Egy hónapos a kislányom és egy szobába alszom vele. Szeretnék visszamenni a hálóba a párom mellé, de nem merem ott hagyni a picúrt! Szerintetek mi a legmegfelelőbb idő ahhoz hogy egyedül lehessen hagyni éjszakára?

Mi az, hogy a "párod megvár"?

Aztán jön a probléma, meg a válás.....

Szerintem meg kell találni az egyensúlyt! Feleség is vagy, amellett, hogy anya lettél!!!

Nekem 3 gyermekem van, mindhárom első perctől külön aludt. Mentem (megyek), ha kellett (és bizony van , hogy 7-8-szor megyek), de kell, hogy ne "csak" apa és anya legyünk. És hidd el, neki is jobb, ha nem mocorogsz mellette.....

A kórházból hazatérve a saját szobájában, saját kiságyában alszik, és én is a férjemmel a saját szobánkban a saját ágyunkban. Ha éjszaka kelt, megtettem 4 lépést a szobájába, nem volt megerőltető, és pont úgy lett kialakítva a berendezés, hogy én a franciaágyból pont láttam a kiságyát.Ma 17 hónapos, semmi baja érzelmileg, sőt, amikor már menne szuszizni, megfogja a kezem és bevezet a szobájába és mutat az ágyára. Én úgy gondolom, ugyanennyit lettem volna fent ha az ő szobájába alszom. Mondjuk mikor beteg volt, kicsit kényelmetlen volt ülni a földön az ágya mellett még el nem aludt, de ennyi kényelmetlenség nekem bele fért.

A férjem egész nap vezet, nekem lelkiismeret furdalásom lett volna, ha a szobában mindig felébredt volna a lányom sírására. A kis szobája alapból kicsi, nem férne el egy ágy még a kiságya mellé, de nem ez volt a fő indok, nekünk így volt természetes.

Nekem is feltűnt, hogy aki a baba mellett szavazott azt lepontozták, én meg felpontoztalak benneteket! :)

Most engem is lefognak pontozni de nem érdekel, szúrja a szemem, hogy újszülöttet hogy lehet külön szobába tenni, kényelmi szempontból. 3 gyerekem van, mind velünk aludt 6 hós koráig, aztán saját ágyat kaptak a mi szobánkban szintén és mikor megértek rá akkor külön mentek a saját szobájukba a nagyok. A pici két éves lesz és velünk alszik még egy szobába (össze van tolva a mi ágyunkkal az övé) és eszem ágában nincs szimpla kényelmi okokból külön tenni. Igy is kényelmes hisz saját ágya van. Majd ha ő azt fogja érezni, hogy külön szobát akar, akkor megy.

Anyukák komolyan nem értelek benneteket. És most jöhet a leszázalékolás.

Az a baj, hogy itt mindenki a saját példáját írja le, közben pedig lehet, hogy a te gyereked teljesen más. Te ismered a szokásaitokat, te tudod, hogy hányszor kel éjszaka, hogy milyen könnyen alszik vissza, hogy panelban két lépésre, vagy kertes házban több méterre lenne egymástól a két szoba, hogy van-e légzésfigyelőtök, és legfőképpen, hogy milyen a kisbabád. Igényli éjjel, hogy ott legyél, sír, nyöszörög utánad, vagy könnyen megnyugszik és alszik tovább?

A körülmények mindenkinél mások, nincs jól bevált recept, én 1.) mindenképpen a babához igazodnék, 2.) az ösztöneimre hallgatnék.

És a férj - normális esetben - igen, megvár, ha a baba igényei azt kívánják, hogy még néhány hétig vele aludjál.

2. babáját (ugyanattól az apától :-)) váró, 1. babával 13 hós koráig apukától külön alvó anyuka

Én azért is szerettem volna, ha a lányom a saját ágyában alszik (ami nem egyenlő azzal, hogy órákat sír és hogy magára hagyom!), mert féltem attól, hogy megromlik a házasságunk. Sajnos sokszor lehet hallani, hogy ha az anyuka 6 héttel szülés után nem egy szexistennő és "sokat" foglalkozik a babával, akkor bizony apuka jogosan lép félre.

Mondjuk nem sikerült, egy ideig vele aludtam az ágya mellett matracon és azóta is aludt már velünk, pl most 7 hónaposan jön a foga.

A másik: sokszor lehet hallani/olvasni, hogy "az életben nem szoktatod ki onnan". Bizony, első gyerekes tapasztalatlan anyukaként hajlamos vagy elhinni, amit a tapasztalt anyukák mondanak.

Nekem is ezt mondták a szüleim. Én nagyon szeretem őket, bízom bennük, nagyon harmonikus a kapcsolatunk tehát nyilvánvalóan "jól" csinálták.

Valaki írta, hogy kényelmi szempontból alszanak külön. Hát nekem sokkal kényelmesebb volt mellette aludni, mint most lépcsőzni :-)) (galériánk van)

Amit még nagyon utálok:

- ha nem alszol a gyerekeddel, nem is szereted igazán, a férjed fontosabb, csak bemeséled magadnak hogy jó a gyereknek, nincs olyan gyerek akinek ez jó - önző vagy

- ha a gyerekkel alszol, még 5 éves korában is szoptatni fogod, 10 éves koráig veled alszik, a gyereknek nem is jó csak rákényszeríted mert túltengned benned a hormonok - önző vagy

LÉGZÉSFIGYELŐ!!!!!!!!!!!!!!És usgyi vissza apához...ravkósok ám....ilyen kicsiként is :)

Nem csak azt tudja megszokni,hogy veletek alszik egyszobában,hanem azt is,hogy vele alszol az Ő szobájában...

Nem fog elengedni soha ....

első perctől külön alszik a lányom,szigorúan légzésfigyelővel és bébiőrrel...

az elsőt elcsesztem úgy ,mint Te fogod..

Azért érdemes kettéválasztani a dolgokat. Aki azt írja, hogy ne hagyd magára éjszakára, nem feltétlenül gondol arra, hogy egy ágyban kell aludni a babával. Csupán azt mondta, ne menjen át másik szobába.

Az anyuka egyébként is úgy van gyárilag összerakva, hogy indiánalvásban alszik ilyenkor, minden neszre reagál, ébred. Ha sír a gyerek, teje megindul, hogy szoptatni tudjon. Nem kell dédelgetni egész éjszaka, de legyen mellette, ha az a gyerek nyekken egyet. Nem tudom egyébként, hogy ezen az oldalon, kit érdekel a gyermekek pszichológusa, Ranschburg Jenő, de megsúgom, ő sem a rácsos ágyak és a magányos kisszobák hírnöke.

senkinek nem tűnik fel, hogy mennyire nevetséges, amikor valaki a pár hetes babájával példálózik, hogy külön alszik és végigalussza az éjszakát???

Majd reagáljatok akkor lyen kérdésre, ha túl vagytok a szep.szorongásokon, meg a fogzásokon, meg betegségeken, meg még sorolhatnám a helyzeteket ...