Nem tudom feldolgozni a velünk történteket.3 kisgyermekkel maradtam egyedül. Van itt olyan anyuka akit szintén pici gyerekkel hagyott el a férje?

Osztrák nővel?

Hát nem akarlak elkeseríteni, de nem fog visszamenni hozzátok, rájött, hogy ez az apuka szerep nem jön be neki, nagyon földhözragadtnak látta az életeteket. Munka nulla kaland felelősség.

3 gyerekkel is lehet ismerkedni, a festő szomszédom 5 gyerekes anyukával jött össze, szóval állj talpra.

"egy idegen pasinak nem anyára van szüksége"

Ez nem mindig igaz. Vannak impotens és olyan férfiak akiknek saját gyerekük nem lehet, ők szívesen nevelik másét is. Csak meg kell őket találni, nem túl gyönyörűek, meg lehet hogy pénzük vagyonuk sincs, de ha tudnak dolgozni, akkor apukának és társnak jók lehetnek.

"Szomszéd asszonyom 3 gyerekkel, özvegyen is talált párt."

Igen mert az özegyek kelendőbbek, önhibájukon kívül veszítik el a társukat, hibátlanabbnak vélik őket a férfiak. És akkor még az elhunyttal közös vagyon nagysága is számít, és akkor már a 3 gyerek annyira nem is számít. Persze vannak özvegyvigasztaló ingyen numerára vágyó szemétládák is, na őket el kell kerülni. Általában jó külsejűek és jó partinak tűnnek.

Nem minden férfi akar kakis-pisis korszakos saját gyereket, a lustábbak kicsit önzőbbek megelégszenek azzal is ha "beleülnek" más fészkébe.

Persze ezek is rendes emberek lehetnek megértőek pénzt is keresnek, társaságot is adnak.

Csak a társkeresésben egy kicsit az igényeket lejjebb kell adni, ez a lényeg! Azt kell mutatni, hogy hiszel egy új kapcsolatban, hogy az jó lehet.

Kedves kérdező!

Nem tudom, hogyan lehet ezt feldolgozni, de hidd el, nem biztos, hogy jobban éreznéd magad, ha visszafogadnád.Engem,bevallása szerint 20 éven át csalt a férjem, egy véletlennek köszönhetően derült ki. Nem is akárhogyan.Úgy éltünk, mint egy szerelmes galambpár. Soha semmit nem vettem rajta észre,pedig ő meg nem titkolta túlzottan mit is csinál. De olyan emberekkel voltunk körülvéve, akik mindent tudtak, de nekem senki nem szólt semmit. Írhatják itt neked, hogy magadban is keresd a hibát, de azok nem éltek még át igazi fájdalmat. Nincs benned hiba, nincs veled semmi baj,mint ahogy én sem találtam magamban. És én büszke vagyok erre. Jó szeretője, jó felesége voltam, és nagyon jó anyja a gyerekeinknek. De neki ez sem volt elég.Természetesen próbált engem okolni mindezekért, de idővel belátta, hogy csak az a bizonyos vadászösztöne hajtotta és az, hogy megmutassa, mekkora macsó legény. Öngyilkos akartam lenni, de a gyerekek iránt érzett mérhetetlen szeretetem és amit tőlük kaptam addig és azóta is nem hagyták megtenni és választottam inkább az életet. Szégyennek és kudarcnak éreztem ezt amit kaptam attól az embertől akivel 26 éve éltem együtt. Miután kiderültek a viselt dolgai, büszkén vállalta őket és még akkor is csak rúgott belém párszor. Én mégis mellette maradtam, mert tudtam, és ő is tudja, hogy az isten minket egymásnak teremtett. Még akkor is őt féltettem, ha elhagyom előbb utóbb egy senki lesz belőle és ahogy a pénze miatt eddig is csak kihasználták a női ez után is ez lesz.El akartam tőle válni, úgy akartam elhagyni, hogy a gyerekeken kívül nekem semmi nem kell tőle, hogy azt később ne tudja nekem felhánytorgatni, de azt mondta, megváltozik, jó ember lesz belőle, csak nem hagyjuk el, mert ő abba belehal.Még akkor is csak a saját önző érdekeit nézte. Én tudtam ezt, de megpróbáltam hinni neki, bár annyi hazugság után nem nagyon ment. És ma sem megy. Itt vagyok, de elvesztettem a hitemet iránta, épp az nincs meg kettőnk között, ami mindent jelent egy kapcsolatban, az őszinteség és a bizalom. Próbálom, minden reggel azzal kelek, hogy ma jobb lesz, de nem megy.Soha többet az életben nem tudok már neki hinni és soha többet nem fogok benne bízni. Ennyire már megismertem magam, ezalatt a másfél év alatt. Sem megbocsájtani, sem elfelejteni nem tudom mit tett velem. Próbálom félretenni a gondolataimat, de nem megy. Már megbántam, hogy akkor rossz döntést hoztam. Nem vagyok boldog mellette, már nem, de most meg már nem tudok elmenni, mert azt hiszem tényleg visszatért hozzánk.Én nem akarok neki fájdalmat okozni, de így én megint csak csapdába estem és megint csak fel kell áldoznom neki azt a kevés időmet, ami még hátravan és csendben siratom mindennap amin keresztül megyek. Várj még azzal a feldolgozással, most még gyászolsz, de legalább elgondolkozhatsz rajta érdemes-e arra, hogy küzdj érte.Írj listát igen és nem oldallal és sorold alá a válaszaidat, ha hosszabb az igen oszlop, na akkor kezd el gondolkozni, hogy merre tovább. Hidd el, tudom min mész keresztül és biztosan sokan vannak ezzel így.Én megtapasztaltam mindkét lehetőséget és sajnos nem jól döntöttem. De a szavaknak nagy ereje és súlya van és sokszor nem lehet tenni ellenük.Ha kivárod az időt és bízol magadban jól fogsz dönteni, és jól, vagyis jobban fogod magad érezni.Talpra fogsz állni, csak akarni kell. És nyitott szemmel kell járni, mert ha ez az ember el tudott titeket hagyni, nem ő volt a te embered. Sok erőt és kitartást kívánok Neked!

