Kezdek megőrülni. Hogyan oldottátok ezt meg (télen)?

Túl sokat vársz magadtól. Nem véletlenül hat hét a gyermekágy, ennyi időre még a Rákosi-rendszerben is otthon maradhattak a nők. Én harminc éve szültem az első gyermekemet, két hétig az édesanyám, újabb két hétig a naygmamám volt nálunk és segítettek mindenben. (A gyerek apja kb. sejtette, hogy merre van a konyha, és az is feltűnt neki, hogy egy kisméretű élőlény jelent meg a házban.)

Neked most elsősorban gyógyulnod kell, a méhed még vissza se húzódott az eredeti méretére, és ahonnan levált a lepény, ott egy gyógyuló seb van. Ha még gátsebed is van, ami fáj, nem csoda, ha kutyául érzed magad.

Feküdj, amennyit jól esik, és hagyd, hogy az apuka ellássa a gyereket. És ne felejtsd el dicsérni, amennyit csak tudod. Te szoptatod a babát, és ez egyelőre pont elég.Fokozatosan egyre többet tudsz majd csinálni, január végére sokkal jobb lesz a helyzet.

De ha fizikailag elég jól érzed magad, egy-egy szoptatás után sétálj egy rövidet. Fél óra alatt nem fog éhen halni a kicsi, te viszont ki tudod szellőztetni a fejedet.

Anyóst pedig hívjátok át (nem vendégnek!), hanem segítségnek. Mi az, hogy nem meri kézbe venni a babát??? Mozgáskorlátozott és fél, hogy elejti? Vegye ölbe a gyereket a karoszszékben ülve, aztán kicsit sétálgasson vele, lassan feloldódnak majd a gátlásai. Persze ha nincs súlyos egészségügyi problémája.

És nyugi! A kisbaba nem azért sír, mert veled valami baj van. Azért sír, mert újszülött, és lassan tud alkalmazkodni a kinti világhoz.

Jókat találtál ki!

Biztos, hogy boldogulni fogtok.

Fogd fel jól, az anyós legalább nem ül a nyakadon és kritizál :D

Első sétára meg menjetek a férjeddel. Én is izgultam előtte mint egy kisgyerek, pedig amúgy elég magabiztos voltam, de mégis a séta nekem is ijesztőnek tűnt, azt sem tudtam mit adjak rá.. aztán hamarosan már egyedül is simán el mertem menni vele. Ne vállalj sokat, minden nap max egy kis célt tűzz ki amihez kicsit össze kell szedned magad és tuti meg tudod csinálni és nem lesz csalódás. Például hajmosás. Én volt hogy azzal szöszöltem, hogy szépen feloltoztettem a babám és képeket készítettem róla. Másnapi projekt az volt hogy szép képeslapot gyártottam belőle a DM oldalán és aztán előhivattam képeslapnak. Következő projekt, hogy megírtam a lapokat (a kép mellé a főbb születési adatokat is rányomtattam a képeslapra és aztán hátulra még kis szöveget írtam kézzel). Utána el kellett ezeket vinni a postára. Látod máris több napra apró kis feladat. És olyan jó kapni a visszajelzéseket, hogy megjött a lap, örülnek neki. Egyik nap aztán összedobtam egy nagyon egyszerű bolti leveles tésztás sütit az is jól esett. Ilyesmiket találj ki. Menni fog!

Szerintem addig simán megtanulsz egyedül fürdetni. Nekem az 5. napon 24 órában dolgozott már a párom és én is a fürdetéstől féltem, de sikerült. Január vége még nagyon messze van.

És menjetek sétálni.

A másik, hogy a legmegterhelőbb a baba szerintem, semmilyen háztartási munka nem rosszabb, esetleg próbáld meg őt átadogatni a párodnak, egy-egy fél órára, úgy, hogy az alatt nem Te felelsz érte, hanem ő oldja meg és kész. Addig Te csinálj vmi technikailag könnyű ebédet pl egy diós tésztát vagy ilyesmi, tegyél be hozzá zenét. Vagy csak olvass kicsit.

Az èn anyósom mièrt nem mond soha ilyet??

Amùgy kirartàs, menni fog!a levegő meg neked is jót fog tenni, nem csak a picinek!

Az első gyerekemet én is januárban szültem, hasonló módon teltek a napok, mint nektek most, de mégis más felfogásban. Ha sírós a baba, annak több oka lehet, de ha van elég tejed, akkor a hasfájás és a fáradtság a leggyakoribb. A hasfájáson az idő segít meg a türelem (esetleg egy kis emésztéssegítő cseppekkel) a fáradtságot viszont, ha időben észreveszed, s elaltatod, nem fog "túlfáradni" ami aztán iszonyú sírásba torkollik.

Annak ellenére, hogy egyforma volt az éjjelem meg a nappalom, minden nap rászántam magam arra, hogy kimegyünk. Volt, hogy sétáltunk és volt, hogy csak az ajtó elé kiálltam vele friss levegőt szívni. Utána örömmel bújtam be az ágyba és ölelgettem, szoptattam a babát, aztán aludtunk. A kezdeti kaotikus élet idővel rendeződik, mire itt a tavasz meglátod milyen élvezet lesz egy 3-4-5 hónapos babával az élet. Rád nevet, megfordul eljátszik a kis kezével...

Kitartást, ehhez a rövid, de kemény kezdeti időszakhoz.