Ki az a szakember, aki kitalálta, és esetleg le is írta, hogy az újszülött ill. nagyon fiatal csecsemőnek meg kell tanulnia minél előbb egyedül, ágyban elaludni?

Én a nagyobb lanyom anno, magam melle vettem az agyba mert bizony lusta vagyok. En ejszaka mindig be alszom a szopinal, 3 eves mult es esze ágában nincs nélkülem aludni. 3-an az apjával nem férünk el. Rendben van a magánéletünk barmikor ossze bujhatunk a hálószobába, de ha nem vagyok a gyerek mellette tuti felébred ejszaka...

A kicsi 3 hetes, tudom en természetes igénye, hogy velem legyen, de bevallom be állítom az orat, hogy 40-50 percen belul felkeljek es vissza tegyem a kisagyba, nem azert mert nem szeretem-imádom- de azert nem akarok meg 3 evet a gyerekszobaba tölteni...

Sajnos mostanaba biztos lesz egy komolyabb beszélgetés a nagyobbal, hogy anya a helyen marad most mar...

Független attol, hogy törekszem a kisagyba, ha baja van es szüksége van ram nem gondolkodom, hogy velem aludjon...

Kérdező, ot meg nem szabad sírni hahyni(szerintem) de eszközöket adhatak a kezébe, hogy meg tanuljon magatol ellazulni-Cumi, szundikendo, anya illatú póló stb

15/25... Édesem, az a kijelentésed, miszerint azok akik különszobába különágyba altatják a gyerekeiket, nem szeretik őket pofátlanság és bunkóság! Már ne is haragudj!

Csak hogy lásd mennyire nincs igazad! Az én lányom első perctől kezdve különszobába és külön ágyba aludt, MERT a férjem súlyos fekvő vesebetegeket hord, hajnali 3óra 15kor kel és mivel életekért felel, azt gondoltam, nem lenne jó, ha éjféltől 2ig üvöltene a gyerek mellette...(bár nem volt sűrűn ilyen, de előfordult!) Én a gyerekszobába aludtam 3hónapig a lányom mellett egy kanapén, most már 7hónapos és egyedül alszik a szobájában! És hogy a kérdést feltevőnek válaszoljak! Nekem volt 4hónapos korában, hogy egy héten keresztül, óránként kelt amint kézbe vettem aludt...Napközben semmit nem aludt, nyűgös volt, sírt, csak kézben maradt meg vagy még ott sem! Nem bírtam, hiszen neki sem volt jó ez az állapot, így egyik éjszaka, mikor hallottam hogy nyöszörög, nem mentem oda hozzá...majd reggel negyed 8kor keltünk :) Majd aznap amikor láttam, hogy álmos, leraktam aludni, elköszöntem és ott hagytam a szobában...Volt hogy egyből elaludt, volt hogy sírt maximum 10 percet...Ez egy két hétig tartott...Azóta csendben elalszik és csak a kacagást hallom amikor felébred! Szóval nem annyira hülyeség ez a dolog... De nyilván, mindenki úgy csinálja ahogy jónak látja!

Szerintem érdemes a gyerek helyébe gondolni magunkat, hogy hogyan érzi magát, amíg hozzászokik, hogy hiába sír, egyedül van.

Persze mindenhez hozzászokunk, csak idő kérdése. De mi marad a hozzászokás alatti időben átéltek miatt a lelkünkben, az rejtély, hiszen tól kicsik vagyunk, hogy el tudnánk mondani, vagy pontosan meg tudnánk fogalmazni.

Szerintem nem lehetett olyan szakember, aki ilyesmit vállalt volna.

És mi van azzal a babával, aki szinte születése óta pár perc nyöszörgés után magától elalszik és szinte soha nem igényli az altatást?

Mert szerintem sok ilyen baba van, csak a szülők nem hagyják őket, mondván az milyen lelketlen.

Érdekes, nekem egyik gyerekem sem igényelt órákon át történő altatást. Volt egy rutin, simi, puszi stb, majd simán elaludtak maguktól, nem volt sírás, hiszti és kipihenten ébredtek.

Biztos szerencsém van vagy nem tudom.

Mindenesetre ma sem csinálnám másképp, nekünk így jó volt. Igen, a gyerekeimnek is.

Aki meg éjszakákon át sétálni, meg énekelni akar és a 10 éves gyerekkel is együtt aludni, az tegye azt, ha neki az a jó.

Csak ne szólja le a másikat.