Igaz, hogy a férfiak általában nehezebben tudnak új életet kezdeni válás után mint a nők?

Igaz.

Én ugyan nem voltam papíron házas, csak élettársi, de ettől függetlenül ugyanaz volt minden, mint egy válásnál. Közös ház, stb., persze nyilván a hülye p-csa maradt a házban, én mehettem amerre láttam, kifizetni nem akarta a részem, fél évig csak ígérgetett meg hitegetett, már ügyvéddel kellett felszólítást küldetnem neki, hogy legalább egy morzsáját kifizesse, amivel tartozik, mostmár legalább odáig eljutottam, hogy aláírt egy papírt, hogy kifizet valami sz-r lóf-sz összeget, persze messze nem annyit, mint ami járna..

És addig is, amíg az ügy le nem zárul, tesómnál szörfözök a kanapén, mert albit min. egy évre lehet bérelni, és abban a hitben voltam, hogy hamar hozzájutok a pénzemhez, nem akartam egy évet aláírni sehol, ha csak pár hónapot maradok..

Saját lakást meg addig nem tudok venni, amíg ki nem szállok a házból, mert a házon hitel van, és még adóstárs vagyok, + önerőm sincs, amíg meg nem veszi a részem.

És hát amikor még egyáltalán próbálkoztam azzal, hogy komolyan párt keressek, akkor eléggé negatív hatást tett ez a nőkre, hogy tesómnál lakok, hogy nincs saját lakásom, hogy az exemmel még ott van a közös ház, amiből ki tudja mikor szabadulhatok, stb.

Úgyhogy fel is adtam, már nem keresek párt. Ha beesik néha egy kósza dugható pina, akkor jó, de nem tervezek komolyan.

Mindenesetre egy dolgot megtanultam, és ezt ajánlom az összes férfitársamnak is, hogy így cselekedjen:

Többé nem közösködök anyagilag nővel. Nincs az az isten. Még most van erőm a nulláról talpraállni, és összehozni egy lakást/házat megint, de az hétszentség, hogy az csak az enyém lesz, abban tulajdonrészt nő a büdös életben nem szerez. Ha nagyon akar, akkor talán odaköltözhet, de mindent magának fizet, nincs közös kassza, semmilyen szinten, még a kaját is külön vesszük, ős is magának, én is magamnak, és a lakás/ház SOHA nem lesz közös, az enyém marad, és ha szakítás lesz, akkor ő takarodik el.

Jajj, ti nem unjátok még ezt a fa.szságot, hogy a pasiknak milyen nehéz a válás után?!

Ba.zd meg, fogod magad, elperled a nődtől a gyereket, és akkor nálad marad a ház, kifizeted te a nődnek a ház felét, és mellé eltartod a saját ivadékodat is. Egyből rá fogsz jönni, hogy mennyivel egyszerűbb lett volna, ha te markolod fel a zsét, és mellé fizetgetsz valami havi 25 ezeret, aztán minden el van intézve.

A másik oldalról meg megy a sírás, hogy a sok csóró, leharcolt elhagyott anyuci csak eltartót keres a gyereke mellé.... De akkor ezek szerint mégis csak egészen jól élnek, nem kell nekik eltartó. Illetve egész jól lehet pasizni gyerek mellett is, hiába húzza itt sok kissrác a száját, hogy neki használt nő nem kell. :P

Most akkor jussatok már közös nevezőre, hogy a nők jól járnak a válással, vagy sem, könnyű egyedül eltartani két-három gyereket vagy sem, és kelendőek-e az elvált anyukák vagy sem!

Mert én úgy nézem, hogy itt egyszerre igaz minden, attól függően, hogy a pasik éppen miről akarnak panaszkodni!

Na, hát pont ezért van az, hogy az elvált férfiak lecsúsznak, mert eddig csak azért vitték bármire, mert volt mellettük egy erős nő, akivel karöltve elértek ezt-azt.

A válások többsége azért történik, mert a kedves, ártatlan férjecskék félrelépnek, és a feleség beadja a válást. A válások 70% csupán ezért következik be...

És akkor ilyenkor jön az, hogy a pasi rájön, hogy a szeretője nem a felesége, aki kiáll mellette, hanem az a kis liba, akinek színház, vacsora és ékszer kell, hogy szétdobja a lábát, aki el volt magától ájulva, hogy jól kereső pasit fogott saját lakással és kocsival, és most hisztis, mert az albérlet és a BKV nem tetszik neki.