Kedves utolsó válaszadó!

Nem akarlak megbántani, de te a társfüggőség tipikus esete vagy.

#15ösnek üzenném hogy van olyan kapcsolat ahol apu nem szól hogy baj van, sőt hónapokig ködösít, majd gondolkodás és magyarázat nélkül eldob mindent a szerelemért. Én ilyenben éltem. Nem akar és nincs is mit átbeszélni, meg közösen javítani a kapcsolaton, mert amikor megpróbáltam akkor is csak magára gondolt, hogy őneki a család miatt KELL eldobni a szerelmet. Aki hónapokon át becsapja a feleségét, az nem mérendő össze azzal aki részegen megbotlik.

#24-esnek pedig, én is őt sajnáltam a legjobban ebben, mert egyszer ott marad nyomorultul és belátja mekkorát hibázott, sok soroddal nagyon együtt érzek, átmentem én is ezeken. Én az egyedüllétet választottam egyetlen dolog miatt: nekem lányaim vannak, lesznek, muszáj példát mutatnom nekik hogy egy párkapcsolatban egy nő mit engedhet meg egy férfinak és mi az a megbocsáthatatlan, ami már nem fér bele.

Az én férjem, amikor hazaköltözött a szeretőjétől "mert mindenki ezt várja tőle", azt kérte írjuk le ki mit rontott el, mit vállal, 5 oldalt írtam neki és egyáltalán nem ostorozó stílusban. Hazajött és közölte h ő nem írta meg, továbbment, el sem olvassa emiatt az enyémet... Eltettem a már megszületett lányunknak hogy legalább ő értse hogy miért változott meg az egyébként -azt hittük- tökéletes életünk egyik napról a másikra.

VAN amikor nem a feleség hibázik (vagy nem hibázik válóoknyit). Egyszerűen a férfi nem képes vállalni amit egykor az oltár előtt fogadott. Egy ember nem képes megjavítani egy PÁRkapcsolatot. Sajnos.

Kedves 25-ös válaszoló. Nem szenvedek társfüggőségben.Csak, bár biztosan hihetetlen számodra, én 26 éven át boldogan éltem amellett az ember mellett, akit teljes szívemmel szerettem. És ezek hidd el nem nagyszavak. Azt éreztette velem, hogy ő is így szeret engem. Talán az egyetlen hibám, amit csak a csalódásom óta tudok, hogy hittem neki és benne. Mindent megadtunk egymásnak, mindent. Nem tudtam, hogy ez sem elég.Nem hiszem, hogy volt ilyenben részed, ha csak ennyi a véleményed.Valakit szeretni teljes szíveddel, szerelemmel és aztán egyik percről a másikra ez mind romokban hever előtted, nem könnyű a döntés! De abban az időben, bár mindenki azt mondta el kell hagynom, nekem mégis az tűnt helyesnek, ha maradok.Most már tudom, hogy nem, de nálam sokáig tartott a feleszmélés, mert túl hosszú volt a feldolgozás.Bár az igazsághoz az is hozzátartozik,, a mai napig nem tudtam feldolgozni. Már nem fáj olyan keservesen, még sírok miatta néha, de nem értem ma sem igazán.De megígértem neki, hogy mellette maradok és én nem

tudom megszegni a szavam. Nem akarok olyan lenni mint ő.Most így gondolom, mert még nem vagyok túl ezen az egészen. Lehet, hogy holnap, vagy azután, vagy valamikor már nem így gondolom, de annak oka lesz, ha már nem tartom magamat az ígéretemhez.