Anyukák és apukák! Milyen nemű babára vágytatok? És amikor az lett, amit szerettél volna, akkor mit éreztél? És amikor nem az lett, akkor mit éreztél?

Én nem fiút szerettem volna. En 100%-ig biztos voltam benne, hogy fiús anya leszek. Még csak azt se mondanám, hogy fiúnak jobban örültem volna. Egyszerűen csak tudtam, hogy fiam lesz és kész. És az is lett. Ezért aztán mikor közölték, hogy fiú, nem is éreztem semmit. Csak annyit, hogy jaja hát igen.

Lányt szerettünk volna, fiú ikrek lettek :) Mivel egy elég komoly örökölhető genetikai betegségem van, így nálunk tényleg az volt, hogy csak egészséges legyen. Utána persze magunkban “meggyászoltuk” a lehetőséget, hogy lányunk legyen, de nem szomorkodtunk.

Én fiút szerettem volna, meg volt is egy olyan álmom terhesség alatt, hogy fiú lesz, így bele is éltem magam. 4d-s uh-n derült ki, hogy lányt hordok a szívem alatt. Kissé megviselt, csalódott lettem. Aztán meg amiatt lett bűntudatom, hogy nem tudom őt elfogadni kislánynak. De szerencsére ez az érzés csak pár napig tartott. Nagyon örültem, hogy lányom lesz. Most 17 hetes terhes vagyok, a 12 hetes uh-n az orvos határozottan fiút mondott. Örülnék, ha valóban az lenne, de még nem merem beleélni magamat.

3 gyereket terveztünk, úgy voltunk vele, ilyen, olyan nemű gyerek is csak lesz benne. Az első fiú lett. Iszonyat boldogok voltunk. A 2. Szintén fiú lett. Itt is nagyon örültünk, szépen összenőnek, és majd a 3. Gyermekünkre, aki természetesen más nem lehet csak lány, arra majd nagyon fognak vigyázni. 😀 (gondoltam magamba) Aztán harmadjára is fiút szültem. Csalódott voltam, mert nagyon vágytam lányra. (Én lányos anyának tartom magam, imádnék barbizni vele, öltöztetni, fésülni. ) Persze elfogadtam a tényt terhesen, de igazából amikor megszületett akkor éreztem azt, hogy nagyon boldog vagyok így is, mert iszonyatosan szeretem. Már örülök, hogy van nekünk, de még egyszer utoljára megpróbálkozunk egy kislánnyal. Mostmár tudom, ha fiú lesz, ugyanúgy fogom őt is imádni mint a másik hármat. De ha mégis kislány, akkor 1 nagy vágyam teljesül, és azt hiszem én is elfogom magam sírni örömömben.

Fiam van, de mindig szerettem volna egy kislányt is, mert amúgy is imádom a kislányokat. Ha lenne egy kislányom, én lennék a legboldogabb. (Egy apa, aki azért így is boldog.)

Kisfiút szerettünk volna elsőre utána pedig egy kislányt. Az első perctől éreztem, hogy kisfiú, álmodtam is egy kisfiúról és az ismerősi körben is mindenki azt mondta, hogy tipikus fiús szülők vagyunk. A férjem azt mondta, hogy szerinte kislány lesz, hát hallgatnom kellett volna rá mert bizony igaza lett. Ennyit az anyai megérzésről 😅 Csalódott voltam, még egy kicsit pityeregtem is de elég hamar átállt az agyam és mostmár imádom, hogy kislány. Egy igazi meseszerűen “tökéletes” tankönyvi csodagyereket kaptunk az élettől aki már 2 éves. A kistesó mindegy mi lesz.

Óriási öröm! Mikor közölték hogy làny, életemben nem voltam olyan boldog mint akkor. Teljesült egy vágyam.

7 kisfiú született a közvetlen családunkban, úgyhogy határozottan kislányt szerettem volna. Próbáltam elnyomni magamban a gondolatot, mondván ne legyen csalódás a kisfiú sem, őt is pont ugyanúgy fogjuk szeretni, de hát azért na...az emberek nem így működnek. Életemben nem voltam olyan boldog, mint akkor, mikor kiderült, hogy kislány! Imádtam a gondolatot, imádtam az érzést. És ma is imádok lányos anyának lenni. Tervezzük a kistesót, és ha mélyen a szívembe nézek, már tudom azt mondani, hogy tökmindegy mi lesz, az én álmom már beteljesült. És a legszebb a dologban, hogy tökre nem vagyok az a habos-babos-tüllszoknyás-Minnie egeres anyuka, néha a fiú részlegen is vásárolok 😄

Mi több gyereket szeretnénk, fiúkat-lányokat is. Egy picit annak szurkoltam, hogy az első fiú legyen, de nem volt különösebben erős a vágy. Végül az első babámnál az első pillanattól biztos voltam benne, hogy kislány, és így is lett. Talán egy pillanatnyi csalódottság volt bennem, amikor kiderült, de azonnal elillant. A másodiknál már direkt szerettük volna, hogy fiú legyen, hogy "biztos legyen" ez is-az is, és mindketten teljesen meg voltunk róla győződve, hogy az is lesz. Hát nem, megint kislány :) Pár óráig-napig kicsit csalódottak voltunk, de persze nem igazán, most már nem is tudunk mást elképzelni :)