A felesegeknek ez miert ilyen egyszeru, hogyha beleszeretnek masba, akkor bedob (HAT) jak a torulkozot?

Sajnos, sok igazság van abban, amit írsz. Sok nő, ha gyereket szül, akkor már neki csak ő a fontos, a férje nem. De nem is akarják/tudják tolerálni a férj hibáit. Nem találnak maguknak hasznos hobbit, elfoglaltságot. Ezért beszűkülnek az otthonlétbe, az állandó gyerek dajkálásba, ezért érzik boldogtalannak, nem nőnek magukat. Ilyenkor keresnek valakit, akivel boldogok lehetnek, mert ez jár nekik.

Ezeknek a nőknek sem a férjük, sem a gyerek nem olyan fontos, mint a saját elképzelt boldogságuk.

Kedves #4, bocsi, de én férfiként pont, hogy nem szeretem a nőknek ezt a "bevállalja, hogy nyilt lapokkal" attitűdjét... ha az ember már csak rossz meg rosszabb között választhat, akkor szerintem jobb egy csak érzelmi válág, mint egy érzelmi ÉS egzisztenciális...

A nyilt lapoknak egyébként nagy barátja vagyok, de a nyílt lap nem jelenti azt, hogy csak a "vagy-vagy" létezik... ha mondjuk én lennéka kifelé kavaró fél, én is természetesen ragaszkodnéka nyilt laphoz, de mivel én hoztam a párom döntéskényszerbe, a döntést pont, hogy a páromra bíznám, hogy számára mi elfogadhatóbb, a nyitott kapcsolat, vagy a szakítás (adott esetben lakás-kérdés, munkahely-váltás stb szóval az egész élete újraszervezése azért, mert én léptem valamit). Én ezt tartanám tisztességesnek...

Már pedig jobban járnál, ha odafigyelnél arra, mitől lesz egy házasság jó. Tökéletes nem lesz, mert olyan nem létezik.

De azért ne legyen már kötelező elem a beszürkülés, meg hogy a feleség nem érzi magát nőnek.

14 év házasság után is MAXIMÁLISAN nőnek érzem magam a férjem mellett, és mindent meg is tesz érte.

Nem is érzem úgy, hogy kifelé kéne kacsintgatnom a házasságból, mert semmit nem tud egy másik férfi megadni, amim most nincs meg.

Nagyon fontos, hogy megkapom a bókokat, a kedvességet, az udvarlást, a kényeztetést, az udvarias gesztusokat, a figyelmet, kimutatja, hogy vonzónak tart, és még mindig beindul rám, odafigyel az ágyban is rám.

Ellenpéldát is hozhatok ezret, ahol az elszürkülés után a férj lécelt le egy új pipivel, otthagyva a gyerekeket, és hátra se néz. Szó szerint új életet kezd, már apának se tekinti magát, holott a gyerekeitől nem vált el....

Arra is rengeteg példa van, amikor az egyik fél törülköző helyett inkább kétlaki éltet él, és szeretőt tart, akár hosszú évekig. Az mennyivel jobb??

A nőkre egyszerűen az jellemzőbb, hogy egy sza.r házasságból akkor lépnek ki, amikor már van valaki más. Mint a majmok: akkor engedi el az ágat, ha a következőt már biztosan megmarkolta.

Nagyon ritka, ha úgy válnak el, hogy inkább egyedül lesznek, és akkor lépnek, amíg nincs új jelölt.

(Ez persze jellemző férfiakra is, mert csak...)

Lehet, hogy eleve sok fájdalomtól megkímélted volna magad, ha nem úgy kezeled a nőket, mint egy másik fajt, és nem általánosítasz ilyen mértékben. Talán az elszürkülés is úgy indult, hogy megvan a feleséged, nem kell jobban megismerni, mert úgy is tudod, hogy olyan, mint a többiek.

Ez, amit leírtál, meg egyszerű hárítás.

"Nem tehetek róla, csak úgy megtörtént". Lófaxt! Csak azt nem vághatja mégse a szemébe a férjének, hogy "Bocs, de már egy éve azon gondolkodom, ki legyen a második férjem, mert belőled eleged van, egyedül meg nem akarok lenni. Úgy néz ki, most van valaki, aki jobb, mint te. Koccoltam. "

Te mit tettél azért, hogy boldognak lásd azt az embert aki melletted van? Rájöttél már mikor kezd magába fordulni egy nő?

Valaki mondta egyszer, és milyen jól: ott van már nagyon nagy probléma, ha egy nő hallgat, és nem próbálja megoldani a problémát.