdalmat okoznék a férjemnek.Leküzdöttem ezeket az érzéseket a másik férfi iránt és főleg nem beszéltem róla senkinek, főleg annak a másik férfinak nem, pedig ő hogy vágyott rá.Most egy kicsit úgy érzem az a másik jobban megbecsült volna.De ki tudja?!