Miért lett divat “szenvedni” a kisgyerekekkel?

#40 képzeld el ma, hogy valaki bezárja a fészerbe a gyereket és otthagyja pár órára. A gyámügy biztos azt gondolná, hogy régen is így volt, most is rendben van.

Sőt, a társadalom sem ítélné el és kiáltanák ki felelőtlen szülőnek.

Ez ma már kiskorú veszélyeztetése.

40. Generációszinten azért megkérdőjelezném ezt a "nem lett semmi baja" dolgot. A ma 50-80 évesek kb Európa legbetegebbjei minden statisztikában. Daganatos, kardiovaszk. halálozás, szenvedélybetegségek, öngyilkosság.

Mennyi rossz házasság, önmagukat meg nem valósított, tönkrent emberek egy elrontott rendszerváltással.

De a par évvel fiatalabbak is.

Olvass bele netes fórumokba, hogy beszélnek egymással az emberek. Nézz meg családi összejöveteleket.

Nekem nem az jut eszembe, hogy mennyire jót tett, hogy gyerekek kuksoltak a fészerben ölbejáték helyett.

Ma egész más veszélyeket rejt a gyerekekre a világ, a fogyasztói társadalom és a tömegmédia, a felgyorsult világ, atomizált családok képèben. Ez sem jó.

De igenis szerintem nagyon rendben van, hogy egy anyuka a kicsi gyerekeivel, kisbabájával foglalkozzon és másodsorban a háztartással, inkább egyszerűsítsen, legyen egy fogással kevesebb, minthogy a járókában kuksoljon a gyerek (ami zavarja a mozgásfejlődést) meg órákat kiabáljon hiába segítségért. Régen is csak a szegény családok éltek így.

28-as helyzetét éltem meg én is. Konkrétan nem tudtam összefüggő mondatokban beszélni, kevertem a szavakat hónapokig, sírtam éjjel, aztán a végső az volt, hogy nem emésztettem meg a kaját. Na akkor anyámék szépen hazaszállítottak engem gyerekestül, és felparancsoltak az emeletre aludni, amíg ők unokáztak. A férjem akkoriban épp 10 napokat dolgozott egyszerre, így jártunk. A végére pánikrohamom volt a kimerültségtől egy éjszaka. Ennyi.

Most hároméves, egy éve átalussza az éjszakákat, olyan volt végre aludni, mintha a fuldoklásból jöttem volna ki levegőért. Ezt nem érti az aki bírja ezek fizikai adottságok, és a gyerek habitusa.