Kiégtem anyaként?

Én is a 12-esel értek egyet! Akkor döbbentem rá amikor az egyik csoporttársam terhes lett. Szülés után 2 héttel ott volt az órákon karján a gyerekkel, sőt vizsgákon is.

Nem vitatom, tény, hogy baromira el lehet fáradni, de a kiégés ellen lehet tenni!!

Ahogy írta a 12-es a legtöbb korlát a fejekben van.

20# Hát...az én férjem aztán tényleg a mintaapa. Aludni is aludtam,mert bizony ő is kelt,felosztottuk míg pici volt,stb. Alapjáraton 1 hónapot itthon lehetett velünk szülés után és most a másodiknál is így lesz. Simán intézte,amikor két hét kórházba kerültem,segítség nélkül. Főzött pedig mentesen kell,ellátta,vitte a dokihoz,stb. DE én is bevallom,ha elfáradtam. :D Nem szégyen az. Nem az éjszakai keléstől függ és nem 0-24 én vagyok a gyerekkel,de amikor nehéz napom van,akkor nehéz. Akkor bizony 8 óra után is kimerültem,pedig olvasok,feltöltődök,barátnővel is találkozom,hétvégén reggel piacoznak,míg én alszok és reggelivel,kávéval ébresztenek,tehát van énidőm bőven. :D Ennél többet hova tovább. Úgyhogy el tudom képzelni,hogy akkor az,akinek nincs segítsége,annak még ez hatványozódik,sőt,brutális lehet. Úgyhogy a nagy elméleted megdőlt,miszerint te azért vagy kisimulva,mert éjjel kelt a férjed is. :D

21# Te meg ne röhögtesd már ki magad. EGY db ember szülés után 2 héttel a fogát összeszorítva bement órára és csinálta,otthon meg lehet 10 segítsége volt,nem tudhatod. De ne írd már,hogy ez a normális. 2 hét után a császárhegemmel még felkelni se tudtam meg a 80-as hemoglobinommal...:D Örültem,ha sétálni tudok és erőt veszek magamon,nemhogy előadásra rohangáljak egy szoptatós gyerekkel. Ettől még nem vagyok gyenge,sőt,pont erősebb,mert míg ő bement órára,addig én egy hétig a kórházban feküdtem infúzión egy korábban jött babával,ami azért valljuk be,embertpróbálóbb,mint beülni egy előadásra és max alszol alatta. :D VAN gyereked? Mert én voltam egyetemista,tehát tudom milyen az,voltam gyerek nélküli,és most van gyerek is,tehát látom a szemszögeket több irányból.

22.

Nekünk is itthon volt 1 hónapig szülés után.Hát nem feltétlen csak attól vagyok kisimult mert kelt a férjem felváltva éjjelenként. Nem zuhan rám minden. Ugyanúgy élünk mint gyerek elött. De akire 0-24ben minden rászakad azt igen sajnálom, és nem tartom normálisnak. Nem igazán értem az utolsó mondatod, milyen elméletről beszélsz nem tudom.

23# Azt,hogy nem minden rád zúdul,ergo emiatt vagy kisimulva. Úgy írtad mintha mindenkire egységes lenne. Erre írtam,hogy nálunk maximálisan közösen megy minden,semmi nem hárul kizárólag rám,még is rohadt fáradt vagyok 1-1 nehezebb napon. :D Tehát nem ettől függ ez bizony.

24# Én is,de a saját azért még is csak más volt. :)

Szerintem az is nagyon fontos, hogy előtte milyen volt anyuka szociális élete. Én pl. beismerem, hogy bár az agyam pontosan tudta, hogy nehéz lesz, nekem hatalmas pofon volt, hogy ennnnyire nehéz. Műszaki területen dolgoztam vezető pozícióban, állandóan mentem, kommunikáltam, csináltam a dolgomat, munka után sokszor barátokkal találkoztunk, szóval egy nagyon tartalmas és valamelyest "énközpontú" életet éltem/éltünk. Aztán megérkezett a kislányunk, aki 10 hónapos koráig ordított babakocsiban, autóban, kendőben, mindenben, csak kézben nem, éjjel sosem fogadta el a férjemet és ő hiába segített amennyit csak tudott, egyszerűen azt éreztem, hogy megfulladok, én ezt nem bírom. Teljesen nulláról építettük fel vele újra a közös életünket. Ugyanúgy nem tudtam mosolyogni, nem érdekelt semmi, csináltam amit kell és kész. Az segített, amikor a gyerekem önállóbb lett, végre be lehetett vele ülni az autóba és elmenni találkozni barátokkal, programozni, stb., illetve visszamentem heti egy nap dolgozni, ami kvázi énidő is nekem valahol. Értek felnőtt emberi ingerek újra, kellett használnom az agyam, ilyesmi. Olyan 14 hónapos korától kezdtem azt érezni, hogy kezdünk visszarázódni a normál kerékvágásba és ez így már nekem is komfortos.

A második gyerkőc érkezése megint borított a renden, de ő már közel sem annyit. Vele már tudtam ténylegesen, hogy mire készüljek és a kislányom merő ellentéte, igazi eszik-alszik baba, babakocsiban, autóban is simán alszik, vele sokkal könnyebb.

Három műszaki diplomám van, vezető és oktatói pozícióban is dolgoztam, szóval szerintem van határozottság, öntudat és akarat bennem bőséggel, mégis megreccsentem lélekben. Ha emiatt valaki "hibáztat", azt elküldtem volna az anyjába őszintén... ha segíteni nem tud, legalább ne rúgjon belém. A kérdező egy nehéz időszakát éli, semmi szüksége arra, hogy jöjjenek a nagyokos megmondók, hogy "mégis mire számítottál?". Nem vagyunk egyformák, nem viseljük egyformán az élethelyzeteket.