Most lesz 1 éves a kisfiam, nagyon szeretnék még egy babát, de a párom hallani sem akar róla. Hogyan engedjem el ezt az egészet?

"Azért mondjuk elég gáz hogy így menetközbe megváltoztatja a véleményét"

Bárki, aki azt állítja, hogy ő tudta, milyen lesz gyerek nélküli házasságból gyereket vállalóvá válni és hogy előre tudta azt is, pontosan miként fogja ő személyesen megélni, az nemes egyszerűséggel hazudik. A gyerekvállalás előtt csak véleményed van, utána tapasztalatod, rohadtul nem ugyanaz a kettő és az lenne a gáz, ha a tapasztalatai nem változtatnák meg a véleményét, ha a két dolog üti egymást.

Ami a férjemet szerintem nagyon érintette, amikor megszületett a második, hogy addig majdnem mindig kéznél voltam, ha ő nem intézkedett vagy elakadt valamiben, csináltam én. Természetesen ő is foglalkozott a nagyobbikkal, de nem volt meg a kényszer, hogy valamit mindenképpen neki kell megoldania. Aztán megszületett a második baba: kórház, 3 napig neki kellett a nagyot ellátnia. Persze, meg tudta oldani, de hiányzott a rutin, megszokás. Otthon a kicsit 2 óránként etetni kellett az első időszakban, a mai napig rosszul alszik és rengeteget sír(t). Igyekeztem a nagytesóval is foglalkozni, de nagyon kész voltam. Ha a férjem otthon volt, kb. 90%-ban ő foglalkozott vele, mindezt síró csecsemő aláfestő "zenével". Egy gyerekkel nem aggódott, mi lesz velünk, ha elmegy ide vagy oda. Kettővel már lehetőleg nem hagy tartósan segítség nélkül (pl. ha hétvégén elmegy, megkéri anyóst, hogy segítsen este). Egy kicsit úgy érzem, hogy az első gyerekkel én veszítettem el a szabadságomat, a másodikkal ideiglenesen ő is. Ez nem azt jelenti, hogy szobafogságban vagyunk, de bárhova megyünk, több szervezést igényel.

Azt viszont nem tartom korrektnek, hogy 1 gyerek után találta ki, hogy még élni szeretne.

Szerintem jegeld a témát. Nálunk én vagyok az aki nem szeretne több gyereket, mindig egy egyet akartam én is egyke vagyok egyszerűen nem vágyom többre, nem érzem hogy menne nekem hogy egyszerre 2 felé forgácsolódjak. Így most jó.

A férjem semmivel se tudna rávenni hogy megegy legyen. Szerintem el kell fogadni a másik véleményet. Egy gyerek pont nem olyan dolog amiben kompromisszumot lehetne kötni. :/

Egyebkent az is lehet néhány év múlva máshogy fogja látni már a férjed is.

Egyetértek a 13-sal. Mi is mindig két gyermeket akartunk. Aztán a nehéz terhesség szülés után kicsit nehéz természetű baba. Hol a hordozóban, hol a babakocsiban sír hol csak az jó, van mikor napokig semmi se jó neki. Állandó éjszakázás. Minden növekedési ugrás, regresszió, oltás minden megviseli. Ezek után ha a másik gyermek ilyen lenne nem tudnánk mindkettőre ugyanúgy figyelni. Egyik gyerek vagy mindkettő gyerek kárára pedig nem akarunk még egyet.

Kérdező gondolj erre. Nem tudom az első gyerekkel mennyire volt könnyű képzeld el, hogy a másodikkal folytonos éjszakázás, állandó figyelem a nagy féltekenykedése stb. És az is benne a pakliban, ha a férjed annyira nem akarja nem venné ki a részét és szinte egyedül kellene csinálnod. Ha egyedül maradnál velük fel tudnád nevelni őket?

Azt is tanácsolom gondold át, hogy oké vágysz rá, de minden más téren beleférne? Értem anyagi, lakhatás stb.

Beszélgess a férjeddel, mert az közétek áll, hogy te akarsz ő meg nem.

Nehezebb kettővel. Pl. egy gyereket pár év múlva lehet, hogy simán bevállalnak a nagyszülők hétvégére, így ki tudtok kapcsolódni kettesben, kettő picit már nem biztos, hogy elvállalnák.

Ráadásul mire az egyik kezdené átaludni az éjszakát, kezdődik elölről. Vagy a nagy elkezd oviba járni, anya mehet vissza dolgozni, kezdenek visszarázódni a régi életbe és akkor újra elölről kezdeni. Ne erőltesd a férjedre.

Ezzel az a baj,hogy hiába írjuk szerintem ezeket. Ha egy nőben ott a vágy,akkor ott,főleg hogy nem 3.,4.,5. gyerekről van szó,hanem a másodikról. Azért az emberek 90%-a kettőt tervez,általában,nem mindig nyilván. A férj lehet meggondolja magát később,de kérdező az is lehet,hogy majd ahogy nő a mostani gyerkőc és nagyobb lesz,nem akarja majd újra kezdeni. Én úgy érzem a céljaitok nem egyeznek,hisz te kettőt szeretnél,ő meg egyet. Meg hát minden család más,lehet nálatok a 2.-al sem lenne sokkal nehezebb. Nálunk én mondtam,hogy marad 1,férjemmel mindig kettőt terveztünk,szerettünk volna,aztán egy évesen kattant át bennem,hogy nagyon vágynék még egyre. Nem bántam meg,kis korkülönbség,szuper minden. :) Nem könnyű minden,DE ki az,aki azt gondolja,hogy könnyű kettővel? Eggyel is vannak nehézségek,ez evidens,mi ezt tudtuk is. Bár körülöttünk két gyerekesek vannak leginkább. Harmadikat viszont már nem vállalnánk be,mindketten így érezzük,így vagyunk teljesek. Ezért nem egyeztek,de később még egyezhettek,ha változik a férj hozzáállása. De jelenleg te nem érzed így teljesnek magatokat,ő pedig igen.

17# Szerintem a kérdező nem erőlteti. De ha én világ életembe 2-re vágynék,a férjem egyre. Akkor mi a megoldás? Ki enged? Ráerőltetni nyilván nem erőltetnék ilyet soha senkire,viszont ha én engedek azt se "bocsájtanám meg". Mindig ott motoszkálna bennem,hiányérzetem lenne. De tény,hogy én mindig nagy családba nőttem fel,egykeként el se tudnék életet képzelni,nem is szeretnék. Az összes egyke barátnőmnek több gyereke van és nagy családra vágyott pont azért,mert náluk nem adatott meg,sajnos.