Ha van kisgyerek, a férj nem akar válni, akkor milyen hosszú perre kell számítani?

Feleslegesen írod le itt a sérelmeidet, és vársz tőlünk valami ígéretet, mert a bizonyítás a bíróság előtt zajlik majd.

A "talán csak jár neki" ott nem értelmezhető...

6-os vagyok! Így már teljesen más a helyzet. És köszi annak, aki azt írta, hogy bölcs a hozzászólásom és ezt csak az tudhatja, akinek elváltak a szülei. Az enyémek elváltak. Tinédzserkoromban. Borzasztó volt és lázadtam, és ha akkor ezt elmondhattam volna nekik és meghallgattak volna, akkor könnyebb lett volna. Lehet h nem változott volna semmit, de legalább elmondom, hogy az én lelkiismeretem tiszta legyen és elmondjam, hogy mint közös gyereknek, nekem is van beleszólásom még ha nem is sok.

Szóval az a pasi (mert ilyet egy nő nem ír) aki azt írta, hogy "lehettél volna jobb felesége és kedves és türelmes...." hát nem! Egy barom vagy és fingod sincs a házasságról! idióta!

Kedves kérdező. Így ahogy leírtad az életed történetét már egészen más a helyzet. Mint írtam is, te megtetted amit lehetett, és csodálkozok hogy eddig bírtad. Az ágyban való elutasításhoz semmi sem fogható. Nem csodálkozok már semmin. Elég szomorú, hogy egy férfi ennyire elbízza magát, hogy neki ezt szabad. Kiábrándít! Most már látom, hogy helyesen cselekszel és elválsz. Ez a kicsinek is jobb így, amíg még kicsi...

Kedves 30as!

Jó esetben, ha valakik összeházasodnak akkor biztosak benne, hogy a szerelem örökké tart, hogy soha nem fognak elválni, hogy minden problémára lesz megoldás. Bár így lenne! De sajnos az élet nem tündérmese.

Az mibe van, aki szerint a nő a hibás, mert nem elég kedves, türelmes, szelíd?

Miért kellene a nőnek meghunyászkodni?

Szerinted csak az ő feladata a házasság működtetése, és a család egyben tartása?

Nagyon tévedsz. A feleség nem attól jó feleség, mert kedves, türelmes, vagy szelíd. Attól az, ha olyan, amilyen önmaga valójában. A férjnek is lehet szemrehányást tenni, hogy miért vette el, ha nem ilyet akart? Vannak olyanok, akik alap természetükből ilyenek, de ez nem a feleség szinonimája, amit leírtál.

Annyira unom már azokat, akik szerint mindig a nőnek kell engedni és lentebb adni az igényeiből.

Ebben az esetben is. Mi lesz a felekkel, ha elválnak? A feleség végre fellélegzik, a férj meg ülhet tovább a gép előtt senkitől nem zavartatva.

"Az mibe van, aki szerint a nő a hibás, mert nem elég kedves, türelmes, szelíd? Miért kellene a nőnek meghunyászkodni?"

***

Na látod, kérdező, ezért nem kell elválni. Itt a #32-#34 bemutatta, milyen lelki nyomorék lehet az elvált szülők gyermeke,ha nem törekszik felépülni a tragédiából. Sajnálom, 32#34 hogy ilyen lettél, ártatlanul szenvedted el a szüleid gazságát. Teljesen torz, aberrált a szemléleted. A sáska párkapcsolatra elég, ahol is a nőstény a párzás alatt felfalja a hímet, ami még úgy is folytatja a párzást, ha már leharapta a fejét.

párzási szokásai:

[link]

Emberi kapcsolatra, gyermeknevelésre ez nem elég. Kezeltesd magad.

HA a nő kedves, türelmes, szelíd, csendes és szeretettel teli -akkor még rosszabb helyzetet is megmenthet a széthullástól, enyészettől (itt nem veri/iszik a férj, csak unalmas.) A meghunyászkodás téves.

Ez a szeretettel függ össze.

Ajánlom, kérdező, mielőtt bármit teszel, olvasd el Tolsztoj Anna Karenináját. Érdemes. Tolsztoj nagy író, nagy lélekismerő. Hosszú, de rá fogsz ébredni, nincs benne fölösleges, és nagyon sokat épülsz tőle.

35ös van egy rossz hírem!

"HA a nő kedves, türelmes, szelíd, csendes és szeretettel teli -akkor még rosszabb helyzetet is megmenthet a széthullástól, enyészettől (itt nem veri/iszik a férj, csak unalmas.) A meghunyászkodás téves. "

Az első mondat üti a másodikat! A feleség nem a férj anyja vagy cselédje, hanem egyenrangú társa. Tudom, hogy ezt néhány férfi rettentő nehezen tudja elfogadni, de az élet már csak ilyen mostoha.