Az ostoba pasi persze küzd, mert képtelen belátni, hogy egy pi.csáért dobta el a házasságát, és viszi wellnessezni, veszi az ajándékokat, és már a Providentes csaj hazajár hozzá. A libácska persze tudja, hogy mit akar, és miután nem jut már a luxusra, szépen összecsomagolja a vagyont érő gardróbját, és lelép apuci mellől, valami másik pasiért.

Apuci ilyenkor kapna észbe, hogy ejnye, hát ezt elb.aszta. Talán majd visszafogadja az asszony...

És akkor leesik neki, hogy az asszonyt azóta egy másik pasi kezelgeti, sőt össze is költöztek, azóta két kereső van újra a családban, meg ugye tőle is vonják a gyerektartást. Egy részük ilyenkor türelmesen vár, hátha szétmennek, és ebben reménykedik akkor is, mikor nézi a volt felesége esküvői fotóit az új pasival...

Másik részükben realizálódik, hogy ez el lett ba.szva, de szó szerint. És ki a hibás?! Hát persze, hogy a felesége, aki anyagilag tönkretette, és merészelt új, működő kapcsolatot kiépíteni, ahelyett, hogy tönkrement volna, ahogy rendes egyedülálló anyához illik.

Ő természetes ártatlan, és csak a körülmények, illetve a nők áldozata...

Az az oka, hogy általában ők azok, akik jobban megbánják a válást.

Meggondolatlanul beleugranak egy kapcsolatba, tojnak a gyerekekre, semmi nem érdekes, leszállt a lila köd. Minden mindegy, válni akarnak, hogy az új nővel lehessenek, és ész nélkül csinálnak mindent.

Aztán ha a kapcsolatról kiderül, hogy nem csináltak jó cserét, akkor sírnak a régi életük után.

A másik verzió, hogy eszébe sincs válni, de lebukik, és hiába könyörög, mennie kell. A felesége beadja a válást, és már azt is bánja akkor is, hogy más nőre nézett.

A harmadik eset, mikor a nő lép félre, és viszi magával a gyereket az új pasihoz. Ilyenkor ugye ott a csalódás, hirtelen összeomlott minden, és egyedül marad.

A negyedik, mikor pl. a pasi iszik, nem dolgozik, a neje beleun, és elhagyja. Akkor úgy érzi, hogy végre nem korlátozza senki és semmi, és hónapok alatt egy vagyont képes elinni. Szó szerint hajléktalanra issza magát.

A legtöbb esetben szerintem azért nők állnak könnyebben talpra, mert nekik MUSZÁJ. Ott vannak a gyerekek!

Egy nő válás után nem engedheti meg magának, hogy piatúrákat tartson, zülleni kezdjen, csavarogni és bulizni járjon a haverokkal, stb. Nem hagyhatja el magát, nem eshet depresszióba. Rá számítanak a gyerekei, nekik már csak ő maradt. Miattuk és értük képes gyorsan talpra állni, rendezni az életüket, és folytatni mindent ott, ahol abbahagyta.

Ráadásul a nők élete kisebb mértékben változik, ők nem maradnak egyedül. Nekik ott a család, akkor is, ha épp apuka nincs mellettük. Nem karácsonyozik magányosan, nem az üres lakásba tér haza, stb. Az élete kevésbé változik meg, mint a férfinak, akinek a család után hirtelen ott a szingli élet: üres lakás, magányos esték, tétlen hétköznapok. Marha sok ideje marad töprengeni és tépelődni, és normális esetben hiányoznak neki a gyerekei.

Tehát röviden és tömören, szerintem a nők azért viselik jobban a válást, mert nekik ott vannak a gyerekek, és nem vesztettek mást, csak egy házastársat, akivel már amúgy sem működött a kapcsolat.

A férfiak azok, akik többet buknak: a házastárson kívül a gyerekekkel is megromlik a kapcsolatuk, és sokkal magányosabbak.

És ahogy elnézem a környezetemben, válás után a nőknek könnyebb új kapcsolatot találni, mint a férfiaknak. Többnyire azért, mert ma már természetes, hogy egy nő szülés után se hagyja el magát, figyel a külsejére, nem hízik el, és ápolt marad.

De sok pasi a házasságban még mindig el tud tunyulni, felszed tíz-húsz kilót, és hirtelen, rövid idő alatt nem tudja felvenni a fordulatszámot. Labdába se rúghat az ápolt, fitt 30-40-es pasik mellett, akik évek óta sportolnak és figyelnek az alakjukra.

