Hány olyan szülő van itt aki kitolja a kiságyat az előszobába, vagy a konyhába ha sir a gyerek?

Többször is elolvastam a belinkelt kérdést is,meg a kitolós anyuka válaszát is.Elmagyaráznátok nekem,mert nem értem,mi a gond,de most tényleg.Ahogyan elolvastam,nem arról van szó,hogy kitolja az előszobába,és magára hagyja,hagy visítson tovább egész éjszaka,hanem csupán arról,hogy ezentúl nem a gyerekszobába jár hozzá megvigasztalni,hanem az előszobába.Ha apa felelősségteljes munkát végez(márpedig szinte minden férfi azt végez,lehet balesetveszélyes munka,v más emberek testi épségére is ügyelnie kell),akkor aludnia kell,mert nem ébredhet óránként fel éjszaka,mert nem tudná rendesen elvégezni a munkáját.A nagyobbik gyerekkel szinte ugyanez a helyzet.Ha lenne egy harmadik szoba,de sajnos nincs,akkor biztosan ott lenne a pici szobája,és oda járna át megszoptatni,merthogy olvasom h azt teszi éjszaka.Magához nem veszi,ezt is értem,az én fiam is képtelen velünk aludni,felizgatja csak,azt hiszi,játékidő van.De tényleg,javítsatok ki,ha én értelmezek félre valamit..?

Én egyetértek az utolsó - nem a kérdező - hozzászólóval. Nekem sem az tűnik ki a sorokból, hogy az ajtó elé teszi, mint a szemeteszsákot, ő meg visszamegy a hangszigetelt szobájába aludni. Az anyukák feladata a gyermek teljes körű ellátása 0-24 órában, de egy gyermeket azért nevelni is kell. Szeretetteljes, de erős kontroll mellett sajátítja el a gyermek a társadalmi normákat, tanulja meg kezelni érzelmi kitöréseit. Ha hely szűke miatt az előszobában tudja "nyugalomban" tudni a kisebb gyermekét, akkor nincs más választási lehetősége. Nyilván, ha azt írta volna, hogy bevitte a szobájába a gyereket, akkor senki nem akadna ki ezen. Tegyétek szívetekre a kezeteket és válaszoljatok magatoknak őszintén. Kinek nem fordult meg a fejében napokon át tartó átvirrasztott éjszakák és nappalok után, hogy elég, nem bírom, ezen változtatnom kell!!! Nekem sajnos vissza kellett mennem dolgozni, amikor a fiam 13 hónapos volt. Emberi életek felől döntök a munkám során. Mondhatni az egyik legfelelősségteljesebb szakma. Minden reggel 5.20-kor csörög az óra, közben az alig egy éves fiam éjjel 20 percenként ébredt. Próbáltuk a köztünk alvást, a szobánkban alvást, de külön ágyban, külön szobában alvást, sírni hagyást stb. Egyik megoldás sem vált be, csak az idő. De bizony én is egy-egy nehezebb napom előtt elvonultam egy másik szintre - apára bízva a gyereket - hogy legalább 2 órát alhassak egyhuzamban. Nem érzem, hogy ettől szar anya lennék, és a gyerek lelkivilága sem sérült, pedig azóta már pár év eltelt. Amíg nem vagyunk a másik helyében, addig ne ítélkezzünk így felette! És való igaz, senki ne tudja meg, hogy milyen az, amikor kipihentnek kell lenned, mert agyilag ott kell lenned a toppon, és nem alszol napok óta semmit! Én nem hiszem, hogy az anyuka kitolta volna úgy a gyerekét, hogy ott is hagyta. Szerintem egyszerűen csak félreértjük, amit írt. Nevelni pedig olykor nem árt...

3,5 hós a fiam,na én azóta nem bírtam egy éjjel 5 óránál többet aludni, - ezt is sokszor többhuzamban- és napközben sincs lehetőségem alvásra. De nem hagynám éhezni éjjel és ordítani az előszobában! Istenem, szegény kisgyerek, mit érezhet, amikor sír és nincs ott senki, aki szólna hozzá, vigasztalná, enni adna neki! Tudja ez az anya-vagy mi - hogy mit csinál a gyerekével???? a sok sírástól idegrendszeri károsodása is lehet, bukhat, megfulladhat a saját hányásától, és egy idő után rájön, hogy mivel senki nem segít neki már kicsi korában hat a szociális fejlődésére...olvass utána, te anyának nem nevezhető valaki, és térj magadhoz! Aztán szégyelld magad! Nem mindig a legegyszerűbb megoldást kell választani, ez a gyereknevelés!

18:32-es vagyok. Én nem akarom elhinni, hogy az előszobában magára hagyja teljesen az ordító gyerekét! Azt igen, hogy oda kijár, és esetleg a gyerek nem azért akar cicizni, mert éhes, hanem azért, mert neki az a cumi, és nem akarja rászoktatni. Azt is el tudom még képzelni, hogy nem akarja kikapkodni a kiságyból, hanem odamegy és megsimogatja, megnyugtatja. Én sem kapkodom és kapkodtam ki a kiságyból minden nyekergésre a gyereket, hanem simogattam, dúdoltam neki. És azt sem tudom elképzelni, hogy öklendezésig hagyná sírni a gyermekét. Nekem valahogy nem ilyen típusú anyuka jött le a hozzászólásból. De lehet, hogy én is tévedek.

Ilyen nőnek minek a gyerek!!!Úr Isten mik vannak!!!!!!