"Ha a nő kedves, türelmes, szelíd, csendes és szeretettel teli -akkor még rosszabb helyzetet is megmenthet a széthullástól, enyészettől (itt nem veri/iszik a férj, csak unalmas.) A meghunyászkodás téves. "

"Az első mondat üti a másodikat! A feleség nem a férj anyja vagy cselédje, hanem egyenrangú társa"

Van egy rossz hírem. Nem üti. Az, hogy a nő kedves, türelmes, szelíd, csendes és szeretettel teli az NEM JELENETI, hogy nem egyenrangú társa.

Miért kéne vijjogó, követelődző, undok, szeretet nélküli hárpiának lennie? Miért egyenrangúbb az társként? Miért nem érti meg egy nő, ha anya lesz igenis a gyerek érdeke az ő érdekénél fontosabb kell hogy legyen, sőt, az az ő érdeke is egyben. Ettől édes az anya, édes a feleség édes a nő. Ettől kiteljesedhet, ettől egyenrangú lehet.

De látom, itt az ilyen 0%-ot ér...

A bőszült kirohanás a "túrd szét az unalmas házasságod" jeligével, "nem számít a kölök a legfontosabb TE VAGY édesanya " felkiáltással - meg 100%-ot.

Nem is pontozom le -hadd legyen ennyi öröme az elváltaknak, széthullottaknak, önzőeknek. Sőt fölpontozom!

Rohadjon szét minden család!

Legyen mindenki boldogtalan, rohangálva, hogy saját, önös vágyait betöltse.

Mert ugye azt senki sem gondolja, hogy ettől, hogy unalmas, de gyerekét szerető apát kitúrja a híd alá, hogy ettől boldogabb lesz?

Nem lesz.

Fodor Ákos

Axióma

A szeretésen

kívül minden emberi

tett: romépítés.

38as: Nem föltétlen értek veled egyet, de értem mit akarsz mondani. Persze az alapvető törekvés az legyen, hogy egyben kell tartani a családot, ha már házasságra, gyerek vállalásra adták a fejüket. De ha valamelyik fél, teljesen mindegy melyik, türelmesen, csendben tűr, az, ha utóbb is így meghosszabbítva a kapcsolatot, de kirobban. Sok olyan pár van akik már csak a gyerek miatt vannak együtt, gyakorlatilag megtűrt személyek a saját életükbe és ez nem jó a gyereknek sem. Természetesen az sem jó ha elválnak, egyszerűen nincs jó megoldás vagy ha van, örülnék ha valaki megosztaná velem.

Az én egyéni véleményem, hogy soha nem fogok megházasodni és soha nem lesz gyerekem. Erre sokan azt mondják, hogy menekülök a felelősség elől, én viszont azt mondom, hogy megkímélem szerencsétlen gyereket attól, hogy én legyek az anyja. Tudom hogy nem lennék "jó feleség" és "jó anya" mivel van saját véleményem és megmondom, ha valami nem tetszik. Természetesen ezt nem vijjogó, undok hárpia módjára, de hát valakinek semmi se jó ;)

Köszönöm, 40-es az értelmes választ. Arra kell gondolni, hogy csak magunkon tudunk változtatni, nem lehet a másik felnőttet átgyúrni a képünkre, igényünkre. Ezért, ha konfliktus van, ezzel kell kezdeni, nem rátámadni - az immár ellenfélre-, hanem az én feladatomat tisztázni magamban. Mi az én szerepem ebben? Hogy lenne jobb?

Van, amikor az elkülönülés a megoldás, ez is biztos. De ha meg sem próbálom? Ha úgy érzem, hogy ez - hogy alakítom magam, változok, keresem a jó megoldást- ez "elvesz" az öntudatomból, az emberi méltóságomból, ez TÉVES: Attól nő a méltóságom, hogy mindig a törekszem a lehető legjobb szórta, tettre. És bármily különös, ez ami legjobban hat a kisgyerekre, aki nagyon figyel.. A felnőtt küzdelmei az önneveléssel, hogy saját magában legyőzze a rosszat - a legjobb nevelői erő.

" Tudom hogy nem lennék "jó feleség" és "jó anya" mivel van saját véleményem és megmondom, ha valami nem tetszik."

Ebben a fentiek értelmében egyáltalán nem vagyok biztos, és -sajnos- nem tudható előre, de nem az, "ami szívemen a számon" -tól függ:). Más a nevelésen gondolkodni, és más nevelni. Az egy állandó intuitív jelenlétet igényel. A gyerek is intuitíve figyel, úgy tanul.