Főleg úgy, hogy sok pasit a felsége öltöztet, meg mellette kupálódik ki, egyedül meg képtelen két összeillő ruhát kivenni a szekrényből...

15-16-os válaszolóknál ott a pont!!!

Megcsalt a férjem, kidobtam,beadtam a válást,de nem is nagyon könyörgött, közölte, nem kell a családi élet.Engedtem bulizni haverokkal stb., nem volt elég.Remélem,úgy lesz,ahogy írtátok.Elégtétel lenne a sok fájdalomért, hogy vége lesz a kapcsolatának. Még együtt van a nővel.Viszont rendszeresen szidalmaz, hogy gyerektartást kértem, meg kérem a részem a közös lakásunkból,ahonnan elköltöztem a gyerekkel.

Új életet valóban egy nő tud könnyebben kezdeni,erősebbek vagyunk,muszáj talpra állnunk a gyerek-gyerekek miatt.

A pártalálás már nehezebb szerintem.Kisgyerek mellett randira járni,fontos, hogy a gyerek is elfogadja az új párt, szóval nem egyszerű.Ami még engem foglalkoztat, a bizalom kérdése.De nyilván én még nem állok készen egy új kapcsolatra.

15., 16. hsz.:Azért ezek nem annyira tipikus forgatókönyvek ám!

A környezetemben sajnos sok elvált ember van/volt. Egy, azaz 1 ilyen "verzió" van, ahol is a pasas kezelgette a szomszédasszonyt, és kiderült. Bár ez sem illik az általatok felvázolt sztereotipiákba, mert az egyik gyerek apunál maradt, a másik anyunál. Tudom, ma ezt nem nagyon engedik, régen gyakorlat volt.

Csak hogy szélesedjék a látómező a hölgyeknek:

2. verzió: Közös, jelzálogos ingatlan. Apa, anya, gyerek. A nagymama odaköltözik, és irányítgatni próbál, ami a nőnek természetes, a pasasnak meg nem, mert úgy érzi, 40-hez közel már elég nagy fiú. Csúnya válás sok adok-kapokkal. A nő azóta sem érti, mit csinált rosszul, csak azt látja, hogy a férje új nővel hetyeg a közös házban.

3.50-es, jó karban lévő nő. Anno idején Pest mellett építkeztek, egy kislány született. Az apuka kocsmázni kezdett, és a végén többet volt ott, mint a családjával. Válás, nőék maradtak a házban, utána néhány évre az apát elvitte az ital. A nőnek a válás után állítása szerint EGYETLENEGY kapcsolata sem volt! Rákérdeztem, ha már így beavatott, miért kezdett inni a férje. Olyasmit mondott, hogy nem tudja, "titeket" /férfiakat/ nem lehet kiismerni. Ja, a lánya is elvált, két gyerekkel,és anyuval élnek.

4. 40 éves királylány. Tizenegy-két év, és két csemete után apu megunta a királylány kiszolgálását, és jól kereső apu lévén otthagyta gyerekestül, panel-palotástul. Még a munkahelyen is nehéz volt vele együtt dolgozni, mindenre volt pár negatív, cinikus megjegyzése.

5. 60 éves kapitány. Harminc-akárhány év szolgálat, és két felnőtt gyerek után apu dezertált. Hogy boldog-e? nem tudom, de hogy nyugodtabb, az tuti.

6. Amíg apu hazahozta a jó német márkát, addig a félrek%rás is meg volt bocsátva. Amikor vége lett a külföldi lehetőségnek, és már csak a töredékét kereste apu, akkor viszontcsalás, és válás. Apu örökségből vett kislakásban él, a gyerekek időközben felnőttek.

7. Építkezés és két gyerek után anyu már nem volt oly feszes, mint előtte, inkább az idegei feszültek. Addig kereste a hibákat apuban, míg meglettek, sőt, egyre csak nőttek, növekedtek. Egyszer csak apu már nem volt jó, sőt egy lusta sz%r trehány disznó lett, és mennie kellett,a két gyerkőc maradt anyuval. Ment is, új párt talált, el vannak. Anyu is talált apu 2-t, de nem lett jobb, mint az első. Ezt anyu mondta nekem.

Szóval van itt variáció, kedves 15., 16.!

Nem úgy tűnik nekem, hogy nehezebb az elvált férfinak új életet kezdeni. Ha jól keres, akkor semmiképp. Ha átlagos, vagy az alatti az életszínvonala, akkor viszont nagyon gáz komoly kapcsolatot építeni.